Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Seregi László: Óvakodj a szőrös játék mackótól!

ami tovább szűkíti, ez nehézlégzésben jut kifejezésre. Sajnos, igen sokan, még a szakmabeliek közül is jó néhányan, asztmára következtetnek ezekből a tünetekből. S ennek megfelelően kezdik meg a kezelést. — Hogy lehet kivédeni a helytelen diagnózist? — Csak úgy, hogy alaposan kivizsgáljuk a beteget. Bonyodalmat itt a kiválasztás, a kiszűrés okoz. Az nem járható út, hogy minden gyereket speciális vizsgálatoknak vessünkalá,háthatalálunk náluk légzőszervi betegségre utaló tüneteket. Ehelyett járványtani módszereket alkalmazunk. Vagyis a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban kérdőívet osztunk szét a szülők között, s ebben afelől faggatózunk, köhögött-e a gyermeke az utóbbi három hónapban, volt-e lázas, szokott-e fulladni, és még hoszszan folytathatnám a kérdések sorát. A válaszokat ezután értékeljük, majd az adatok alapján kiemeljük az ilyenfajta betegségre hajlamos gyerekeket. így jön ki a már említett 2—7 százalék. Ez a szám csak tájékoztató jellegű, de amíg nincs jobb, számítógépre alapozott felmérésünk, ezt kell elfogadnunk. — Mi történik a továbbiakban? — Ezután következik a szétválasztás, annak eldöntése, hogy kinél tekinthető hevenynek a fellobbanás, s kinél krónikus a baj? Azt, hogy beteg a gyerek, látja a szülő is. Józsika nem akar felkelni, fáj a feje, hasmenése van, ezek vitán felül álló tünetek. Irány a körzeti orvos, aki ellátja a beteget. Ha a kezelés eredményes, akkor megszakad a láncolat, ez a gyerek nem kerül tovább. Azoknál viszont, akiknél a gyógyszerek nem elégségesek, közbelépnek a munkatársaink, gondoskodnak róla, hogy a gyerek mihamarabb befeküdhessen valamelyik speciális gyógyintézetbe, ahol megkezdik a kivizsgálását. — Hány gyerekről van szó? — Több tízezerről. S ez a szám már csak azért is magas, mert náluk a gyógyulás hosszú ideig, akár évekig is eltarthat. Korábban azt hitték, hogy ilyen korban nincs, nem lehet krónikus légúti betegség. Magyar kutatók bizonyították be ennek az ellenkezőjét, hogy igenis van, számolni kell vele. Ám előbb meg kell állapítani, milyen természetű a panasz. Hogy világosan lássa, nem akármilyen feladat, amit vállalunk: a nehézlégzés-tünetek mögött 150 különféle betegség rejtőzhet. — Mintha szénakazalban keresnénk a gombostűt? — Körülbelül. — Hol kezdik a munkát? — Az alapoknál, a mindenki által ismert szakvizsgálatoknál. S bemelegítésként mintegy két hétig megfigyelés alatt tartjuk a gyereket. Aztán jönnek a speciális ellenőrzések. Megcsináljuk az allergiás próbákat, ebből megállapítjuk, hogy valójában mire érzékeny. Ha ezzel is megvagyunk, megnézzük, milyen a védekező rendszere, nincs-e valami hiba ekörül. Gyakran már ekkor megtaláljuk a bajt. Kiderül például, hogy hiányoznak a védekező fehérjék, vagy nem megfelelő a szövetek ellenálló képessége. — Tapasztalai alapján mi a leggyakoribb kiváltó ok? — A hörgők fejlődési rendellenessége. Vagyis az, hogy a rendszerben szűkület keletkezik, s emiatt a légzés akadályokba ütközik. Megvastagodik a nyálkahártya, s kisebb résen keresztül zajlik a levegőcsere, mint rendesen. Ha ehhez hozzászámítjuk az ilyenkor szokásos sűrű váladékképződést, nem csodálkozhatunk az asztmatikus tüneteken. — Amiről most már tudjuk, hogy bár annak látszik, mégsem asztma. — Ezért nem is úgy kezeljük, feltéve, hogy pontos a diagnózis. Egy példát mondok. A csecsemő, a kisgyermek jól megvan a szűkebb légcsövével, számára az a természetes állapot. A baj akkor lép fel, amikor beköszönt — teszem azt — a náthajárvány. A normálisan fejlett légzőszervű gyereket ez nem nagyon viseli meg, kicsit folyik az orra, talán egy árnyalattal sápadtabb a szokottnál, semmi egyéb nem látszik rajta. Nem így a mi gyerekeinken, akiket már a legenyhébb vírus is felizgat. Fulladozni kezdenek, s a szülő ott áll kétségbeesetten, hogy most mitévő is legyen. Aztán, más választás híján, leszalad a körzeti orvoshoz, aki felírja a szükséges antibiotikumokat, s előbb-utóbb rendbe is jön a gyerek. Ám némelyiküknél csak a lélegeztető gép segít. Ha azonban pontosan ismerjük, tudjuk, kiről és miről van szó, lerövidíthető a procedúra, s máris jobban lesznek. Még gyógyszer sem kell. — Ellene van a gyógyszereknek? — Nem merném ezt kategorikusan kijelenteni. Hiszen a betegségnek vannak olyan szakaszai, amikor nem nélkülözhetők. Ám a dolog jellegéből adódóan a heveny fellobbanást csendesebb periódus követi. Ilyenkor jóformán nincs tünet, felesleges tehát megterhelni az amúgy is gyengébb szervezetet. Angol és német kollégáink nem így vélekednek, szerintük a megelőzés sosem árt; ezért jobb, ha a nyugalmasabb hetekben, hónapokban sem szüneteltetjük a gyógyszerek szedését. Ezzel a llléa Ádám felvétele 6