Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Seregi László: Óvakodj a szőrös játék mackótól!

SEREGI LÁSZLÓ Óvakodj a szőrös játék mackótól! Beszélgetés dr. Székely Edgárral a Szabadság-hegyi Gyermekgyógyintézet főorvosával — Főorvos úr, provokálhatom? — Csak tegye, ha nincs jobb dolga. — Talán akadna, de ez most nem fontos. Arról van szó, hogy értesüléseim szerint győztünk, megnyertük a tbc-csatát, többé nem morbus hungaricus a tuberkulózis. — így igaz. Hála a BCG-oltásnak meg a kiterjedt gondozói rendszernek, manapság csak elvétve fordul elő friss gyermekfertőzés. De mit akar ezzel mondani? — Azt, hogy akkor önök, tüdőgyógyászok most munka nélkül maradtak. Ha egyszer nincs elég beteg tüdő, minek a specialista? Akár vissza is lehet fejleszteni a sajnálatosan nagyra duzzadt hálózatot. Vagy mégsem? — Behúzott a csőbe, semmi kétség. Ám provokálni nem provokált. Merthogy amit nekünk jósolt, bizonyosan nem fog bekövetkezni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy néhány éve valóban terítéken voltunk. Széltében-hosszában aza hír járta, hogy ránk ezentúl nincs szükség, végre ittajóalkalom, hogy a felszabaduló erőket átcsoportosítsák a fejletlenebb területekre, ahol kevésbé magas színvonalú az ellátás. Nem sokat aludtunk azokban az időkben, de túl vagyunk rajta. S az egészet el lehetett volna kerülni, ha jelentéseinkből nemcsak azt olvassák ki, amit kiolvastak ... Mi ugyanis fehérenfeketén leírtuk, hogy igen, visszaszorítottuk a tuberkulózist, de eközben számos új betegség surrant be a kapukon, anélkül, hogy valamit is tettünk volna ellenük. — Végül is ez szólt a tüdőgyógyászok mellett? — Nem a jelentés, sokkal inkább a gyakorlati tapasztalat. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy kórtermeinkben szinte kizárólag légúti panaszokkal küzdő gyermekek fekszenek, s jószerivel nincs is köztük igazi tbc-s. Ebből kiindulva felméréseket végeztünk, s megállapítottuk, hogy e korosztályra nagyon is jellemző a nehézlégzés, mintegy 2—7 százalékuknak állandó gondot okoz a levegő beszívása, a kifújásról már nem is beszélve. — Ez a fordulat csak nálunk ment végbe? — Nem. A civilizált országokban mindenütt felütötte a fejét ez az új kór. Es főként a csecsemők meg a kisgyerekek között érezte jól magát, az ő gyengébb szervezetüket támadta meg. A WHO — a Nemzetközi Egészségügyi Szervezet — idejében felfigyelt erre a jelenségre. 1978-ban kongresszust hívott össze Rotterdamba, ahol a szakág legjobb képviselői keresték-kutatták a légzőszervi betegségek elszaporodásának magyarázatát. Az az igazság, hogy amit ott annak rendje s módja szerint jegyzőkönyveztünk, nem sok újdonsággal szolgált. De egy nemzetközi tanácskozás nemcsak akkor hasznos, ha kézzel fogható eredményeket produkál. Már azt is sikerként könyveltük el, hogy jelzéseinket komolyan vette a világszervezet, s támogatta a konferencia létrejöttét, így teremtve meg a közös alapot a további kutatásokhoz. — Miben látták a résztvevők a bajok forrását? — Nem alakult ki egységes álláspont. Volt, aki a civilizációt tartotta a fő oknak. Ebben sok igazság van, de csak erre hivatkozni nem célravezető. Az utóbbi évtizedekben hazánkban is sokan költöztek új lakásba. Nagy öröm, tán a legnagyobb, ami mostanság egy magyart érhet. Csakhogy a jobb körülmények egy másik, kevésbé direkt szempontból nézve rosszabbak is lehetnek. Példaként a távfűtést említem. Kényelmes, praktikus, tiszta, de a kisgyerekeknek nem előnyös. Többségük csak nehezen viseli el a száraz levegőt, a meleget, egyáltalán: a klímát. Mondhatnám azt is: lám, itt van a kutya elásva. Ám mielőtt ezt elhinnénk, továbbmegyek. Kimutattuk, hogy a hagyományosan felhúzott épületekben lakó gyerekek között is szép számmal akad nehezebben lélegző. S most már a falu sem nyújt menedéket, habár ott nincs annyi ipari üzem és autó, mint a nagyobb városokban. — Nincs tehát magyarázat? — Mindenki számára elfogadható még nincs. Sok kollégában az az eshetőség is felmerült, hogy a jelenség, amellyel szemben állunk, nem is új. Eddig is gyakoriak voltak csecsemő- és kisgyermekkorban a légzőszervi panaszok, csak nem figyeltünk rá, mert minden erőnket lekötötte a tuberkulózis elleni harc. Tény, hogy korábban a nagyobb baj jócskán háttérbe szorította a kisebbet. Nem készültek felmérések a légúti megbetegedésekről, ami nem azt jelenti, hogy nem léteztek, hogy nem fejtették ki romboló hatásukat. — Valami azért nem stimmel a lakótelepekkel. Ezt magam is állíthatom. Amikor kiköltöztünk a lakótelepre, nyomban elkezdett köhögni a lányom. Olyan rohamai voltak, hogy a fájdalomtól potyogtak a könnyei. Hogyan lehetséges ez? Annál is inkább érdekel, mert azelőtt szinte alig köhintett. — A legegyszerűbb válasz az volna, hogy nem bírja a száraz, meleg levegőt. De ez nem is olyan bizonyos. Lehet, hogy éppen akkoriban került bölcsődébe, óvodába, s a közösségben nagyobb a fertőzési veszély. Az sincs kizárva, hogy az otthoni por irritálja a hörgőit. Hiába a rendszeres és alapos takarítás, valamennyi por mindig összegyűlik a lakásban. Okozhat tüneteket a padlószőnyeg és a tapéta is. Volt olyan kis páciensünk, akiről kiderült, hogy az apja kedvenc pálmájára allergiás. E felsorolással azt akartam jelezni, hogy a szimptómáknak ezer és egy oka lehet. — Akkor én most mondok egy ezerkettediket. A lányomat kivizsgálták, s arra jutottak, hogy allergiás a szőrös játékaira. A kórházi zárójelentésben terápia gyanánt azt javasolták, hogy Alexandrát óvjuk a mackóktól. Bevallom, jókat nevettem, amikor olvastam a mindenféle tudományos címet viselő főorvos aláírásával ellátott papírt. — Rosszul tette. Közismert, hogy vannak gyerekek, akik csalánkiütést kapnak a paprikától, a málnától vagy az epertől. Miért ne fordulhatna ez elő a mai textilanyagok esetében is? — Nem vitatom, előfordulhat. De valahogy olyan furcsa orvosok szájából hallani, hogy már a szőrös mackókkal is baj van. De hát akármi az oka, a lányom beteg. Most hatéves, s ha rájön a köhögési roham, nem alszik a ház. Néha már arra gondolok, hogy asztmás. — Lehet, de ez korántsem bizonyos. Ezeknek az asztmatikus tüneteknek nincs semmi közük az igazi asztmához. Ugyanez a helyzet a kisebbeknél is. Szó sincs asztmáról. A csecsemők és a kisgyerekek hörgőrendszere nagyon szűk, s bármi történik. 5