Budapest, 1981. (19. évfolyam)

8. szám augusztus - Vértesy Miklós: A Kozocsa-múzeum

VERTESY MIKLÓS A KOZOCSA-MÚZEUM A magyarországi könyvtártörténelcm számon tartja a becses magánkönyvtárakat. Régebben különösen a főúri gyűjteményeknek volt gazdag anyaga. Számos régi, ritka könyv innen jutott a közkönyvtárak állományába. Az Országos Széchényi Könyvtár alapját gróf Széchényi Ferenc rakta le, amikor magánkönyvtárát a nemzetnek adományozta. Az OSZK hungarikáinak — magyar vonatkozású, külföldön megjelent könyveinek — többségét Apponyi Sándor és Todoreszku Gyula gyűjtötte össze. Az Akadémiai Könyvtár legértékesebb régi könyvei eredetileg a Teleki család tulajdonában voltak. A könyvtár később Ráth György hungarikáival, Vigyázó Ferenc bibliofil köteteivel, Elischer Boldizsár Goethe-gyűjteményével, Kaufmann Dávid héber kézirataival és nyomtatványaival gazdagodott. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár állományába olvadt be Hallagi Aladár politikai röpiratgyűjteménye és azok az 1767—1867 közt megjelent első kiadású magyar könyvek, amelyeket Sziiry Dénes gyűjtött össze. Az Egyetemi Könyvtár is sok magánkönyvtárat kapott, vett vagy örökölt. így Frank Ignác és Wenzel Gyula jogi, Schwarz Gyula történelmi, Bászel Aurél és Télfy Iván klasszika-filológia gyűjteményét. A magánemberek könyvgyűjtő tevékenysége a felszabadulás után sem szűnt meg. Csak néhány, találomra kiválasztott név a gyűjtőkör megjelölésével: Benedek István (orvostörténet), Endrey Walter (naptárak, tudománytörténet), Keresztury Dezső (magyar irodalom), Király István (mai magyar irodalom), Mező Ferenc (sporttörténet). Pastinszky Miklós (magyar történelem, irodalom), Radó György (bibliográfia), Szijj Rezső (bibliofilia), Tiszay Andor (bibliográfia, Budapest története)... A mai könyvgyűjtők nem gazdag arisztokraták, hanem átlagos jövedelemmel rendelkező könyvbarátok, akik céltudatosan, sok utánajárással, fáradsággal és jelentős könyvészeti ismeretekkel felfegyverkezve hozták létre gyűjteményüket. Kozocsa kincsei A neves bibliográfus, dr. Kozocsa Sándor gyűjteménye mindössze tízezer kötetes, így nem tartozik a legnagyobb magánkönyvtárak közé, könyvritkaságai miatt azonban valóságos múzeum. Rákóczi út 19. szám alatti lakásában két, teremnek is beillő szobában és az előszobában rendezte be könyvtárát. A könyvek többnyire kettős sorokban zsúfolódnak össze a magasba nyúló könyvállványokon, soknak csak szekrények, asztalok tetején jutott hely. A bibliográfiák két szekrényt foglalnak el. Ezeket a könyveket használja a legtöbbet a házigazda, széles körű könyvészeti tevékenységéhez. Akadnak itt néprajzi, művészeti, zenei stb. bibliográfiák, többségük azonban irodalmi. Hiánytalanul megvannak Szinnyei József, Petrik Géza, Hellebrant Árpád és mások összeállításai, a Magyar nemzeti bibliográfia kötetei és természetesen a „kozocsák", irodalmunk többféle formában és több kötetben megjelent jegyzékei, továbbá a Szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája, a legrégibb időtől máig. Ehhez járul a kortárs írók munkásságának feldolgozása, a Móricz Zsigmondról szóló bibliográfiai monográfia, a Kassák Lajos-, Németh László-, Radnóti Miklós-, Szabó Lőrinc-, Weöres Sándor-könyvészét és a magyar nyelvű Mickiewicz-, Baudelaire* és Joyce-irodalomjegyzék. „Mancikának, a kismadárnak hódolattal Krúdy Gyula Kozocsa gyűjteményének legnagyobb része magyar szépirodalmi alkotás. Nagyapja és apja is irodalomrajongó volt, a könyvtár legrégibb köteteit ők szerezték be: a nagyapa főleg Kisfaludy Sándor és, Szigligeti Ede műveit, az apa Bródy Sándor és Herczeg Ferenc regényeit, novelláit, Kiss József költeményeit gyűjtötte. A fiú is korán kezdte a gyűjtést: már elemista korában vásárolt Gaál Mózes-, Benedek Elek-, Donászy Ferenc-műveket, kisgimnazistaként pedig Gárdonyi regényeket. Ez az alap gyarapodott később Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa kritikai kiadásaival, Jókai, Mikszáth regényeivel, Ady Endre, Juhász Gyula, József Attila, Tóth Árpád, Devecseri Gábor, Weöres Sándor verseivel. Ezeknek az íróknak jóformán minden alkotása megvan. Többnyire nehezen beszerezhető első kiadásban. A gyűjteménynek ezt a részét számos folyóirat egészíti ki. Egyebek közt a Nyugatnak és a Napkeletnek ma már ritkaságszámba menő teljes sorozata. Jelentős értéke a szépirodalmi állománynak a kilenc polcfolyómétert elfoglaló Krúdy-kollekció. Minden Krúdy-kötet mindegyik kiadását tartalmazza, még az ún. boríték- és szövegváltozatokat is. A legkorábbi az 1891-ben megjelent Üres a fészek és egyéb elbeszélések. Megvan az író életében utolsónak (1931-ben) megjelent kötet is: Az élet álom. Érdekessége, hogy az akkor már jónevű író nem talált kiadót, saját pénzén kellett a kötetet megjelentetnie. Egy másik kötet, A vörössapkások — Hazám tükre, a Tolnai Kiadóvállalat üzleti módszereire vet fényt. Krúdy ifjúsági elbeszéléseket adott át a cégnek. Tolnaiék kevesellték a terjedelmet — a vaskosabb kötet kiadása jövedelmezőbb volt —, ezért az író megkérdezése nélkül megtoldották négy, mástól származó történettel, melyeknek szerzőjét fel sem tüntették. Krúdyt felháborította az eset. Egyrészt, mert így plágiummal vádolhatták, főleg pedig azért, mert méltatlannak találta, hogy neve alatt „önképzőköri kísérletek" jelenjenek meg. „Kétségbeesetten" kérte Tolnai Simont 1917. december 11-én írt levelében, hogy legalább utólag tegyen valamit a kötettel. (Ez a levél is megvan Kozocsa gyűjteményében.) Nem hiányoznak a Krúdyról szóló könyvek és. műveinek fordításai sem. Utóbbiak sorában időrendben az első a már 1913-ban kiadott La prauloj című, eszperantó nyelvű elbeszélés. A Krúdy-gyűjtemény bibliofil ér-Dubout-illusztráció Balzac Pajzán históriák című kötetéből 15