Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - A főváros válogatott bibliográfiája XVI.

A hajnali köd nehezen szakad fel Buda felett, a pesti utcákon bokáig ér az éjszaka lehullott hó. Türelmetlenül toporgunk a buszmegállóban, s úgy tűnik, mintha ritkábban jönnének az egyes járatok. De már látni is a buszt. Lassan surran a torlódó forgalomban, súlyos tömegével óvatosan tartja a féktávolságot, de egy-egy türelmetlenebb személykocsi elébe vág, s a buszvezető ismét fékezhet, amit aztán ismét kihasználnak az újabb magánkocsik: előznek. A mi buszunk igencsak óvatosan közeledik a megállóhoz, azonban becsületére legyen mondva, pontosan a járdaszegély mellé áll, anélkül, hogy a fara egy centit is „besöpörne" az út szélén várakozók felé. Úgy léphetek a lépcsőre, hogy nem kell belegázolnom a latyakba. Csukódik az ajtó, szorongunk, tolongunk, mintha a szokottnál többen lennénk, vagy a busz összement volna ezen a mindennapi reggeli utamon, de az ismerősöket számba véve nincs itt se több, se kevesebb ember, hanem a vastag télikabátok, bundák „hizlaltak" meg minket. Télen negyedórával hamarább kell elindulnom otthonról. Sokéves tapasztalatom szerint ilyenkor megnő a járművek követési távolsága, óvatosabbak a vezetők, a 15 percet rá kell áldoznom, hogy a lelassult forgalomban pontosan érjek a munkahelyemre. A tél elején, amikor leesett az első hó, találkoztam a BKV Névtelen utcai — ma már Szabó Ervin térnek nevezett — új központi épületében Staár Istvánnal, a forgalmi irányító főosztály vezetőjével. Az évszak gondjairól beszélgettünk. Tőle tudtam meg, hogy nagyobb időjárás-változások idején, egy-egy időzóna első napján a legnehezebb vezetni, mert akkor a legnagyobb a balesetveszély. Sokévi statisztika szerint az első nap első óráiban, amikor még az emberi idegrendszer, a vezetési reakció nem „állt át", nem alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, az utak új sajátosságaihoz, akkor van a legtöbb koccanás, ütközés és más szabálytalan, meggondolatlan magatartásból eredő baleset. Ilyenkor, a zordabb idő beköszöntésekor az utasok is jobban figyelnek a talpuk alatti tócsákra vagy a lefagyott úttestre, mint a közelgő járművekre. Kalapjukat, kendőjüket mélyen a szemükbe húzzák, kisebb a látókörük, lassúbb a mozgásuk, kiszámíthatatlanabb a viselkedésük. A vezetőülésből is jobban kell vigyázni reájuk. — Télen még fokozottabban szükség van a közlekedők partneri kapcsolatának javítására — mondta Staár István. Csak később, az utcán jöttem rá a mondat valódi, gyakorlati értelmére. Ha a buszvezető óvatosan figyeli a gyalogost és a másik gépkocsit, nekem is ügyelnem kell, hogy szabálytalan átkelésemmel ne késztessem hirtelen fékezésre a vezetőt, hiszen a jeges úttesten könynyebben megcsúszhat a busz, a villamos; nem biztos, hogy kellően tud fékezni, engem is, másokat is, könnyebben elüthet, s a hirtelen fékezés miatt megsérülhetnek a járművön utazók is. A főosztályvezető a kötetlen pályán járó busz és troli vezetésének téli gondjait két csoportra osztotta. Az első a látási viszonyok romlása. Télen rövidebbek a nappalok, ezt tetézi a pára és a köd, az esetleg gyöngyöző üvegek, homályossá vált ablakok, ami egyaránt megne-Naponta ötmillió utas A BKV a biztonságos téli közlekedésért hezíti a vezető munkáját, az utas tájékozódását is. Van, aki az utolsó pillanatban a már záródó ajtó között ugrik le. Éppen ezért a BKV páramentesítő kendőket, sprayt ad, oktatja, hogy miként lehet csökkenteni a párásodást szellőztetéssel, s arra is felhívja a járművezetők figyelmét, hogy az útvonal-módositásokat, forgalmi változásokat is időben közöljék az utasokkal, nem csak a közelgő megállót. A másik, ami gondot okoz: a csúszás. A jeges út veszélyeit mindenki ismeri, de nekem mégis meglepetést okozott, amikor azt hallottam, hogy az olvasztó vegyi anyagok, a só és az azt helyettesítő szóróanyagok is csúszóssá teszik az utakat. Sok kezdő gépkocsivezető nem gondol erre. Pedig ez az iszapos lé rosszabb, mint az esős útfelület. — Mire készüljenek fel a villamosvezetők? — A kerék a sínen, vas a vason jobban csúszik, mint a gumi az aszfalton. A villamoskerekek nagy nyomása alatt a jégréteg vízzé válik. Éppen ezért nemcsak a vezetőülés mellett, hanem az útvonal szakaszain is homokozókat helyeztünk el. A villamost általában nem fenyegeti az oldalcsúszás veszélye (bár a jeges hóval borított váltó már okozott ilyen balesetet), de nincs is kitérési lehetősége, és az egyenes csúszás hossza olykor meglepően nagy. Éppen ezért azt oktatjuk, hogy az emberélet sokkal fontosabb, bármekkora késésnél. — Oktatást említett. Rendszeres ez a BKV-nál? — Igen, mégpedig kétféle formában. A járművezetők minden hónapban másfél órás ismeretfelújító tanfolyamon vesznek részt, évenként pedig továbbképző, hét és fél órás kurzuson. Az utóbbit vizsga követi. Mindkét tanfolyamon téma a KRESZ — ami télen még fokozottabban érvényes — oktatunk ezenkívül viselkedéstant, műszaki ismereteket és vezetéstechnikai sajátosságokat. A tananyagban szerepel a légsűrítők karbantartása, páramentesítése, éppúgy, mint az elsőbbségadás fokozott téli követelményei, a csúszós utak menti járdához állás féktechnikája, de szó esik arról is, hogy alkalmazkodva az időjáráshoz, miként öltözködjenek és étkezzenek a vezetők. E sokrétű felvilágosítást még kiegészíti számos egészségügyi intézkedés. A BKV minden esztendőben beszerzi az influenza elleni oltóanyagot és a C-vitamin-tabletták tömegét. Az oltás önkéntes, a vitaminból mindenki három darabot kap a végállomáson, emellett forró citromos teát ki-ki tetszése szerint fogyaszthat. A BKV járművezetőinél érdekes vállalati zsebnaptárt láttam. A füzetecske egyik oldalára beírhatják a napi szolgálati beosztásukat, a szemközti oldalon pedig megtörtént balesetek leírása, oka és következménye szerepel. Van ott egészségügy: tanács, balesetvédelmi keresztrejtvény, karikatúra és humor, a KRESZ és a közlekedési jogszabályok kivonatai. Célja: minden vezetőnek mindennap eszébe juttatni a balesetmentes, fegyelmezett és kulturált vezetést. Szükség van erre? Télen különösen, hiszen a rosszabb körülmények ellenére, ugyanannyi járművel kell elszállítani a napi ötmillió utast. Ehhez kéri a BKV a segítséget, azt, hogy az utasok, a gyalogosok, más járművek vezetői legyenek megértő, segítőkész partnerek. A téli utak és a forgalom nagyobb biztonságáért! (x) 43