Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Diószegi György:,,'S most a' dologra"

jámbor ki föltette magában, hogy míg úszni nem tud, mindaddig vízbe nem megy". Nyelvünk ügye címmel a nyelv fontosságát mint az egységes nemzet alapját tárgyalja, majd egy gyors fordulattal közli, hogy mit ajánl a nemzeti egység megteremtésére „.. .mi ezenfölül csak egy gyógyszert tudunk ajánlani, melly ama' szakadást a' nemzetbe gyökeresen megszüntetné; és ezen gyógyszer? egy szóból áll; és ez a' szó ? azt uraim el kell találnotok, nekünk kimondani nem lehet.'" Gyakran él az ilyen fordulattal: nem mondja azt, hogy a szabadság lehet az egységes nemzet alapja, a nép éltető eleme, hanem ügyesen körülírja, s az olvasóra bízza a behelyettesítést és a következtetést. Ezzel a módszerrel játszotta ki a cenzúra éberségét. A z aktuális témákat nem feledve, /~\ gyakran írt hangulatkeltő cikkeket. A büntető törvénykönyv átdolgozására már az 1839— 40-i országgyűlés bizottmányt állított össze. Ez adta az ötletet a hírlap hetedik számában a Szelíd tortúra, a nyolcadikban pedig a Nyilvánosság című vezércikk megírására. Ezekben a rendi bíráskodás, és a „büntetésvégrehajtás" áldatlan állapotáról értekezik. A rendi bíráskodás elavult. A hanyag és felelőtlen igazságszolgáltatás megcsúfolása a jognak. „Iszonytató dolgokról" tájékoztatja az olvasót; ártatlanul tömlöcbe zárt szerencsétlenekről, a kínvallatás gyötrelmeivel „meggyőzött" emberekről, akik azért, hogy megszabaduljanak, mindent magukra vállalnak. A „hatalmas igazság"-ot kereső eszközök, a korbács, a bot, a gúzsbakötés, a bakbahúzás borzongással tölti el. A törvényellenes visszaélések iszonyatos példái a szerencsétlen ártatlanok. Azért, hogy ne fordulhassanak elő ilyen esetek, javasolja: legyenek újra nyilvánosak a törvényszékek ülései. Emlékeztet arra, hogy már az 1486-os büntetőtörvény előírta a nyilvánosságot, csak később felejtkeztek meg róla. Az angol példát hozza követendőnek, ahol a szabad védelem bevezetése mellett az esküdtszék gondoskodik a törvényességről. Keserűen állapítja meg, hogy hazánkban más az igazság a jobbágy és más a nemes ember számára. Ezekre a témákra még egyszer visszatér a 38-as és a 42-es számban. Kétségbe vonja a botozás és a deres nevelő hatását, mivel „.. .az embert az állat fokára süllyeszti, . . . s minden megbotozott emberben az egész emberi nem méltóságát sérti..." A A szerző reprodukciói JELEMTfiS AZ LSÓ MAGYAR IPARMCKIALLITÁSRÓL mz. A' •A6TAR IPAREUTESl'LET 1GAZGATÓ-V ÁLASZTKÁNTA «ECBIZXSÁBÖL BMsrr« L i/o«. »WAJBTSAJn 1UMASCATÓ PESTEN 1SŰ. Röplap az ipar pártolásáról 1846. tisztségviselők érdektelenségének és hanyagságának, az egyedi túlkapásoknak, a kiskirályok hatalommal és hatáskörrel való visszaélésének megmutatása az egész fennálló feudális rendszer bírálatává változik (42. szám: Közszellem). Végkövetkeztetése több mint ellenzéki szemlélet, ítélet a túlhaladott társadalmi viszonyokról „.. .a' melly osztály nem képes a' társaság életmozgalmait a' közösség elégedésére intézgetni az önmaga tör pálcát önmaga felett." Kossuth komolyan gondolta „a' közönség" széles körű tájékoztatását. Nemegyszer hatáskeltő, érzelmes hangon szól a témákról. A Gyermekkórház című cikkben „.. .eltelve a' borzalomtól..." festi le külvárosi családoknál tett látogatásának tapasztalatait. A gyermekkórházban látottak megnyugtatták: „.. .a' gyöngéd ápolás, tiszta ruha..." s miközben az észrevételeit közli „a' közönséggel", kéri a támogatást. Felkarolja a kisdedóvó intézményeket is. Nemzeti kötelességnek tartja, mindenki ott segítsen, ahol tud. Lábjegyzetben figyelmeztet: az a hír, hogy a Krisztinavárosi kisdedóvó ban a tanító nem tud magyarul „. . .nekünk hihetetlennek látszanék." A Hivatás elsősorban a nőkhöz szól. Ők azok, akik a férfiaknak a „...földi küzdésért, mennyei jutalmat nyújtanak...", de ne elégedjenek meg ennyivel, „.. .tágítsák szép hivatásuk körét. . . tegyék hogy a' magyarság nyevben, szokásban divat legyen". A tánc, a zene, a vers és minden hirdesse magyar voltunkat. A Gyermekgyilkolás megrázó képpel érzékelteti, hogy a leányanyák miként válnak gyilkossá, amely „... a' természet legerősebb ösztönének borzasztóbb tagadása. . ." Kossuth jogilag igazolja: a társasviszonyok torz légköre teremtette a leányanyákkal szembeni elítélő magatartást. Amikor a kezébe kerül a Rókus kórház jelentése (évente 280 embert találnak holtan az utcán, akiket az éhhalál, az elhanyagoltság pusztít el, akkor írja meg a Halál és nyomor című megrázó vezércikkét „... szívünk görcsösen összeszorult a' fájdalomtól, s könnyek gördültek első olvasáskor arezunkon alá." Észre kell venni „.. .az utcza kövén haldokló nyomort...". Ha egyetlen bállal kevesebb lenne, és annak költségét felajánlanák a nyomor enyhítésére, kevesebb volna a nyomorból származó halál. Már az ötödik számban (Betyárkodás) nagy rosszallással ír az ifjúság körében terjedő „mételyező hatásokról". Aggódik, mert úgy véli: a pajzán dévajkodás, szilaj betyárkodás, durva hetykélkedés, csapszéki alacsony viselkedés, gyáva hányavetiség leköti a fiatalság erejét. A fiatalságnak tudnia kell, hogy többre hivatott: „...az ifjúság lelkesedése, mellyhez 35