Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Diószegi György:,,'S most a' dologra"

Amagyar újságírás történetének egyik nevezetes dátuma 1841. január 2. Száznegyven évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg a Pesti Hírlap első száma. A nemzeti átalakulás érdeke határozta meg a lap jellegét, témáit és stílusát. Az új és nemegyszer szokatlan hangvételű időszaki hírlap felrázta és állásfoglalásra késztette a magyar politikai életet. Már az újság születésének körülményei is különlegesek. A lapengedély birtokosa Landerer Lajos, aki az időben könyvkiadó és nyomdász Pesten. Landerer odaadó híve volt a bécsi udvarnak, és egy korántsem tisztes „hivatalt" is betöltött. Bizalmas kapcsolatban állt a titkosrendőrséggel. Annál meglepőbb, hogy Kossuth Lajost kérte fel, vállalja el a lap szerkesztését. Miként volt lehetséges, hogy ez az össze nem illő párosítás a leghaladóbb, a legtisztességesebb, a közvéleményt nyíltan és korrekt módon tájékoztató, más folyóiratokra és újságokra nagy hatást kifejtő, nyílt politikai véleményt hangoztató újságot teremtett meg ? Egyszerű a magyarázat. Amikor 1840 decemberének utolsó napjaiban Landerer megkereste Kossuth Lajost, és felkérte, hogy vállalja el a lapszerkesztést, akkor nem mint tisztes laptulajdonos tett ajánlatot. Kossuth (visszaemlékezése szerint) figyelmeztette Landerert, hogy alig több mint fél éve nyerte vissza szabadságát, és a neve „...bizonyos helyeken nem a legjobb ajánló. .." Landerer megnyugtatta, hogy Bécsben már „mindent elintézett". A nyomdász csak annyiban nem mondott igazat, hogy nem ő intézte el Egyszerűen utasítást kapott Kossuth szerepeltetésére. A hatalom birtokosai természetesen nem úgy gondolták el fondorlatos tervüket, ahogy az megvalósult. Amikor a rafinált észjárású Metternich nagy titokban utasította Landerert, hogy ajánlja fel a szerkesztői állást Kossuthnak, az volt az elsődleges célja, hogy „a vitorlából kifogják a szelet", s a cenzúra szárnyai alá vonják a „legfőbb felbujtót". Az osztrák külpolitikai élet vezetője úgy képzelte, hogy a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztéséért és terjesztéséért, továbbá egy „feltételezett" politikai összeesküvés gyanújáért három évre bebörtönzött Kossuth eléggé megpuhult, könnyű lesz féken tartani. S Meszlényi Terézzel tervezett házassága arra fogja ösztönözni, hogy állását féltve majd ,,.. .0 is elismeri a cenzúrát, s elveivel ellentétbe jő." Rosszul mérték fel Kossuth La_ jos jellemét és politikai képességeit. Öfnem törte meg a háromévi- börtönbüntetés. A reformellenzék vezetőinek többsége egyet-34 értett azzal, hogy Kossuth legyen a Pesti Hírlap szerkesztője. Az első számban (1841. Télhó 2.) Landerer Lajos olyan lap megindítását ígéri, amely a közkívánatnak megfelel „.. . e' szándékomnak fényesb tanúságát nem adhatnám, mint az által hogy a' szerkesztés vezérlésére Kossuth Lajos urat kértem meg." Kossuth beköszöntője rövid és velős. ígéri, úgy igyekszik végezni a tevékenységét, hogy az időszaki sajtó körébe beilleszkedjék „. . . egy nemzet életében több színvegyület s' több árnyéklat van, és egymás mellett mindenik megfér." A célkitűzése: ,,. . .a' nemzet életének hü tükre legyen. . . és szabad tért nyisson az észnek, értelemnek, jóakaratnak. . . előkészítsék a' napnak nagy kérdéseit.. . mit és mikint." Mindezek megvalósítása etikájára épül: ,,. . .annyit minden esetre nagy önérzettel bátran elmondhatunk miképen szennyes érdekek vezetni soha nem fognak, meggyőződésünk nem lesz eladó! "A beköszöntő zárómondata: ,,'S most a' dologra." Valóban az következett — és nem is akármilyen „dolog" —, amire Kossuth beköszöntő szavát adta. Már az első számok után kétségbeesve kéra5

dologra" dezte a nádor: hogyan volt lehetséges az ő tudta nélkül a Pesti Hírlaphoz szerkesztőt (és még hozzá egy ismert izgatót) kijelölni. Az államtanács is tárgyalta az ügyet, de sokra nem jutottak. Kellemetlen és feltűnő lett volna a friss lapot betiltani. Miközben a hatóságok azon voltak, hogy elhárítsák magukról a felelősséget, a Pesti Hírlap felrázta ,,a' nemzetet". Kossuth honosította meg a magyar hírlapírásban a véleményformálás új formáját, a vezércikket. Ezt a formát olyan tartalommal töltötte meg, amely mindenkihez szólt, mondanivalója mindenkit érdekelt. A hírlap második számának vezércikkében (Pénzszűke) pénzgazdálkodási és a mai értelemben vett költségvetési gondokat boncolgat. Az okos befektetéseknek mindenki hasznát látja, ilyenkor nem lehet tétovázni. A példája szerint, „amire szükséges hogy legyen pénz, arra lennie kell", az nem halasztható addig, amíg — úgymond — „pénz lesz", mert hasonlattal élve, úgy járunk mint „... az a' DIÓSZEGI GYÖRGY „'S most Kossuth Lajos az 1840-es évek elején Ingadozó „journalista". Egykorú karikatúra a Honderűben