Budapest, 1981. (19. évfolyam)

1. szám január - F. Rados Márta: A „pavilon"

^ . ; szárny középen hátrafelé nyúlva a meredeken emelkedő hegyoldalba fúródik. A telket körülvevő utcákról keveset látni az épület alakjából és helyzetéből — hála az életerős, benzingőzökkel dacoló szép vadgesztenyefáknak. Egyedül a domboldal felől lehet képet kapni — a Kiscelli-kastély előtti kis térségről például kitűnően — a még folyó építkezésről. Az új épület 313 ágya belgyógyászati, sebészeti, szülészeti és nőgyógyászati osztályokra tagozódik. A betegszobák legnagyobbrészt hat-, illetve háromágyasak, és a magyar kórházépítésben irányadó méretekkel, beosztással, felszereltséggel készülnek. Elkülönítésre ápolási egységenként — ez ebben a kórházban általában 43 ágyat jelent — egy egyágyas szoba szolgál. Az osztályok ezenkívül tartalmazzák a szokásos kiegészítő és mellékhelyiségeket, többek között például nővérügyeleti helyeket, orvosi szobákat, kezelőket, laboratóriumokat, teakonyhákat, fürdő- és W.C.-csoportokat, valamint természetesen az egyes osztályok speciális helyiségeit (pl. a szülészeten az újszülöttek szobáit). A fekvőbeteg-osztályok legtöbbjéhez funkcionálisan kapcsolódó ellátórészleg is tartozik, amelyek azonos szinten, a hátranyúló szárnyban helyezkednek el. A sebészeti szinten található a műtőblokk és egy Gesztenyefák mögött a régi homlokzat Csigó László felvételei Az új szárny a domboldalról nézve hatágyas intenzív ápolási egység, a szülészethez pedig a szülőszoba és a vele összefüggő helyiségek csatlakoznak. A központi orvosi részlegeket magába foglaló tömbben kapott helyet — az eddig említetteken kívül — a központi röntgenosztály, a központi laboratóriumi részleg és a proszektúra is, hogy csak a terjedelmesebb egységeket soroljam. Az épület alsó szintjein alakították ki a betegfelvételi osztályt, az adminisztrációs és üzemi helyiségeket, az épületgépészeti rendszerek központjait, illetve a 800 adagos központi konyhát és az önkiszolgáló tálalási módra tervezett személyzeti étkezőt. A régi épületben a rekonstrukció után 150-re csökken az ágyszám, ez a krónikus betegek elhelyezésére szolgál majd. Ugyancsak itt, a kiemelt helyzetű alagsorban alakítják ki az intézmény központi karbantartó műhelyeit. A régi és az új épületet folyosórendszer köti össze a legalsó szinten. Hosszan lehetne tovább részletezni a Margit Kórház kibővülő vagy újonnan alakuló funkcióit. Úgy érzem azonban, hogy ezeket — az előzetes bemutatás mellett — inkább a felavatás után, működés közben lesz érdemesebb áttekinteni, értékelve az eredményeket is. Ez az igen jelentős, mintegy 350 millió forint értékű bővítés és rekonstrukció a hazai kórházépítkezések „szokásos" vontatottságához viszonyítva élénkebb ütemben haladt. A Budapesti Városépítési Tervező Vállalat 1974-ben elkészített műszaki kiviteli tervei alapján a Középületépítő Vállalat 1975-ben kezdte az építést, és az első ütemet — ha nem is az eredetileg tervezett időpontra —1981 elejére befejezi. így várható, hogy röviddel ezután a technológiai szereléssel is elkészül a Medicor Művek, vagyis a kórház új főépületét az első negyedév végén üzembe lehet állítani. Az építési munkának ez a viszonylag kedvező tempója nagymértékben a választott építési technológiának köszönhető. Az épület pillérvázas tartószerkezete SCANFORM rendszerű zsaluzattal, külső határoló falai legnagyobbrészt az UNIVÁZ rendszer előre gyártott elemeivel és a Fémmunkás Vállalat alumínium ablakaival, a válaszfalak pedig az igen gyors szerelést lehetővé tevő gipszkarton elemekkel készültek. A kevés helyszíni élőmunkával, termelékenyen építhető szerkezeti rendszerek ilyen kombinációja kórházépítkezéseinknél még újdonság. Várható, hogy térhódításukkal felgyorsulnak az egészségügyi beruházások építési munkálatai. Minthogy azonban kevés még a tapasztalat, némely dologgal kapcsolatban felmerülnek kételyek is. Például: eléggé kiérleltek-e az egyes megoldások ahhoz, hogy olyan széles körben alkalmazzák őket az új kórházépületben, mint ahogyan ez itt történt. Elsősorban a szerelhető gipszkarton válaszfalrendszerrel szemben mutatkozik bizalmatlanság. A szerkezet építéstechnológiai szempontból kiváló és korszerű ugyan, kérdés azonban, hogy hosszú távon — a jobb hangszigetelés és ütésbiztonság érdekében megerősített méretek mellett is — megfelel-e majd a kórházi válaszfalakkal szemben támasztott igen összetett követelményeknek, versenyben a hagyományos válaszfalakkal, amelyek ráadásul még harmadrész annyiba kerülnek. Mégis, nem az effajta problémák lesznek azok, amelyeken a kórház gazdáinak úrrá kell majd lenniük. Az örömteli fordulat, ami előtt az intézmény áll, nemcsak új, kényelmes, lehetőségeket teremtő környezetet hoz, hanem egyúttal a léptékváltás kényszerét is fogja jelenteni: a dolgozók eddig szinte családiasan szűk köre nagyüzemi létszámmá bővül, az avult körülmények között hagyományosan és emberi megértéssel végzett munkafolyamatok pedig gépesített ipari technológiákká, nagy szériában futó műveletekké fejlődnek — miközben az emberi kapcsolatok könnyen torzulhatnak, vagy szétbomlanak. Ezek megőrzése, a régi Margit Kórház „kicsiben" érvényesülő szellemének újrateremtése a megnövekedett méretek szintjén — ez lesz a kórház gazdáinak az eddig elvégzett építési munkához hasonlóan bonyolult, ha ugyan nem még nehezebb feladata 7 Óbuda látképe, előtérben a Margit Kórház. 1904