Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Gombos Károly: „Erdélyi" szőnyegek

Erdélyi szőnyegek. Csigó László felvételei tett szőnyegek voltak a gyakoribbak. A selyem vagy a selyemből aranyezüst szálakkal készített perzsiai, valamint indiai szőnyegekről igen nagy értéküknél fogva külön is említést tesznek. A szőnyegek korának és állapotának megnevezésére az új szőnyeg, ószőnyeg, öreg szőnyeg vagy a viseltes, esetleg a hitvány megjelölést használták. Tisztában voltak a szőnyegek értékével, ezért kímélték, alig használták őket. Általában ünnepi alkalmakra díszítették föl a házat mintás keleti textíliákkal. Az év nagy részében faládákban elzárva tartották, de sűrűn szellőztették és porolták a szőnyegeket. Somkórót, levendulát és szárított zsályalevelet hintettek közéjük, hogy a molyoktól megóvják. A legértékesebbeket rámákban helyezték a falra. A XVI—XVII. századi leltárakban leírják a hazánkban előforduló keleti szőnyegek színeit és mintázatát is. Sajnos nem túl részletes leírások ezek, s nem minden esetben adnak eligazítást a kérdéses szőnyeg fajtájáról, a készítés helyéről. A főúri vagy főpapi tulajdonost abban az időben nem nagyon érdekelte ez. A leltárak adatai szerint előfordult fejér, veres, sárga, tarka, fejér-tarka, több színű, aranyos, aranyos-ezüstös és selymes szőnyeg. A mintázatra is utal a fejér-babos, a vörös-virágos, a zöld-oszlopos skarlát, a vörös-skarlát, a kék-skarlát elnevezés. A fejér szőnyeg elnevezés valószínűleg az Usák városában készített szőnyegekre vonatkozik. Az oszlopos (imafülkés és építészeti oszlopos hátterű) skarlát szőnyegek valószínűleg Ladik vagy Gördesz vidékén készültek. A skarlát-tarka-vörös szőnyeg talán az arabeszkes szőnyegek régi neve. Az aranyos-ezüstös és selymes szőnyeg feltehetőleg azonos az ún. „lengyel" szőnyeggel. Ezek perzsa műhelyekben készültek, és lengyel földön nagyon kedvelték őket. Értékes leírást tartalmaz a magyar szőnyegkutatás számára Máriássy Anna 1592-ben keltezett végrendelete, amelyben szerepel többek között „egy fehér kis szőnyeg, feketével csepegetett". Valószínűleg ez az első leírása a XVI—XVII. században kedvelt golyós-szőnyegnek. Ennek az anatóliai szőnyegféleségnek a tükrét háromszög alakban hármas, fekete színű golyók végtelen mintája díszíti. Rimay János költő, udvari tanácsos és diplomata, aki Bocskai István, majd Bethlen Gábor szolgálatában állott, feljegyzéseket készített isztambuli vásárlásairól 1608-, 1620- és 1621-ben. Említést tesz „hárem madaras szőnyegről, mely asztalra teríthető", továbbá „fejér pöttögetett szőnyegről" is. Ilyen jellegzetes madaras usák szőnyeg már szerepelt az Iparművészeti Múzeum 1914-ben megrendezett keleti szőnyegkiállításán. Az említett fehér „pöttögetett" szőnyeg valószínűleg szintén golyós usák szőnyegfajta volt. Az értékes magyarországi szőnyegek sorsa azonos a többi műkincsével. Egy részük elpusztult, tetemes részüket a török vitte el, vagy a főurak közötti viszályok során semmisültek meg. Jutott a magyar műkincsekből, keleti szőnyegekből nyugati, elsősorban bécsi gyűjteményekbe és múzeumokba is. A bécsi udvar politikájának szerves része volt a nemzeti érzelmű magyar főnemesi családok kiirtása, vagyonuk megszerzése, javaik elkobzása. Wesselényi Ferenc, Zrínyi Péter, Nádasdy Ferenc, Thököly István, II. Rákóczi Ferenc és mások elkonfiskált műkincsei (köztük keleti szőnyegek) nagyrészt Bécsbe kerültek, s ma is az ottani gyűjteményeket gazdagítják. A ránk maradt (korántsem teljes) XVII. századi adatok alapján úgy tudjuk, hogy a húsz leggazdagabb főrangú családnak körülbelül 756 darab értékes keleti szőnyege volt. II. Apafi Mihály fejedelemnek 103 darab, Bethlen Gábornak és nejének, Brandenburgi Katalinnak 186 darab keleti szőnyege és tucatnyi kárpitja volt. Nádasdy Ferenctől 46 szőnyeget koboztak el. Thurzó György családjánál 47, a Majtényi családnál 36, Thököly Imrénél 42 darab keleti szőnyeget leltároztak. A veszteségek ellenére sok értékes keleti szőnyeg található a magyar múzeumokban és magángyűjteményekben. Képeink bemutatnak néhányat a legbecsesebb szőnyegkincsekből. 26