Budapest, 1981. (19. évfolyam)

12. szám december - Gál Éva: Török iga Óbudán

Az óbudaiak kimenekítése 1596-ban. W. P. Zimmermann rézkarca. Bakos Ágnes felvételei GÁL ÉVA Török iga Óbudán Óbuda 1541-ben jutott török kézre, és 1686-ban szabadult fel, akárcsak Buda, amellyel sorsa szorosan összefonódott. Az ország három részre szakadása előtt a helység nagyobb része királynéi város (civitas reginalis) — jóllehet a XIV. századi fénykorhoz képest erősen hanyatlik —, másik része pedig káptalani birtok; Buda visszavívásakor viszont romokban heverő, elnéptelenedett mezőváros (oppidum) a Zichyek magánföldesúri fennhatósága alatt. Mi történt a közbeeső másfél évszázadban? A várossal foglalkozó történészek egy része az 1686-os állapotokat vetítette vissza a hódoltság egész időszakára. „ Óbudát a török szó szerint véve tönkretette, földig lerombolta, lakhatatlanná pusztította" — írta Schoen Arnold 1935-ben megjelent, mindmáig kézikönyvként hasmáit, Óbuda múltjából című munkájában. A valóságban Óbuda néhány évtől eltekintve lakott, sőt, viszonylag népes hely volt a török uralom "ahitt is, és csak a Buda felszabadítására vezetett 1684-es — sikertelen — ostrom idején rombolták le; akkor sem a törökök, hanem a császáriak. Török kori lakossága ekkor menekült el, hogy azután 1689-ben, Székesfehérvár visszavétele után hazatérjen, s folytassa voltaképpen mindvégig folyamatos életét. A helység az 1684 —1686-os felszabadító hadjáratot megelőzően kétszer vált lakatlanná: először 1541 —1542 körül, amikor a keresztény csapatok kísérletet tettek az 1541-ben harc nélkül török kézre került Budavár visszafoglalására; másodszor pedig a XVI—XVII. század fordulóján lezajlott ún. hosszú háború idején, 1596 januárjában, amikor az óbudaiakat, a többi Buda környéki helység lakosaival együtt, a királyi Magyarország területére szöktették át, hogy — Buda újabb ostromát előkészítendő — megfosszák „hadtáp-területétől" a törököt. E két elnéptelenedés után azonban mindannyiszor nagyjából ugyanaz a lakosság tért vissza — ha feltehetően megfogyatkozva is. Az első ismert török adóösszeírásban Óbudán 1546-ban 104 férfit vettek nyilvántartásba, ami legalább ugyanennyi családot, vagyis az akkori viszonyokhoz képest meglehetősen nagy népességet jelentett. Nyilvánvaló, hogy a megelőző hadjáratok idején nem pusztult el a város lakossága, hanem elmenekült, biztonságosabb helyre húzódott — ahogy erre előbb is, később is oly sokszor kényszerültek a magyar föld lakói. A harcok elültével azonban visszatértek. Az 1596-os ki®lepítésből csak 11 év múltán, 1606 végén, a zsitvatoroki békekötés után költöztek vissza az óbudaiak s velük együtt a szentendreiek, tótfalusiak, pócsmegyeriek stb. — mint ez magyar földesurukhoz, a Királyi Kamarához intézett levelükből kiviláglik. Óbuda török kori lakosairól elsősorban a XVI. század második feléből fennmaradt török adóösszeírások nyújtanak értékes felvilágosításokat. Ezek ugyanis név szerint felsorolják a helységben talált felnőtt férfiakat (kivéve persze azokat, akiknek sikerült valamilyen módon elbújniuk az adóösszeírók elől). A nevekből nemcsak a népesség nagyságáról lehet — ha nem is pontos — képet alkotni, hanem nemzetiségéről, illetve nyelvéről, származási helyéről, foglalkozásáról is. A nevekből következtethetően a hódoltság idején Óbudán csaknem kizárólag magyarok vagy legalábbis magyar nyelvű lakosok éltek; egy-két német és szláv lehetett köztük. Óbuda csak jó néhány évvel Buda visszavívása után, 1698-tól vált egyre inkább német lakosságú várossá, de a nagyarányú telepítések sem tudták teljesen kiszorítani a hódoltság kori magyarság leszármazottait. Az 1546-os, 1559-es, 1580-as és 1590-es török adóösszeírásban sok olyan vezetéknév szerepel, amely arra mutat, hogy akkoriban jó néhányan kerültek Óbudára más, környékbeli helységekből — mint ahogy nem kevés Óbudai vezetéknevű embert írtak össze Pesten, Budán, Vácott stb. Viszont az Óbudán összeírt Ácsi Pál, Bagi Orbán, Bicskei Balázs, Bujáki Albert, Budai Petre, Dömös Pál, Ercsi Gáspár, Sződi Mihál, Tinnye Balázs, Visegrádi Bálint stb. nyilvánvalóan nem sokkal korábban, a hadjáratok okozta nagy helyváltoztatás idején vetődött Óbudára. A helység-36