Budapest, 1981. (19. évfolyam)

12. szám december - Gábor Eszter: Hetvenöt évesa Szépművészeti Múzeum épülete

A dór terem belseje a század elején. Szenczi Mária reprodukciói már 15 éve halott. Felépült a Hauszmannféle Kúria és Királyi vár, a Steindl tervezte Parlament. Sőt, a Zeneakadémia és a Gresham-palota is, már a szecesszió szellemében.) A XIX. századi nagy múzeumépítési hullám elcsendesedett már ekkorra: Németországban tucatnyi múzeum épült 1830 és 1870 között; 1892-ben avatták föl a bécsi Kunsthistorisches Museumot. Budapesten is állt már két jelentős múzeum: a Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum. A Szépművészeti Múzeummal a főváros múzeumegyüttesét teljesnek érezték. Schickedanz Albert műve nem volt olyan korszakos jelentőségű, és nem kavart akkora vihart, mint Lechner Iparművészeti Múzeuma. Szolid volt és igényes. Részletekig menő gondos tervezés és míves kivitelezés jellemezte. Gazdag kívánt lenni, de nem hivalkodó. Külsejével és belsejével egyaránt a kultúra folyamatosságát hirdette (erre a két különböző művészettörténeti korszakot fölidéző épülettömeg összekomponálása is alkalmas eszköznek mutatkozott). A múzeum belső terének zömét csarnokok és fedett udvarok foglalják el. Ennek oka a századforduló muzeológiai gyakorlatában keresendő. A pályázati hirdetmény melléklete, amely a tételesen megfogalmazott építészeti programot tartalmazta, a képtárnak 3870 négyzetméter, a grafikai gyűjteménynek 900 négyzetméter, míg a plasztikáknak 4100 négyzetméter területet írt elő. A képtár és a grafikai gyűjtemény funkciója a mai napig változatlan, a plasztikai gyűjteményé azonban lényegesen megváltozott. A századfordulón az eredeti művek mellett a másolatokat is alkalmasnak ítélték a művészettörténet szemléltetésére, így az eredeti műveket bemutató képtárak mellett a szobrászati gyűjteményeket sok helyen gipszmásolatokkal töltötték meg. A másolatok révén a monumentális, helyhez Az egyik első emeleti képtárterem. Schickedanz terve