Budapest, 1981. (19. évfolyam)

12. szám december - Gábor Eszter: Hetvenöt évesa Szépművészeti Múzeum épülete

Peez Samu első díjat nyert terve GÁBOR ESZTER Hetvenöt éves a Szépművészeti Múzeum épülete December elsején volt 75 éve, hogy megnyitották a Szépművészeti Múzeumot. Az intézmény idősebb az épületnél: az 1894. évi VIII. törvénycikk, az ún. millenniumi törvény 1. paragrafusa mondta ki a Szépművészeti Múzeum létesítését. A Nemzeti Múzeum képtárát és a Magyar Tudományos Akadémia székházában működő Országos Képtárat magába olvasztó új művészeti gyűjtemény létesítését Pulszky Károly javasolta 1893-ban. A megvalósítás munkájával — az ő méltatlan eltávolítása után — Kammerer Ernő képviselőt bízták meg. Az első feladat az új múzeumépület helyének kiválasztása volt. Szóba került a lebontásra ítélt, elavult Rókus-kórház helye és a józsefvárosi vásártér — a mai Köztársaság tér — is. Végül a millenniumra felépült Műcsarnokkal szembeni területre esett a választás, ahol akkor a Feszty-körkép meglehetősen szegényes épülete állott. A telket megváltották a Körkép-társaságtól, és 1898-ban pályázatot írtak ki az épület megtervezésére. A főváros nem mondott le a telek tulajdonjogáról, csupán használatra engedte át a területet a múzeumnak. Az évi bért 100 darab 20 koronás aranyban szabták meg. Kikötötték, hogy a múzeum környékét parkosítani kell, s hogy sem a környező parkban, sem a múzeum területén nem szedhető az ülőhelyekért díj, továbbá, hogy a „.. .Szépművészeti Múzeum minden része és osztálya legalább is a nemzeti ünnepek napjain, továbbá minden ünnep- és vasárnap és ezen kívül hetenként legalább egy köznapon mindenki által ingyen legyen látogatható." Az 1898-ban kiírt és a következő év tavaszán elbírált pályázat terv- és iratanyaga eddig nem került elő, valószínűleg megsemmisült az Országos Levéltárban a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium irataival együtt. A pályázatról az egykorú híradások tudósítanak. Tudjuk, hogy a zsűri, amelynek tagjai között külföldi szakértők is voltak, négyet díjazott a kilenc beérkezett pályamű közül. Az első díjat Peez Samu kapta, a másodikat a Schickedanz Albert és Herczog Fülöp cég, a harmadikat Arkay Aladár; Meinig Artúr tervét megvétellel honorálták. Abban, hogy a végleges tervek elkészítését nem az első, hanem a második díj nyertesére bízták, elsősorban városképi meggondolások játszottak szerepet. Peez Samu a főhomlokzatot az Aréna útra helyezte, Schickedanz viszont az Andrássy utat lezáró térre. Ha nem fogalmazta is meg a zsűri, feltétlenül Schickedanz mellett szólt az is, hogy a tér másik két objektumát, a Műcsarnokot és az akkor már épülőben levő millenniumi emlékművet is ő tervezte. Indokolt volt az a feltevés, hogy a tér összképe harmonikusabb lesz, ha ő tervezi a harmadik épületet is. A pályatervekről csak írásos dokumentumaink vannak, illetve a Vasárnapi Újság közölt Peez tervéről egy homlokzatrajzot. A Schickedanz-féle tervek esetében hiányoznak az írott források, viszont gazdag rajzanyag áll rendelkezésünkre. Az Országos Levéltár tervtárában őrzik a Schickedanz—• Herczog építészcég tervhagyatékát, és abban több mint száz, a Szépművészeti Múzeumra vonatkozó rajz található. Ezeknek a rajzoknak a segítségével nyomon lehet követni, hogyan alakult ki a végleges elképzelés. Az első két tervcsoport négyzet alakú árkádos udvar köré szervezett, a toszkánai quattrocento építészetre visszautaló épületet mutat. A következő változat az előbb említett harmonikus, zárt tömeggel ellentétben, hosszan elnyúló palotát formáz. Míg az első terveken a múzeumi termek a tágas belső udvar felé fordulnak, addig az újabb változaton a külső homlokzatra nyílnak. A belső udvarok elvesztik térformáló szerepüket, jelentéktelenné válnak. De az oldalhomlokzatok is mellékesek. Minden hangsúly a 25 axisu (nyílású) főhomlokzatra kerül. Ez az elképzelés közeli rokonságot mutat a bécsi Kunsthistorisches Museum másfél évtizeddel korábbi épületével. Néhány átmeneti terv után végül Schickedanz eljutott a végleges megoldásig: két határozottan különböző épülettömeget kapcsolt egybe. A képtárat meg a hivatali helyiségeket magában foglaló, a római cinquecentot idéző, palotaszerű tömeg elé három antik „templomot" (maga is így nevezi) illesztett. Ezekben a templomokban helyezte el a múzeum nagycsarnokait. A földszinten ily módon három nagycsarnok: a jón, a dór, a márványcsarnok és három fedett udvar: a román, a reneszánsz és a barokk — valamint az ezeket összekötő néhány terem kapott helyet, továbbá a metszetosztály, a könyvtár és az irodák. A félemeleten az igazgató és az osztályigazgató lakása épült — ma ezek is hivatali helyiségek. Az első emeleten, a főtömbben két egymással szembefordított „U" alakban helyezkednek el a képtár fölülvilágított termei és oldalvilágítású kabinetjei. Néhány fölülvilágított terem a második emeleten is épült. A megvalósult épület több értelemben is záróakkord. A histórizáló eklektikának utolsó jelentős magyarországi alkotása. (Fölavatásakor Ybl Miklós, a magyar historizmus nagy mestere 32