Budapest, 1981. (19. évfolyam)

12. szám december - Dániel Ferenc: BBS = Balázs Béla Stúdió

DÁNIEL FERENC BBS=Balázs Béla Stúdió Húszéves a Balázs Béla Stúdió, tehát működése idejét tekintve is nagykorú. Megalakulása óta fontos szerepet játszik hazai filmművészetünkben: szárnypróbálgatásokkal, kísérletekkel, remekművekkel; stílust és irányzatot meghatározó filmalkotásokkal. A húszesztendős kísérleti stúdiónak, fiatalok és idősebbek műhelyének még az is sajátossága, hogy többnyire érzékenyen jelezte, jelzi az egész magyar filmélet változásait, föllendüléseit és válságait (s talán a szakma „rejtelmeit" is). Ez idő szerint (1981 októberében) dokumentumfilmekkészülnek a televízióban a BBS-ről, történetéről, alkotógárdájáról, vallomásaikról — markáns idézetekkel két évtized filmjeiből. Hámori András filmszerkesztőé az ötletnél sokkal jelentősebb dramaturgiaigondolat, hogy ünneplés vagy megemlékezés helyett alkotás beszéljen: film a filmről. A mozgóképi tényfeltárás önmagában is méltóbb a stúdióhoz, „műfajszerű"; amellett, hogy ily módon napvilágra perdülhetnek eddig kevéssé ismert kortörténeti adatok, egykori nézetek, viták s természetesen olyan filmrészletek, amelyeket a nagyközönség eddig nem látott. (írásom munkabeszámoló a film készítésének közbülső szakaszából, amikor az „anyag" szüntelenül módosul a vágóasztalon, a jegyzettömbökben, viták közepette. A TV 2-es csatornája számára két összecsengő filmet terveznek. Közös, ideiglenes címük: KEDD. Ez a cím „többlövetű". Utal egyrészt a BBS keddenkénti ülésezéseire, másrészt a vetítés tervezett, keddi napjára és végül Nóvák Márk—Tóth János Kedd című filmjére, Nóvák Márk tragikus öngyilkosságára. A Hámori András szervezte csapat: Jeles András, Gazdag Gyula rendezők; Antal István szerkesztőriporter-társrendező; Márk Iván és Zádori Ferenc operatőrök — a 2-es csatorna két „kedd"-je közé odaálmodta az emlékfelidéző BBS-filmsorozat vetítését is a stúdió legjelentősebb alkotásaiból, mintegy élő filmtárlatként. Hozzátenném: ez az álom parancsoló szükség, nézőmilliókat ajándékozhat meg értékekkel.) Gazdag Gyula szervezi, rendezi a BBS első, 1961—1969 közötti időszakának mozgó arcképcsarnokát, ő a film diszkréten visszahúzódó riportere is. Szándéka szerint vérbeli dokumentumműsort csinál, amelyben a bizonyító mozzanatok a BBS-t nem valamiféle zárt kinematográfiai műhelyként mutatnák be, hanem különleges, demokratikus, önvezérlésű formációként; s így a hozzáfűződő emlékek arra az izgalmas kérdésre is válaszolnak majd, hogyan viszonyulnak az egymást váltó nemzedékek ehhez a formációhoz, hajdani vagy közelmúltbeli demokrácia-iskolájukhoz. Ebben a montázsban minden közbeiktatott egykori filmrészlet mint kordokumentum: szembesítés. RÉSZLET A FILMBŐL: Gazdag Gyula: ... ha jól tudom, akkor te alapítottad meg a BBS-t... hogyan történt ? Gerhardt Pál: Benne volt a levegőben, hogy valamit csinálni kellene ... s én voltam az, aki elindítottam a harcot egy önálló kísérleti stúdióért. A tervezetet az akkori minisztérium is érdeklődéssel fogadta. Szerintem ennek természetes oka, hogy föltehetőleg kíváncsiak voltak — „mi van a fiatalokban? Mit lehet még kihozni azon kívül, ami az akkori filmgyártásban adott volt ?" —, s bár páran a filmgyár udvarán gúnyosan kérdezték: „No, nem mentek a Gerhardt-klubba ?" — mi mégsem vártuk meg a majd-ot. 1959. december 11-én tartottuk alakuló ülésünket a Fészekben, meghívott rendezők és operatőrök társaságában. Mindazok jelen voltak, akikről úgy gondoltuk, alkalmasak lesznek arra, hogy a BBS-t megcsinálják . . . Jancsó Miklós, Mészáros Márta, Widermann Károly, Sára Sándor, Magyar József, szegény Rényi Tamás ... és mások is. (Tehát: az idén húsz esztendejét ünneplő stúdió valójában két évvel korábban született; és alapítói sem azok voltak, akiket közvéleményünk e néven számon tart.) Gerhardt Pál: . . . miért lett Balázs Béla Stúdió ? . .. Béla bácsit a Főiskoláról ismertem, nagyon szerettem, becsültem. Tiszteletreméltóan nagy tudású ember volt, noha annak idején nem nagyon becsülték meg őt. Mennyire jellemző, hogy ki sem nevezték tanárnak a Színművészeti Főiskolára.. csak órákat adott. A halála után a világon mindenütt gyászüléseket tartottak, nálunk pedig még főiskolai tanár sem lehetett. Amikor a stúdiót az ő nevéhez kapcsoltuk, úgy gondoltuk, ezzel is adózunk emlékének ... Jancsó Miklós: Kik voltak még az ősstúdió tagjai ? . . . Nádas i László, igen, úgy emlékszem: Bednai Nándor, Zolnay Pál, Rényi Tamás . . . Már nem emlékszem pontosan mindannyiónkra. A törekvésünk sem volt egységes, végül is nem képviseltünk egységes nézeteket, talán formábantartalomban sem . . . Inkább mindenfélét szerettünk volna kipróbálni. Jó néhányan úgy éreztük, új szelek fújnak; hogy az álrealizmuson, hazug realizmuson, amiben az ötvenes évek idején éltünk, túl kell lépni. És persze — mert fél lábbal mégiscsak benne voltunk abban, aminek a nyomait nehéz volt eltüntetni saját magunkon belül — ezért is akartunk kísérleti filmeket csinálni. Tervekig jutottunk, tovább nem . . . és annak a tudásáig, hogy az a régi fajta filmgyártás kifulladt, s újat kell keresni. Én például Kuczka Péterrel is dolgoztam. Szürrealistának nevezhető elképzeléseink voltak; azután párhuzamosan egyéb terveink is: amolyan félexpresszionista, félszürrealista jellegű filmekről. .. Kicsit »lerágott csont«-jellegű filmtervek, amikben talán az volt a lényeges, hogy belőlünk fiatalabb korunkban »ezt a modernséget« a zsdanovizmus, a sztálinizmus kiirtotta; s nem nézte jó szemmel . . . s talán ehhez tértünk vissza. Megrendítő nagy élményünk volt, amikor az első »új hullámos« filmekkel találkoztunk; és kiálltunk mellettük —- hiszen akkor még botrányosnak tekintették az ilyen filmeket, éles vitákban sokan támadták .. . Gerhardt Pál: Pénzünk nem, vagy alig volt... de forgatókönyv-pályázatokat hirdettünk, vetítéseket tartottunk problematikus, érdekes külföldi filmekből, Huszárik Zoltán: Elégia 18