Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Mester Árpád: A Józsefváros jövője

hogy az egy emberre jutó zöldfelület az egész rekonstrukció területén hét négyzetméterre növekedett, amit ha összevetünk az eredeti állapottal (0,2 négyzetméter), jól érzékelhetjük a gyarapodást. Ez a használati érték nagymértékű emelkedése miatt természetesen minőségi változást is eredményezett. A Práter utca Illés utcához közelebb eső szakaszát kiszéleszolgáltatóhelyek, vendéglátóhelyek foglalják el. Reméljük, hogy változatos és gazdag kínálatukkal hozzájárulnak az utca atmoszférájának kialakításához, hanguLtosabb, vonzóbb lesz a környék. Az utak mentén fekvő lakótömbökben a meglevő beépítés — kevés kivétellel — megmarad, helyenként új épületekkel egészül ki. A tömbök belső oldalait új épületsorok zárják le, amelyek egyúttal eltakarják a szon indokolatlanul „darabossá" vált a beépítés, nem gazdagodott a városkép. A harmadik beépítési jelleg a zöldterületben elhelyezett intézményeknél, elsősorban az iskolaépületeknél indokolt. A beépítés ilyen esetben szabadon álló, tehát nincs más épülethez kapcsolva, ami segíti az ütemezhetőséget vagy később a kisebb mérvű bővítést. Nagyon valószínű, hogy a jövőben a három beépítési mód számára valódi otthonná alakulnak át. A rekonstrukció sorsa attól függ, hogy milyen gyorsan szűnik meg a súiyos lakáshiány Budapesten. A Józsefváros jövője viszont attól, hogy milyen ütemben folytatódik a rekonstrukció. A kör itt látszólag bezárul, nem hagyható azonban figyelmen kívül a városrész jelene sem, amely még hordozza a múlt Vajdahunyad utca sítettük, ennek révén a 16 emeletes, szabadon álló lakóházak mentén fasorokkal szegélyezett sétány alakulhatott ki. A beépítés három módon történik. A leghangsúlyosabb és legintenzívebb a két főtengely mentén, a Práter utca és a Szigony körút vonalában. Az új épületek térben változó mélységben és változatos magasságú tömegekben alakítják az utcaképet. A földszintet üzletek, kellemetlen látványt nyújtó tűzfalakat. Ez az ötvözet, amelyben a régi és az új beépítés együtt jelenik meg, ugyancsak fontos eleme az egész együttesnek. Ezeknél az új lakóházaknál, illetve ezeknek egy részénél sikerült az óvoda és bölcsőde gazdasági szárnyát a földszinten elhelyezni. Azt is hozzá kell tenni, hogy a régi és az új összeillesztése nem sikerült mindig maradéktalanul, például a Baross utca mentén, a Szigony utca és az Illés utca között. Ezen a szaka-Bókay János utca közül az utóbbi kettőt a rekonstrukció kiterjesztése során is alkalmazni fogják. Reméljük, hogy a megkezdett rekonstrukció megfelelő feltételeket teremt a jövőben folytatódó rekonstrukciókhoz. Ugyanakkor lehetőséget nyújt az itt élő és egymást követő nemzedékek számára, hogy folyamatosan javítani tudják a Józsefvárosban a lakóhely és a környezet minőségét, értékét. A ma még elavult belső városrészek a rekonstrukció után a bennük élő emberek terhes és kedves hagyatékait, emlékeit; mert nélküle nem érdemes, nem reális — és tegyük hozzá, nem is tisztességes — a jövőt emlegetni. A mindennapokat is elviselhetővé kell tenni az elavult városrészekben élő emberek számára. Ez azonban már nem a • rekonstrukció feladata, bár mindenképp ehhez is hozzátartozik; és talán akad vállalkozó, aki egy cikkben vagy cikksorozatban végiggondolja a jelen halaszthatatlan teendőit. 4