Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Pozsonyi Vilmos: Az „áldott" telefon évfordulójára

POZSONYI VILMOS AZ „ÁLDOTT" TELEFON EVFORDULOJARA Őfelsége I. Ferencz József telefonja 1876. február 14-én jelentette be A. Graham Bell a telefon szabadalmát. A chicagói találmányi hivatal 1876. március 7-én fogadta el. A találmány meghozta Bellnek a halhatatlanságot. Szabadalma bejelentése után ezt írta Bell: „Az az érzésem, hogy nagy problémát oldottam meg. Eljön a nap, amikor telefondrótokat visznek be a házakba, úgy, ahogy a vizet vagy a gázt viszik be, és barátok beszélgethetnek egymással, anélkül, hogy lakásukat elhagynák." Igaza lett. A telefon embereket, nemzeteket, világrészeket hozott közvetlen közelségbe egymáshoz. Ma a világon több mint 350 milió telefonon beszélgethetnek egymással ügyfelek, rokonok, barátok, ismerősök. Mérhetetlen ielentősége van a telefonnak a gazdasági és kultu' ális életben, az államigazgatásban, ahol óriási mértékben felgyorsult az ügyek intézése, az info.-mációk áramlása. A telefon sok örömet és, sajnos, esetenként sok bosszúságot is okoz. A bosszankodó embereknek két csoportja van: az egyiknek nincs készüléke, a másiknak van. Vajor. hányan élvezik a telefon örömeit, előnyeit napjainkban, illetve kinek és miért, milyen mértékben okoz bosszúságot? Budapest első telefonközpontja — az elsők között Európában, Párizs, London, Zürich után — 1881. május 1-én kezdte meg működését a Fürdő utcában (ma József Attila utca). Az első kézi kapcsolású központnak 25 előfizetője volt. Az első közös telepű, kézi kezelésű központ — a Teréz Központ — 1901 és 1903 között épült föl. A távbeszélő-szolgálat fejlődését megállította az első világháború. A háború befejezése után a hazai híradástechnikai ipar fellendülése lehetővé tette a távbeszélő-szolgáltatás fejlesztését. Ennek eredményeként megindult a központok automatizálása, amely 1928-ban a Krisztina Távbeszélő Központ korszerűsítésével kezdődött, és 1938-ban az Erzsébet Központ üzembe helyezésével fejeződött be. 1944-ben a folyamatos bővítések eredményeként a központok befogadóképessége 128 ezer, az állomások száma pedig 77 ezer volt. A második világháború alatt szinte teljesen elpusztultak a telefonközpontok, és súlyosan megrongálódott a kábelhálózat. A felszabadulás után, ugyanúgy, mint az élet más területein, gyors ütemben indult meg az újjáépítés. A központok kapacitása 1954-ben érte el a háború előttit. Az al- és főközponti beszélőhelyek száma 1980-ban összesen: 655 147. Bár a távbeszélő-szolgáltatás jelentős mértékben fejlődött az elmúlt években, mégis elmaradt az igények növekedése mögött mennyiségi és minőségi szempontból. A főváros infrastruktúrájának a 60-as évek közepén kezdődő gyorsabb ütemű fejlesztése még szembetűnőbbé tette a lemaradást. A lépéshátrány alapvetően abból adódik, hogy a szükségesnél lényegesen kevesebbet fordítottunk a hírközlés fejlesztésére. A hozzánk hasonló fejlettségű országok összes beruházásaik több mint két Japán videotelefon százalékát, mi pedig — több ötéves átlaga bizonyítja — alig több mint egy százalékát biztosítottuk erre a célra. A 100 lakosra jutó telefonkészülékek száma (beszélőhely-sűrűség) néhány európai ország fővárosában 1978. I. 1-én : Helsinki 83.6 Párizs 66,5 Bécs 58,6 Prága 47,5 Berlin 37,9 Szófia 29,9 Budapest 28,4 Budapest távbeszélő-ellátottsága a felsorolt fővárosokhoz viszonyítva szegényes. S tegyük hozzá: a vidéké még ennél is kedvezőtlenebb: hat készülék jut száz lakosra. A statisztikai adatok — a várakozók számának növekedése, az európai országok fővárosai között elfoglalt helyünk — a mennyiségi igények növekedéséhez viszonyított lemaradásunkat bizonyítják. Az adatok mögött is van néhány olyan tényező, melyet külön figyelemre kell méltatni. Igen jelentős az ellátottság különbsége a főváros egyes kerületei között. Például, az V. kerület 51 500 lakosa 13 215 lakásállomást használ, a Csigó László felvételei XVII. kerület (Rákoskeresztúr—Rákoscsaba—Rákoshegy) 56 600 lakosa 972 állomást. Egyre növekszik azok száma, akiknek a régi lakásukban volt telefonjuk, de az új lakásban nem tudnak telefonhoz jutni. A nemzetközileg használatos beszélőhely-sűrűségi mutató, amelyben a közületek fő állomásai és az alközpontra kapcsolt mellékállomások is szerepelnek, Budapesten kedvezőbb képet mutat a ténylegesnél. Ennek oka, hogy kevés olyan főváros van, ahova — mint nálunk — az ország iparának és közintézményeinek olyan nagy hányada tömörül. Sok jogos kritika éri a távbeszélő-szolgáltatás minőségét. A telefontulajdonosok gyakran panaszkodnak, hogy készülékük hosszú ideig egyáltalán nem működik. A szolgáltatás alacsony színvonala elsősorban a beruházási források elégtelenségére, másodsorban a nem elég körültekintő és nem elég szakszerű munkára vezethető vissza. Az elsődleges és alapvető probléma mégis az, hogy a telefonközpontok, valamint a föld alatti és feletti telefonhálózat legégetőbb rekonstrukciója, felújítása sem végezhető el anyagi okok miatt. A ma üzemelő 408 ezer központkapacitás 72,8 százaléka Rotary-rendszerű. Ezt 1928-ban vezették be. Harmincévesnél öregebb a Rotary-rendszerű központkapacitás húsz százaléka. A nagymértékű elhasználódás miatt igen gyakran meghibásodnak. Nyomasztó az alkatrészhiány. A korszerűbb cross-5