Budapest, 1981. (19. évfolyam)

11. szám november - Sz. L.: PAT-ötletek

mekkora türelemmel kell az emberek indulatait fogadni, és milyen módon lehet ezeket az indulatokat lecsillapítani. M. M.-né hirtelenjében egyik ügyfele, egy munkás példáját hozza fel. Ez a műszerész huszonöt éve dolgozott a vállalatnál, de jutalmazásáról főnökei szépen megfeledkeztek. Ezt az egyébként jogosan érzékeny ember akkora sértésnek könyvelte el, hogy teljes határozottsággal kijelentette: azonnali hatállyal kilép a vállalattól, már késő lenne jóvá tenni a mulasztást, minden körülmények között távozik. Nem akar egyebet, csak hogy adják ki a munkakönyvét, és már megy is. M. M.-né a klubban hallotta, hogy az emberek viselkedése mögött gyakran ott lapul valami régi sérelem vagy ellentét, amely már maga is fönntart bizonyos feszültséget. Ez az állapot egy hasonló „trauma" elszenvedésekor tovább fokozódik, mintha az ember csak arra várna: történjék még valami, jöjjön hozzá új sérelem a régihez... Hogy az legyen majd az utolsó csepp a pohárban, és akkor a nehezen megtartott egyensúlyt egyik pillanatról a másikra felboríthatja. Ez is ilyen eset volt. De M. M.-nének csak tapintatos érdeklődéssel sikerült kipiszkálnia ezt a „mögöttes" okot a műszerészből. Mondanunk sem kell, hogy az őszinte szavak után a munkaügyi előadó manővere sikeresnek bizonyult: a sértett dolgozó megnyugodott, és maradt. „Nem értem, hogy sok helyen mért olyan rossz az emberek közötti kapcsolat? Elmennek egymás mellett anélkül, hogy meg akarnák érteni egymást" — állapította meg S. F. művezető. Majd hozzátette, a klubban az volt a nagy élménye, hogy az asztal körül ülő klubtagok érdeklődéssel követik egymás szavait, „figyelnek egymásra". Ettől lett jobb a közérzete. Hosszan lehetne folytatni a példákat. Még azokét is, akik eddig nem nyilatkoztak, s talán a jövőben sem fognak nyilatkozni. Azzal, hogy szívesen és rendszeresen eljárnak, hogy keresik a szakszervezeti könyvtár belső szobáját, közvetve is tanújelét adják annak, hogy értékelik közös kezdeményezésünket. Amit elmondtam, első olvasásra talán nagyon egyszerűnek tűnik. Azt mondhatná rá valaki: ha bevált, csinálják meg másutt is. A dolog nem ilyen egyszerű. Kell némi elméleti ismeret és gyakorlati tapasztalat is a lelkesedés mellé. Ha mindez együtt van, csak akkor lehet sikeres a lelki-klub. Az elméleti tudnivalókat a szociálpszichológia és a belőle szakosodott vezetéstudomány alapismeretei szolgáltatják, a gyakorlati tapasztalatokat az emberekkel és emberi dolgokkal, az egyéni és társas élet zavaraival foglalkozó klinikus pszichológus vagy pszichiáter adja hozzá, s akkor kell még az a bizonyos termékeny talaj is, amit az üzemben vagy más munkahelyen tevékenykedő egészségügyi és közművelődési szakemberek készítenek elő. Ha mind e három feltétel megtalálható, illetőleg megteremthető, akkor a „figyeljünk egymásra!" elnevezés csak az első időben lesz egy különösen érzékeny csoportosulás neve, mert később esetleg az egész munkahely jelszavává, jelmondatává tehető. 32 PAT-öt letek Interjú Vámos Jánossal, a városismertető versenyek szervezőjével A címben szereplő PAT— rövidítés: Pihent Agyúak Társasága. A KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesület egyik csoportja nevezi így magát, aki öniróniáját és játékosságát mintegy a cél szolgálatába állítva, különféle, „vadabbnál vadabb" ötleteket talál ki. A csoport tagjai turisták, de a természet mellett a város kőrengetegét is kedvelik. Mi más magyarázhatná az immár huszonegyedik alkalommal megrendezett városismertető versenyük sikerét, mint az utcatáblák, köztéri szobrok, emlékhelyek, különféle történelmi, művészettörténeti események garmadájában eligazodó „pihent agy" életképessége. Beszélgető partnerem Vámos János, anyagbeszerző a VERTESZ-nél, „másodállásban" a PAT egyik szervezője, irányítója. — Először a Vörös Meteor Természetborát Egyesületről szeretnénk valamit hallani. — Régi egyesület a miénk, jövőre ünnepeljük fennállásunk 75. évfordulóját. Az egyesületnek és jogelődeinek — a TTE magánalkalmazotti osztályának és a Munkás TE turistaszakosztálynak — munkájáról jubileumi kiadvány fog megemlékezni. Több szakágunk van: természetjáró, hegymászó, vízalatti-barlangkutató és barlangkutató szakosztály. — Sokan művelik ezt a némelykor csöppet sem könnyű sportot? — Több mint másfél ezer tagunk bizolllés Ádám felvételei