Budapest, 1981. (19. évfolyam)

11. szám november - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Határozat a lakásfelújításról és -karbantartásról Szemléleti változások. A városházi - élet legfontosabb eseménye: megtárgyalták a hosszú időre szóló lakásfelújítási terveket. Megvalósításuk nemcsak az olyan sok embert közvetlenül érintő ágazatban hoz kedvező változást — sőt, talán fordulatot —, hanem az új határozatok szellemében készülő intézkedések jelentősen befolyásolják az egész főváros további fejlesztését. M i lyen alapvető változásról beszél hetü n k ? Az elképzelések kiindulópontja az, hogy a lakáskérdés csak akkor oldható meg, ha a tervezésben a felújítás és a karbantartás ugyanolyan rangot kap, mint az új lakások építése. Minden ember közérzetét befolyásolja otthonának állapota, ezért a felújítást és a karbantartást társadalompolitikai feladatnak kell tekinteni. Ezt a szemléleti változást tükrözik a tervezett rendelkezések. A döntést megelőző tanácskozásokon az a vélemény alakult ki, hogy helyesen tette a Fővárosi Tanács, hogy elsősorban a lakásépítkezésre fogta össze az erőket a legutóbbi húsz évben. Mind több lakást kellett építeni. De közben elmaradt a megfelelő felújítás és karbantartás, s ha most nem változtatnak ezen, társadalmi feszültségek keletkeznek a jól felszerelt és az elavult régi lakásokban élő családok között. Sürgetik a felújító-karbantartó munka nagymérvű fejlesztését gazdasági meggondolások is. A lakásvagyon megőrzése legalább olyan fontos, mint annak gyarapítása. A kettő nem választható el: a lakások elavulásával csökken a meglevő lakásvagyon. A legutóbbi öt évben már sokat tettek azért, hogy növekedjék a felújított lakások száma, és ezzel csökkentsék a korábbi lemaradást. Több mint 15 ezer lakást újítottak fel. Kétségtelen azonban, hogy nem sikerült kihasználni valamennyi rendelkezésre álló lehetőséget. Ennek legfőbb oka, hogy sem a tanácsi szervezetek, sem az ingatlankezelő vállalatok nem készültek fel idejében a növekvő feladatokra. Hibák és mulasztások. A Fővárosi Tanács minden szempontból, alaposan megvizsgálta a felújító és karbantartó munka helyzetét, s részletekbe menően, nagy gonddal elemezte a hibákat. Sok budapesti felújításon hiányos és tervszerűtlen volt a munkák előkészítése, s a kiviteli tervek minősége sem érte el a kívánt minőséget. Ezt főként a beruházóitervezői és kivitelezői feladatok gyenge előkészítése magyarázza. Megállapították, hogy több esetben a munkák előtt még azt sem mérték fel, hány dolgozóra, milyen anyagokra és gépekre lesz szükség. Ez a szervezetlenség sok kellemetlenséget okozott a lakóknak, és jelentősen növelte a felújítás költségeit. Erősen kifogásolható a felújítások minősége. Nem tartják meg a műszaki folyamatok rendjét, elégtelen a szervezés, nem kellő színvonalú a munkák vezetése, és elmulasztják a megfelelő 'ellenőrzést. A kivitelezők elsősorban a mennyiségre törekednek, s ez általában a minőség rovására megy. Olykor kevés a jól képzett szakmun-Városházi tudósítások kás, s nemegyszer baj van a munkamorállal is. Sok hanyagságot tapasztalni az építőanyagok átvételekor, s abban, hogy a szükségesnél gyengébb minőségű szerkezeteket építenek be. Nem fordítanak kellő gondot az építőanyag tárolására, egy részük még a beépítés előtt hasznavehetetlenné válik. Sajnálatos az is, hogy a munka átvételekor nem követelik meg a jó minőséget. Különösen sok bosszúságot okoz a lakosságnak a felújítások elhúzódása. Ez a munkaerő szétforgácsolásával jár, s emellett így a tervezettnél jóval többe kerül a felújítás. Ezeknek a hibáknak az okai egyaránt megtalálhatók már az előkészítésben és a tervezésben. A tervezőt nem ösztönzik, hogy jó minőségű tervet adjon, s hogy olcsóbb, de jó minőségű szerkezetek beépítésével operáljon. Gyakori, hogy a tervet a munkák során többször is átdolgozzák. Tény az is, hogy a vállalatok egy időben túl sok munkahelyen kezdenek dolgozni. Ezt részben azzal magyarázzák, hogy a vállalatok csak így oldhatják meg munkásaik foglalkoztatását. Hiányzik a megfelelő érdekeltség: a beruházót nem késztetik arra, hogy a kiviteli idő rövidebb legyen, de a kivitelezőt sem teszik érdekeltté, hogy csökkentse a munkák idejét. Nagy gondot okoz a pazarlás a pénzzel, a munkaerővel és az építőanyaggal. Megállapították: a vállalatoknak az az érdekük, hogy több és drágább anyagot használjanak fel. Nemegyszer előfordul, hogy a kibontott anyagokat hagyják tönkremenni, nem vizsgálják meg, hogy beépíthetők-e még. Nem sokat törődnek a kiszállított anyagok őrzésével, és ezért gyakori a lopás. A műszaki fegyelem megsértése több esetben tönkretette a már elkészült munkát is. Nem kielégítő a felújítás és a karbantartás műszaki és gazdasági ellenőrzése. Kevés a műszaki ellenőr, sok munka jut rájuk. Gyakran nem rendelkeznek az előírt képzettséggel, s ezért gyenge az ellenőrzés, továbbá azért is, mert az ellenőröknek nincs állandó kapcsolatuk a lakossággal. Új érdekeltségi rendszer. A hibák elemzése egyben megjelöli az új feladatokat, s meghatározza: milyen intézkedésekre van szükség, hogy megfelelő változást érjen el a Fővárosi Tanács. A követelmények általános növelése a leglényegesebb. Ennek alapvető feltétele olyan érdekeltségi rendszer kidolgozása, amely mindenütt kellő szervezettségre és tervszerűségre, a műszaki folyamatok megtartására, fegyelemre, takarékosságra ösztönöz. Mindenütt vállalaton belül kezdődjék el a követelmények növelése. Javítani kell a vezetőknek és a munkásoknak képzését, hiszen elengedhetetlen az állandó és magas színvonalú ellenőrzés. A bérek egyértelműen a jó minőségű munkára ösztönözzék a dolgozót. Az átadásba vonják be a lakóbizottságot, s ezáltal teremtsenek mindenütt jobb kapcsolatot a lakókkal. Több olyan intézkedésre van szükség, amely megszünteti az anyagok és a munkaerő pazarlását. Nagyobb gondot kell fordítani a kiszállított építőanyagok, gépek megóvására. Érdekeltté kell tenni mindenkit, hogy a bontásból származó vagy használt, jó minőségű építőanyagot újra értékesítsék. Fejleszteni kell a vállalati és társadalmi ellenőrzést. Ezért növelni kívánják a műszaki ellenőrök képzettségét és tudatosítják, hogy feladatukat csak úgy oldhatják meg, ha együttműködnek a lakóbizottsággal. Módot kell adni, hogy felújításkor a lakók kifejthessék véleményüket, megtehessék észrevételüket, s azokra mindig gyorsan választ, orvoslást kapjanak. Mindennapi gyakorlat. Valamennyi új intézkedési terv ismertetésére nincs hely. De a hibák őszinte feltárása, a legfontosabb feladatok meghatározása is jelzi, hogy a Fővárosi Tanács alapvető fordulatot akar elérni. S ezért helyzetelemzése kiterjedt a mindennapi gyakorlat jelenségeire. A házkezelési szervezetek munkájában ugyanúgy elítélik a közönyt, mint a megengedhetetlen hangot. Tűrhetetlen, hogy a hibák kijavítása gyakran hónapokig vagy évekig elhúzódik, hogy a lakóknak tett ígéretet nem tartják meg. A házkezelőségek személyi állománya általában nem megfelelő. Kevés a dolgozó, főként a jól képzett dolgozó. A házkezelő olykor tízezer (!) bérlővel „tart kapcsolatot". Legtöbbször nincs módja, hogy a helyszínen vizsgálja meg a hibákat, ráadásul a vállalati ellenőrzés sem megfelelő. Mindezen változtatni kell. A lakók jogos igényeinek, panaszainak gyors orvoslása nem tűr halasztást. Ebben anyagilag is érdekeltté kell tenni a házkezelési dolgozókat. A mulasztókat pedig szigorúan vonják felelősségre. Mind több lehetőséget kell teremteni arra, hogy a lakók — ha vállalják — házilag elvégezhessék a javításokat. Hatásosabban kell támogatni a házat megóvó, a környezetet szépítő társadalmi munkát. A vitákban hangot kapott, hogy erősíteni kell a lakókban a tulajdonosi érzést, szemléletet. A lakások a nemzeti vagyon tekintélyes részét alkotják, sok-sok milliárdot érnek. Megóvásuk tehát nemcsak tanácsi feladat. Aczél Kovách Tamás 27