Budapest, 1981. (19. évfolyam)

11. szám november - Dr. Kerti József: A kuruzsló önérzete

nyos és részben valótlan állítások halmaza, iskolapéldája annak, hogy tudományos frazeológiával miként lehet laikus olvasókat megszédíteni." A bíróság a jogerős ítéletben kártérítést ítélt meg a károsult Inotai Alumíniumkohó javára, és a pervesztest a perköltségek, kamatok és fellebbezési költségek megtérítésére kötelezte. Mindez „kimaradt" Mezei könyvéből, ehelyett azt olvashatjuk az egyetemi szakértői vizsgálatokat vezető dr. Kiss Lászlóról, hogy mint „a találmányt minden eszközzel elgáncsoló csoport mindenre elszánt tagja" 22 helyre „állított be" azzal a céllal, hogy „meggyúrja" a hasznosítókat és rávegye őket kedvező véleményük visszavonására. A valóság: Kiss László a bíróság kifejezett felkérésére ellenőrizte, létezik-e valahol az országban működő és az ígért eredményeket igazoló P.-féle készülék. Tapasztalatait — büntetőjogi felelősségére is tekintettel — jelentette a bíróságnak. Az eseményekhez tartozik még, hogy P. feljelentette dr. Kiss Lászlót bűncselekmény, a tanszék vezetőjét pedig fegyelmi vétség elkövetése miatt. Az alaptalannak bizonyult vádakat elutasították. A tanszéki vizsgálati jelentés és az ítélet megdöntése céljából P. újabb vizsgálatot kezdeményezett. Ezt a Szerves Vegyipari Kutató Intézet végezte el. Részlet a vizsgálati jelentéséből: „A P.-féle folyadékkezelővel végzett kísérleteink során bebizonyosodott, hogy a »folyadékkezelés« semmiféle hatással nincs a vizsgált folyadékokra." A „találmány" elméleti igazolására szánt „szakkönyv" bírálatát Beck Mihály akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, a fizikai kémia professzora vállalta. Alapos, meggyőző erejű, de korántsem teljes könyvbírálatában kimutatta, hogy P. „elmélete" minden tudományos alapot és értéket nélkülöz, a „mű" a fizikai alapismeretek hiányát tükrözi. Hibát követtünk el, amikor a könyvet kiadtuk, mivel annak tartalma gazdasági és pedagógiai szempontból egyaránt káros. (Az Akadémia a példamutatóan alapos és színvonalas könyvbírálatot utóbb nívódíjjal tüntette ki.) P. a „bizonyítás" sajátos módját választotta. Látva, hogy a kísérleti igazolás a Szerves Vegyipari Kutató Intézetben is — törvényszerűen — számára teljes kudarccal végződött, sajtórágalmazás címén feljelentette Beck professzort. Többek között azt a megállapítását téve vád tárgyává, mely szerint a „szakkönyvben" tárgyalt módszerek „képtelen, minden alapot nélkülöző eljárások". A sajtó útján is nyilvánosság elé tárt „bűnügy" olyan közfelháborodást váltott ki, hogy az ún. „nívódíjas rágalom" Gábor Pál találó kifejezése) önmagán is túlmutató ügyét, elvi jelentőségére figyelemmel, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága zárta le a B. törv. V. 1565/1976/3. számú, 1977. évi január 12-én kelt határozatával. Ez az ítélet — amellett, hogy P. vádaskodását és sajátos jogértelmezését törvénysértőnek minősítette — nagyjelentőségű elvi útmutatásokat tartalmaz a kritika szabadságának kérdésében a további joggyakorlat számára. Elvárható lett volna, hogy P. — ha előbb nem is — legalább a Legfelsőbb Bíróság döntéséből okulva, felhagy a további támadásokkal. De nem ez történt. Mezei könyvének 318. oldalán — megdöbbentően gátlástalan és fondorlatos módon — P. előadja, hogy a „találmány" sikerét, gyakorlati értékét és hasznosíthatóságát Beck Mihály igazolta és fémjelezte (!), elismerve, hogy a szabadalom szerint kezelt folyadékok tulajdonságai — örvendetes módon — a gyakorlati felhasználás szempontjából mindig előnyösen változnak meg. A „bizonyítás" menete: először bűncselekmény elkövetése miatt feljelentjük, meghurcoljuk Beck professzort, mert minden alapot nélkülöző képtelenségnek minősítette a „találmányt". Miután a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak minősíti a feljelentést, egy jószándékú és jóhiszemű író félrevezetésével kieszközöljük, hogy a legszélesebb nyilvánosság előtt mégiscsak Beck professzor neve „igazolja", hogy a „találmány" beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Aki ezek után P.-t szél-A P.-féle folyadékkezelő masina. A szerző felvétele hámosnak nevezi, legyen rá elkészülve: a „feltaláló" rágalmazási pert fog indítani ellene. P. a debreceni BIOGAL Vállalat új vízkezelő eljárása ellen is felszólal. Ez nem jár eredménynyel: a szabadalmat engedélyezik, az eljárást hasznosítják, a feltalálókat annak rendje-módja szerint díjazzák. P. (Mezei könyvében) a BIOGAL Vállalatot ugyancsak megrágalmazza: ellopta az ő műszaki megoldását. A fogalmazás módja Beck professzort is gyanúba keveri, mintha ő is „benne volna" a lopásban. Ugye, ismerős a képlet? Először megpróbáljuk elérni célunkat jogszerűnek tűnő módszerrel, ha ez meghiusul, a nyilvánosság előtt megrágalmazzuk azt a vállalatot, mely igazát a törvény előtt bizonyította. S hol van akkor még a Beck profeszszor elleni oldalvágás?! (A kérdés műszaki vonatkozását illetően ide kívánkozik egy megjegyzés: az a megállapítás, hogy a P.-féle folyadékkezelés puszta blöff, nem jelenti azt, hogy semmiféle vízkezelő eljárás sem létezik.) P. „bűnös üzelmek" miatt feljelentette a NOVEX RT-t is. (A NOVEX dolgozói még szabadlábon vannak.) Mezei könyvében is előadja, hogy a NOVEX (a többi külkereskedelmi vállalatunkhoz hasonlóan) elszabotálta a „találmány" hasznosítását. A valóság: a NOVEX kivitelezőt találta P.-féleJkészülékek sorozatgyártásához: a Debreceni Finommechanikai Vállalatot. Kieszközölte, hogy a vállalat saját költségén prototípust készítsen, és azzal szintén saját költségén 15