Budapest, 1981. (19. évfolyam)

11. szám november - Dr. Kerti József: A kuruzsló önérzete

elvégeztesse a műszaki alkalmassági vizsgálatokat. Ez a terv azért bukott meg, mert P. előre kérte a vállalattól a honoráriumot. Miután a vállalat ebbe — jogosan — nem egyezett bele, következett a szokványos vádaskodás: a vállalat konkurrálni akar a „feltalálóval". A NOVEX 1975-ben 12 nyugati országban folytatott piackutatást P. „találmányának" értékesítésére. 50 olyan céget keresett meg, mely profiljánál fogva érdekelt lehetett volna a hasznosításban, beleértve azokat a vállalatokat is, melyekre P. az úgynevezett „nemzetközi elismerés" hangoztatása alkalmával hivatkozni szokott. Eredmény: az 50 cég túlnyomó többsége a megkeresést még válaszra sem méltatta. Egyetlen külföldi vállalat akadt csupán, mely komolyan felfigyelt a prospektusokban ígért eredményekre: a svéd Kvarn Och Bageri AB JUVEL sütőipari vállalat. Megvásárolta a NOVEX-től a „legmodernebb" P.-féle készüléket, és azzal hat hónapon át folyamatos, módszeres vizsgálatokat folytatott, P. konzultatív közreműködésével. A svéd vállalat 1976. október 11-i keltezéssel küldte meg a NOVEX részére részletes, sok mérési adattal alátámasztott vizsgálati jelentését: a kezelés eredménytelen, a szabadalom sütőipari célra alkalmatlan, tehát nem kívánja megvenni. Ezek után a NOVEX 1977. január 11-én felbontotta a P.-vel között szerződést, a hasznosítást megkísérelő vállalatok egész sorának példáját követve. Miként Mezeinél is olvashatjuk, a NOVEX-et P. azóta is szidalmazza. A „teljes vizsgálat" Az úgynevezett „nemzetközi elismerés" kérdéséhez hozzátartozik még, hogy a hatvanas évek második felében valóban mutatkozott külföldi érdeklődés a propagandakampány hatására. Több cég jelezte: ha igazak a rendkívüli eredményekre vonatkozó állítások, akkor vevő a szabadalomra. A CHEMOLIMPEX a FINE ORGANICS USA céggel opciós szerződést is kötött kétezer dollár értékben. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a szabadalmi leírások valótlan állításokat tartalmaznak, sorra meghiúsultak a CHEMOLIMPEX üzletkötési kísérletei, így ez a vállalat is felkerült a szidalmazottak listájára, „szellemi szabotőrré" lépett elő. Vajon milyen érdeke fűződik P.-nek ehhez a szitok-átok hadjárathoz? A sértett önérzet csupán, vagy anyagi megfontolások is ösztönzik? Tény, hogy a „folyadékkezelés" hatástalanságának nyílt megvallása kizárná, hogy újabb és újabb pénzforrások nyíljanak meg a „találmány" és a „feltaláló" számára a forgatókönyvszerűén ismétlődő akciók folytatásához: először hivatkozás a nemzetközi elismerésre, a szabadalmakra, a szabadalmaztatás során történt úgynevezett „teljes vizsgálatra", majd hivatkozás a „sötét erőkre", a „szabadalmat minden eszközzel elgáncsolok üzelmeire", a „népellenes szabotázsakciókra", majd az állami pénzforrások csatornájának megnyitása, s végül, miután a beharangozott eredmények elmaradnak, a mecénás szidalmazása, előléptetése szellemi szabotőrré. Kétségtelenül segítséget nyújt ezen ciklusok megismétléséhez az is, hogy a rászedett vállalatok nem szívesen nyilatkoznak a történtekről, s általában nem fordulnak a bírósághoz sem, hiszen úgyis hiába futnának a pénzük után. P.-nek az a — Mezeinél is olvasható — szemrehányása, hogy a CHEMOLIMPEX és más külkereskedelmi vállalatok (ti. a kezdeti lelkesedés után) vonakodnak tárgyalásba bocsátkozni a külföldi érdeklődővel, nem teljesen alaptalan. Hiszen, amikor már gyanút fognak, hogy valami nincs rendben a szabadalmi okiratok valóságtartalma körül, a magyar szellemi és anyagi termékek iránti külföldi bizalom megőrzése érdekében, célszerű tartózkodniuk a hazárd kalózakcióktól. De ugyanezt a szempontot kell mérlegelniük ahhoz is, hogy a szabadalmakban tényként állított műszaki eredményeket nyilvánosan kétségbe vonják, sőt, a szabadalmakat megtámadják. így azután P. — nagyon céltudatosan — fel is tudja használni a sajátos patthelyzetet egy hatásosnak tűnő, demagóg riposzthoz a szabadalmi okiratok valóságtartalmát feszegető bírálóival szemben: lám, nem jóhiszeműek a bírálatok, hiszen senki sem meri megtámadni a szabadalmaimat! Sok zavart okoznak azok a „kísérleti" referenciák is, melyekre P. szintén gyakran hivatkozik. Ilyenek például a Mezeinél is olvasható állatkísérletek: a „kezelt" vízzel itatott egerek immunisabbak a rákfertőzéssel szemben, mint a kezeletlen vízzel itatottak. Hogy honnan ered ez a furcsa „megfigyelés", és min alapul a kísérleti „módszer"? Hadd ajánljuk az Olvasó szíves figyelmébe Ráth-Végh Istvánnak az emberi butosógról írott kitűnő könyveit. Több oldalon át sorolja azokat a „műveket", amelyekben effajta „gyógyászati" (többek között sebkezelési, bajusznövesztési) eljárások találhatók. Egyébként nem P.-n múlt, hogy a gyilkossággal felérő „ráktesztelés" eddig nem történt meg önként jelentkező, hiszékeny embereken. Kétségtelen, hogy a rák gyógyításával kapcsolatos felelőtlen és minden alapot nélkülöző állítások és ígéretek a legveszedelmesebbek a társadalom számára. Minden olyan kalózakció, mely a kutatásokat vakvágányra tereli és a hiszékeny embereket elvonja a megelőzést célzó intézkedésektől, végzetes és jóvátehetetlen következményekkel fenyeget. Hiszen hiába fetisizáljuk az ünnepélyes külsőségekkel felruházott szabadalmi okiratokat, hiába hangoztatjuk, azok „bizonyító" erejét, ha a P.-féle rákgyógyítás hatásosságát nem a szabadalmi okiratokból ismerhetjük meg, hanem a gyászjelentésekből! A szabadalmat engedélyező iparjogi hatóságoknak ugyanis nem feladatuk, hogy a bejelentőknek a megvalósíthatóságra vonatkozó állításait kísérletileg ellenőrizzék, s hogy a bejelentésben leírt eljárást kipróbálják a gyakorlatban. Erre sem idejük, sem lehetőségük nincs. A bejelentők, feltalálók jóhiszeműségéből indulnak ki, eljárásuk az úgynevezett vélelem elvén alapul: feltételezik, hogy a találmányi leírás a valóságot tartalmazza. Az elbírálás során nagy szerepe van — lehet — a nyilvánosságnak: a bejelentést, ha az alaki előírásoknak megfelel és nem tartalmaz kirívó, azonnal szembeötlő műszaki abszurdumot, a jogszabályban előírt formában és időtartamra közzéteszik. Ez idő alatt bárki élhet felszólalási jogával, ha úgy látja, hogy annak tartalma nem új vagy műszaki alapon támadható. Kézenfekvő — a gyakorlat is ezt igazolta —, hogy a bejelentés ellen általában akkor történik felszólalás, ha a találmány műszakilag valóban jó, életképes, és így az arra igényelt szabadalmi oltalom komolyan sértené a konkurrencia érdekeit. Tegyük hozzá, hogy a hasznosításban érdekelt, de ellenérdekű szakmai körök többnyire jobban ismerik a konkrét műszaki kérdéseket, mint a bejelentések tömegének elbírálására hivatott iparjogi hatóságok. így aztán nem meglepő, hogy a találmányi hivatalok formális „teljes" újdonságvizsgálata és műszaki véleményezése szerint elfogadhatónak tűnő műszaki selejtidea — felszólalás nem lévén ellene — automatikusan szabadalommá válik. Ugyan ki akar pereskedni, vitatkozni, tárgyalásokra járni, ha nem muszáj? Ezzel szemben a valóban értékes, tehát a szakmailag járatos konkurrenciát komolyan érintő találmányi bejelentés úgy vonja magára a támadásokat, mint nyúl a vadászkutyát. Ha a felszólaló ügyes, meggyőző, a találmányi hivatalokat megnyerő érveket, adatokat tud felsorakoztatni, elérheti, hogy az egyébként jó, hasznosítható és megvalósítható műszaki megoldás nem nyer szabadalmi oltalmat. (Ez persze, egyáltalán nem akadálya annak, hogy hasznosítsák, szemben a szabadalmat nyert, de hajítófát sem érő „találmányokkal".) Az antitalálmány azért válhat szabadalommá, mert nem a külföldi konkurrenciának, „csupán" a magyar népgazdaságnak árt. Kétségtelenül szükség van az értékes használható műszaki megoldások hazai, sőt, adott esetben külföldi szabadalmaztatására. Az ezzel járó költségek a hasznosítás során busásan megtérülnek a feltaláló és a társadalom számára egyaránt. Az ilyen szabadalom azzal is a társadalmi haladást szolgálja, hogy anyagilag ösztönöz további életképes műszaki megoldások kidolgozására. A műszaki alkalmasság és a hasznosíthatóság megítélése azonban nem alapulhat a szabadalmon, mint ahogy az alkotás természettudományi értékét sem az ünnepélyes formában kiállított szabadalmi okirat igazolja. Végül vonjuk le a „folyadékok elektromos kezelése" témájából az oly sok tandíjba került tanulságot: ha a „feltaláló" ásatag szabadalmi okiratokkal kívánja igazolni anyagi támogatás, honorárium, innovációs alap iránti igényét, feltétlenül ragaszkodjunk a hasznosítás konkrét referenciáihoz, a gyakorlati felhasználás igazolásához. Vegyük észre: nincs olyan külföldi licencvevő, aki fizet a szabadalomért, míg száz százalékig meg nem győződik annak műszaki alkalmasságáról, hiszen a szabadalmi okirat nem műszaki alkalmassági bizonyítvány, az abban foglaltakért a kiállító iparjogi hatóság soha nem vállal anyagi felelősséget. Ha pedig a szabadalmi okiratban leírt műszaki megoldás megvalósíthatatlan, akkor az kizárólag azt bizonyítja, hogy a papír türelmes. A KURUZSLÓ ÖNÉRZETE