Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Volly István: Új kezdeményezések

tek világában létrejövő kapcsolatok hozzásegítenek ahhoz, hogy tovább erősödjék a kultúra és a közösség kapcsolata." A főigazgató pártolta a komplex esztétikai művelődést, amint a Népszabadságban egyszer kinyilatkoztatta, de tettekben ez nem mutatkozott. Egyszeregyszer az éppen üres díszteremben volt a hangverseny, például Schütz emlékére, amikor a lebontott Nemzeti Színház odaszállított orgonája is megszólalhatott. 1976-ban a hangversenyek felköltöztek a kupolaterembe. Ez a legrosszabb volt valamennyi között — vallották a közreműködők. A fűthetetlen kupolában, huzatban ácsorgott az énekkar és a közönség. Átöltözésre az énekesek alagsori részt kaptak. Részben meg nem értés, részben hanyagság vagy kényelemszeretet miatt kerültünk lehetetlen helyzetbe: egy fogas nem volt az öltözőnek kinevezett sufniban, az ígért hangversenyterem lezárva — panaszkodik a másik műsorvezető. Nekik ilyenkor is helyt kellett állni a megjelent szereplők és a hűséges közönség előtt. A hangversenyek szerény költségtérítéseit a józsefvárosi tanács művelődési csoportján kezdetben Hámori László intézte, később a művelődési házi igazgatók. Gyakori volt köztük a személycsere. Egyik igazgató kitalálta, hogy ha felkéri a KOT A-t, a Kórusok Országos Tanácsát, akkor nincs műsorgond, majd küldik a kórusokat. — Ez engem is meglepetésként ért — hangsúlyozta dr. Soltész Elekné —, de nem bántam meg, kevesebb lett a gondom. Tóth Mihály, a KOTA megbízottja kijelölte az énekkarokat. Jöttek még az ország legtávolabbi sarkából is. Hirdették a lapok, a plakátok. Csakhogy a közönség, amelyik megszokta és megszerette az eddigi változatos műsorokat, idegenkedett, s elmaradt a kórushangversenyekről. Igaz jöttek mások, főleg a kórustagok hozzátartozói. Persze nem akkor, ha vidéki kórus lépett föl. Lassan azért kialakult egy új közönség, főleg amikor — kezdeményezésemre — a KOTA az iskolai kórusok számára is meghirdette a szereplési lehetőséget. A gyerekekkel sok kísérő jött, és ez behozta az új látogatókat. A kórusok megszerették a múzeumot. Járták a termeket. A sorozat vonzására jellemző, hogy „házon belül" megalakult az Országos Széchényi Könyvtár Kamarakórusa, és ők is felléptek a múzeumi sorozatban, márpedig ők tudták a legjobban, mily mostoha körülmények között szerepelnek. A tizenhat-tizenhetedik évébe fordult a múzeumi hangversenysorozat, amikor híre kelt, hogy Amerikából visszatérnek a koronaékszerek. 1978. január 6-án a Nemzeti Múzeum épületének éppen abban a helyiségében helyezték el, ahol hosszú ideig a hangversenysorozatunkat hallgatta a közönség. Mivel megváltoztak a múzeum biztonsági intézkedései is, a tartós sorozatnak ismét költözködnie kellett, és akkor került a „legmagasabb helyre", a Várba. Az egykori királyi palotában megnyüt a hármas múzeumegység, a Budapesti Történeti Múzeum, a Munkásmozgalmi Múzeum és a Nemzeti Galéria. Ez utóbbi kitűnő akusztikáját egy vidéki énekkar fedezte föl. — Rádiófelvételünk volt délelőtt — meséli Tillat Aurél, a Pécsi Tanárképző Főiskola karnagya. — Hogy a délutánt hasznossá tegyük, közös sétát terveztünk vegyeskarommal a frissen megnyílt Várpalotában. A Galéria képei között támadt a gondolatunk, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk az akusztikáját, és a kupola erkélyén énekelnénk egy madrigált? Magunk is meglepődtünk a hatáson. A harmóniák dúsan és színesen csengve szálltak a kupola alatt, s ez önmagában is lelkesítően hatott. De még biztatóbb volt, hogy a folyosóról, a termekből a látogatók kíváncsi tömege gyülekezett alattunk a mélyben, és lelkesen megtapsolt. Az első számunkat követte a többi. A teremőrök tanácstalanul figyelték a fejleményeket — erről semmit sem szólt a szabályzat. Aztán hamarosan megjelent a helyszínen valaki az igazgatóság részéről is, s kellemes meglepetésünkre elragadtatott szavakkal kögítőt". Ez már a jegyváltáskor megragadja az érdeklődőket. -— Kövessenek a lovagterembe ! — invitál a műsorközlő. A lépcsősorok mélyén, Mátyás király reneszánsz terme márványívei alatt zendül a reneszánsz kórusmuzsika, „eredeti" helyszínen egykori művek. Előfordul, hogy két kórus énekel, mint hajdanában a király és a királyné kórusa — emlékeztet a műsorfüzet. A „sétahangverseny" folytatódhat a kápolnában és Mátyás király színes Graduáléjánál, melynek kottája díszíti a nyomtatott műsort. A sétáló hallgatóság komplex élményt, a kórus pedig reneszánsz keretes emléklapot kap végül. Ebben és tartalmában is különbözik több más múzeumi sorozattól — mondja Kádár Kata szervező és Sisak András műsorközlő. Itt és a Galériában folytatódnak a múzeumi hangversenyek. A szabadtéri hangversenyek pedig az udvaron és a tündéri kilátást kínáló Vasárnapi kórusmuzsika a Nemzeti Galériában szönte meg az alkalmi szerenádmuzsikát, s kérte, hogy írjunk be a kedves esemény alkalmából valamit a látogatók könyvébe. Lelkesen szólt, hogy ilyen éneklést rendszeressé kellem tenni, hiszen a helyszín oly alkalmas volna kórusmuzsikára, s a képtár látogatói bizonyára a mostanihoz hasonló örömmel fogadnák a muzsikát. A Budapesti Történeti Múzeumban 1977 áprilisában kezdődött a hangversenyek szórványos rendezése. Júniusban a múzeumkertiek példájára az Aquincumi Múzeumban terveztek szabadtéri hangversenyeket, de ez nem sikerült. Reneszánsz Kóruspódium — e néven sajátosan alakult a sorozat 1977 ősze óta. Az énekkar a lépcsősor tetején énekel rövid „bemele-MTI Fotó. Pólya Zoltán palota előtti téren. Ezeket már az idegenforgalom is hirdeti. Autóbuszok hozzák a közönséget, mely a kitűnő zene mellett a Duna és a város panorámájában gyönyörködhet. 1977-ben a Nemzeti Galériában több sorozat is elindult. Műsorközlőt a Nemzeti Múzeumból szerződtettek. Kuty Tamás a bevált mintára kezdte és ma is ő a műsorvezető. Látványos hangversenyeit gyakran itt rendezi a rádió és a televízió is. Ezzel legmagasabbra törtek a múzeumi indítások. A legtávolabbra is hatnak. Már a határainkon kívüli magyaroknál is vannak múzeumi hangversenyek. Volly István MUZEUMI HANGVERSENYEK MÜZEUMI HANGVERSENYEK