Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Volly István: Új kezdeményezések

A Budapesti Fúvósötös koncertje a budai Vár gótikus termében MTI Fotó. Molnár Edit Új kezdeményezések ANemzeti Múzeum épületével egyidősek a múzeumi hangversenyek. A szabadságharc utáni években Erkel Ferenc és Liszt Ferenc vezényelt, zongorázott itt. A hangversenyek jövedelméből épült és szépült egykor a Múzeumkert. Mégis a hangversenyélet és a múzeumi munka nehezen fért össze. „Bátorkodunk Nagyságodat legalázatosabban kérni, hogy e hangversenyeket a mondott teremben megtarthassuk'''' — írják Erkelék az 1850-es évek elején, és ez a kérelem visszhangként ismétlődött közel másfél évszázad során. 1961 nyarán a Pénzügyőr Fúvószenekar térzenéket adott a kerti fák alatt. Minden vasárnap xi-től 12-ig. A közönséget nem kellett „legalázatosabban kérni". Jöttek sok százan, majd ezernél is többen. Ősszel kérték, hogy folytatódjanak a hangversenyek — valamelyik teremben, zongora mellett, így indult el a „múzeumi zenés délelőttök" sorozata húsz évvel ezelőtt, és 1970 őszéig már mintegy félezer hangversenyen negyedmillió hallgatóval számolhattunk! (A Budapest 1970. 9. számában közöltük ezeket az adatokat.) Megtartja a közönséget, ha változatos a műsor. A második évtized már ilyenfélékkel dicsekedhetett: Beethoven és Bartók jubileumi műsorok, olyan szereplőkkel, mint az akkortájt induló Berkes Kálmán, Kincses Veronika, Kocsis Zoltán, Lux Erika, Ránki Dezső. 1972-ben a kerület „Ki mit tud?" győztes versenyzői is felléptek, december 3-án pedig elhangzott „Déryné zenés naplója" Ladomerszky Margit és Gencsy Sári érdemes művészek előadásában. Májustól októberig a térzenék folytatódtak a Múzeumkertben. Ezek hozták a nagy tömeget. Hálás közönséget kaptak a hivatásos zenekarok mellett az amatőrök is, márpedig a tagságot ez tartja össze. Nyomtatott műsort kapott a közönség. Ebben olvashatta a zenekarok néha öt-hat szavas nevét. A pesti népszáj egyszavasra kurtította valamennyit: Ganz, Guttenberg, Pénzintézeti, Pénzügyőr, Vasas, Vasutas, KISZÖV, ÉDOSZ. Ez utóbbit a gyerekszáj így jegyezte meg: Édes! A múzeum helyhiánnyal küzdött. — A megszokott I. emeleti terem elvesztése után le kellett költözni a hangversenyeknek az aulába — meséli Kuty Tamás műsorvezető, és keserű humorral folytatja: — Ott három római kőkoporsó között állva zenéltünk. Zongora hiányában csakis kamarazene, hangszerszóló vagy énekegyüttes szerepelhetett. Huzatos és hűvös helyen, ki- s bejáró, jegyváltó közönség zajától zavarva mégiscsak folytak a hangversenyek megszakítás nélkül. „Muzsikáló Józsefváros" hirdette a múzeumi sorozat 1973-ban, Buda, Pest és Óbuda egyesülésének centenáriumán. De a római kőkoporsók a város kétezer éves múltjára is visszaemlékeztettek! A centenáriumi rendezvények igazában a Múzeumkertben bontakozhattak ki. 1973. június 2-án új színeket hozott a múzeumi sorozatba a Kalocsai Népi Együttes és sok népdalkör. Az MSZMP 1974. évi közművelődési határozata szabad utat adott a múzeumi hangversenyeknek, amikor kimondta: „Segítem és fejleszteni kell az amatőr mozgalmat. A cselekvő részvétel, a közösségi élmények, a művésze-MUZEUMI HANGVERSENYEK • •• MÜZEUMI HANGVERSENYEK