Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Dr. Radnai Lóránt: A budai Várnegyed megújulása

DR. RADNAI LÓRÁNT A budai Várnegyed megújulása Több mint fél emberöltő, harminc év telt el azóta, hogy a budai Várnegyed háborús romjaiból újra életre kelt. A végleges helyreállítás után derült fény arra, hogy a megrongált falak, lehullott vakolatok sok rétege alatt Európa egyik legrégibb és legnagyobb középkori polgárvárosának maradványai álmodják sokszázados álmukat. Az építészek, régészek, restaurátorok szorgos és alapos munkájának távolabbi célja, hogy megmutassák a középkori város értékeit, szépségeit. Ugyanakkor megőrizzék és restaurálják a reá hordott újabb kori barokk, klasszicista architektúra értékes elemeit, amely tulajdonképpen a mai Várnegyed alaphangulatát, romantikáját adja. Mindez jobbára megvalósult, sőt újabb, modernebb elemekkel gazdagodott is. Ámde a múló idő ma már szükségessé tette mindennek megóvását, felújítását. Ez a felújítás kezdődik el most. Magam is részt vettem az időszakos helyszíni felülvizsgálatban: valamennyi házat végigjártam, lefényképeztem, összeírtam hibáit, hiányosságait. E vizsgálat legfontosabb eredménye; csaknem minden ház alapfala és felmenő fala nedves, felázott, a pincékben gyakran több deciméter magasságban áll talajvíz. A geológusok szerint a Várhegy tetejét forrásvízi mészkő alkotja, amely alatt kavicsos, homokos agyagréteg húzódik. Még lejjebb dolomit képezi a hegy alapját. A felszínről beszivárgó csapadékvíz, valamint az elavult vízvezeték és csatornázás hibái táplálják azokat a rétegvizeket, amelyek a szigetelés nélküli házfalakban igen magasra, néha az első emeletig felhúzódnak. A szigetelés pótlására most újszerű módszerekkel kísérleteznek: sűrűn megfúrják a falakat, s bennük szigetelő anyagokat helyeznek el. Az asztalosmunkák is sok helyütt elkorhadtak, a lakatos és díszlakatos remekek megrozsdásodtak. Elavultak a belső vízvezetéki és csatornázási csövek, sőt a villanyvezetékek is számos helyen életveszélyesekké váltak. Az épületek körül ledőltek a kerítések, nem ritka az elhanyagolt kert, a kipusztulóban levő fa. A kapualjakban és udvarokban tárolt autók és motorkerékpárok ki- és behajtás közben letördelték a jellegzetes kerékvetőket, megsértették a lábazati burkoló köveket, s gyakran az értékes ülőfülkéket (szediliákat) is. A Várnegyed járművel nehezen közelíthető meg, holott jelenlegi gépkocsiforgalma igen nagy, ártalmas és kellemetlen. Megoldatlan az esztétikusabb szeméttárolás, és nehézkes a szemét elfuvarozása. A várbeli lakóházak legvonzóbb részein, az ódon, boltozatos, hűs kapualjakban ócska hirdetőtáblák, falakra aggatott típuspostaládák éktelenkednek. Csakhamar kiderült, a Várnegyed megújulása nem korlátozódhat csupán a lakóházak homlokzatainak „púderozására", hanem elkelnének komoly renoválások, olykor műemléki restaurálások is. Mindez, persze, nem kis költséget emészt fel. Viszont jó, ha tudjuk: a Várnegyed csak áldozatvállalással menthető meg. Az otthonokban rejlő értékes bútorok, csillárok, könyvtárak, képzőművészeti gyűjtemények mind védelmet igényelnének, hiszen a Várnegyed hazánk egyik legértékesebb műemléki együttese. Megőrzését és megújítását önálló beruházási pénzkeret biztosíthatná. Beruházóra, szakértő tervező- és restaurátor irodára és végül jól képzett kivitelező iparosgárdára van szükség. Ez utóbbit fontos lenne állandóan együtt tartani és továbbképezni. A belső kenek rendezése sem várhat tovább: az öreg fák, a falakra felkúszó vadszőlők és ampelopsziszok megóvása mindannyiunk kötelessége. Hivatásos kertészek állandó szerződtetésével javítani lehetne a helyzeten. Megoldásra vár a szeméttároló edények, postaszekrények diszkrétebb elhelyezése is. A meglevő állapot tarthatatlan: a középkorból reánk maradt értékes szedíliák szomszédságában ugyancsak rontják a kapualjak hangulatos összképét. Maguk a házak lakói is sokat tehetnének a fák, kapualjak, lépcsőházak és függőfolyosók megóvásával, takarításával és különösen azzal, hogy az esetleges hibákat azonnal jelentik. A viharok által megrongált tetők, kémények, a törmelékkel, porral falevéllel megtelt ereszcsatornák észlelésé-A I., Táncsics Mihály utca 11. számú ház udvara vei eleiét vehetnék a beázásoknak, és ezáltal az ácsszerkezetek, asztalosszerkezetek sem gombásodnának, korhadnának. Olyan házaknál, ahol úgynevezett kosaras ablakrácsok vannak, a lakók maguk ültethetnék és ápolhatnák virágaikat. Persze nemcsak a lakosságnak, hanem a Várnegyedbe oly szívesen települő közintézményeknek is felelősséget kellene vállalni környezetünkért. Tudjuk, hogy a kereskedelmi hálózat hiányos. A bővítéskor nem nagyméretű áruházakkal, hanem a szétszórt, kisebb üzletekkel kéne számolni; még akkor is, ha utóbbiak fenntartása és ellátása valamivel költségesebb. A vendéglátóiparnak már bőven vannak reprezentatív és drága éttermei, hiányoznak viszont a kisebb és olcsóbb vendéglők. A műemléki homlokzatok megtartásával, akárcsak Sopronban vagy Kőszegen, a kapualjakból is nyilván ki lehetne alakítani ilyen kisvendéglőket. Mindehhez célszerű volna a tervezők, építészek, iparművészek és iparosok munkájának szoros összehangolása. Olyan ízléses, művészi kivitelű cégtáblák, tájékoztató feliratok is hiányoznak, amelyek a belföldieket és külföldieket egyaránt útbaigazítanák. Kétségtelen, hogy sok lenne a költséges kézműves munka, de — úgy vélem — érdemes lenne erre is áldozni. Nem hagyható szó nélkül a Kapisztrán téri Magdolna-templom elhanyagolt romos területe, amely évek óta bekerítve áll. Egy romkert kialakításával, fák ültetésével növelni lehetne a Váinegyed amúgy is szűkös zöldterületeit. 36