Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Sípos István: Tizenháromszoros centenárium

Hriszto Botev (1848—1876) Az Alekszandra Nyevszkaja székesegyház Szófiában SIPOS ISTVÁN Bulgária ünnepel Tizenháromszoros centenárium A hazai sajtóban mind több olyan írást olvashatunk, amely közvetve vagy közvetlenül a bolgár állam megalakulásának 1300. évfordulójára utal: méltatja annak jelentőségét, vagy az évforduló kapcsán tájékoztatja az olvasókat Bulgária fejlődéséről, a magyar—bolgár kapcsolatok időszerű kérdéseiről. Számos kulturális és egyéb rendezvényről, eseményről is beszámolhatunk, amelyeket ugyancsak az évforduló kapcsán rendeztek. Ilyenek voltak : az országos bolgár vers- és prózamondó verseny, melynek veszprémi döntőjét közvetítette májusban a rádió és a televízió is; egy-egy bolgár színdarabnak a bemutatása Győrött, Miskolcon és Budapesten; a hazánkban már ismert „Pirin" bolgár népi együttes több napos vendégszereplése augusztusban és végül a szeptember 5-én rendezett nagy sikerű bolgár hangverseny a Zeneakadémia nagytermében. Az 1300. évfordulóról megemlékezett könyvkiadásunk is. Ez alkalomból jelent meg többek között egy hézagpótló mű — Tanulmányok a bolgár— magyar kapcsolatok köréből — a Magyar és a Bolgár Tudományos Akadémia gondozásában. Végül hadd említsem meg, hogy ebben az évben a budapesti székhelylyel működő Bolgár Kulturális és Tájékoztatási Központ tevékenysége is az évforduló jegyében zajlik, amit e fontos missziót betöltő intézmény rendszereslátogatói, barátai már hosszú idő óta tapasztalnak. Amikor ismerőseim, barátaim először olvastak, hallottak arról, hogy államalapításának 1300. évfordulójára emlékezik ebben az évben a bolgár nép, s hozzám fordultak, hogy miről is van szó, két mozzanat ragadta meg a figyelmemet. Az egyik, hogy a kérdésbe némi csodálkozó hangsúly vegyült: 1300 éves lenne az ország, amelynek jelenéről ugyan egyre többet tudunk, a múltjáról azonban legfeljebb annyit, hogy 500 nehéz éven át hordozta a minket is 150 évig sanyargató török igát? A másik, hogy a kérdezők szinte firtatták: egy szocialista ország mit kezdhet ezzel az évfordulóval, minek a jegyében lehet ma megünnepelni a bizonytalan homályba vesző államalapítást. Múltba nézéssel? A bolgár nemzet valós vagy vélt történelmi erényeinek dicshimnuszával? S nem érintheti ez más, ugyanebben a korban élt népek érzékenységét! A Budapest szerkesztősége kért fel e cikk írására. Pillanatnyi belső tiltakozásomat — hogy erre elsősorban az adott korban járatos történész lenne alkalmas — elnyomta az a gondolat, hogy a fentebb megfogalmazott kérdésekre nemcsak tudósként lehet választ adni, hanem Bulgária, a bolgár— magyar kapcsolatok története főbb fejezeteinek ismerőjeként is, s ez a válasz talán hasznosan kiegészíti majd a témában írt egyéb cikkeket, tanulmányokat. Sőt, arra is megpróbálok választ adni, hogy ebben az évben miért foglalkozunk mi, magyarok is oly sokat Bulgária múltjával, jelenével, kapcsolataink alakulásával. Mindenekelőtt tehát: magáról az eseményről, a bolgár honfoglalásról, illetve államalapításról. A történelmi források tanúsága szerínt az i. sz. VII. században a mai Bulgária, sőt az attól északra és nyugatra fekvő területek is a bizánci birodalomhoz tartoztak, amely nemcsak hódított, hanem maga is sok csapást szenvedett más hódítóktól. Északról századok óta ostromolták többek között a szlovákok, akik egyre több települést hoztak létre a birodalom területén. Államot ugyan a VII. század második feléig sem tudtak létrehozni, ebbeli törekvéseikkel azonban komolyan veszélyeztették Bizánc érdekeit, így az ellenségnek tekintette őket. Valószínű, hogy jórészt ezek a szlávok olvasztották magukba a korábban itt élt trák lakosságot, amelynek életéről, s főleg eredeti, gazdag művészetéről a magyar közönség is ízelítőt kaphatott a néhány évvel ezelőtt bemutatott Trák kultúra és művészet című kiállításon. 680-ban Bizáncnak új ellenséggel kellett szembenéznie: az előbolgárokkal vagy másképpen bolgártörökökkel. Ez a nép az i. sz. VI. században már nagy törzsszövetséget alkotott az Azovi- és a Fekete-tenger közötti területen, élén Kubrát (Kurt) fejedelemmel. Tudjuk róla, hogy esetenként szövetkezett a portyázó hunokkal, hogy Bizánc zsoldjában vitézül harcolt többek között a keleti gótok ellen, s hogy később, megismervén Bizánc gazdagságát, maga is kedvet kapott egy-egy bizánci portyára. A bolgár törzsszövetség a VII. század második felében széthullott, részben a fejedelem, Kubrát halála, részben a kazárok támadása miatt. Egyes bolgár törzsek csatlakoztak hozzájuk, s idővel egybeolvadtak velük; mások északkeletre menekültek, ahol új törzs-13