Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Dr. Maller Sándor: Pataki pohárköszöntő

Rozettás záródísz a ,,Sub Rosa" boltozatán a Rákóczi-nóta, s manapság is fel-felhangzik a vár fokáról. Nem véletlen, hogy a vörössipkások jó része pataki diákokból került — emléktáblát kaptak ők is, Medgyessy Ferenc művét —, hogy az 1041 tanulóból a szabadságharc idején csak 103 maradt Patakon — Gábor diák emléke is kísért, még ha írói fantázia szülötte is —, hogy az elmentek közt aradi vértanú is akadt, a tizennegyedik: Kazinczy Lajos, a „szent öreg" fia. Patak a múltban is sokat temetett. Dobók, Perényiek, Lorántffy Zsuzsanna, II. Rákóczi György utolsó útja a várból a templomi kriptába vezetett. Csontjaikat 1787-ben szórták szét, mikor a császári kamara újjáépíttette a templomot, ami pár éve újra eredeti szépségében látható, templomi hangversenyek színhelye is. A vár látta urai halálát, de dicsőségét is. Látta Rákóczi Zsigmond fényes esküvőjét pfalzi Henriettével; Comenius adta őket össze. Dicső napjaként tartotta számon azt is, amelyiken II. Rákóczi Ferenc országgyűlése tanácskozott az Öregpalotában, a tágas lovagteremben (1708), csaknem százéves évfordulóján annak, hogy Bocskay fogadta ugyanott a török szultán követeit, néhány év múlva pedig Bethlen Gábor fordult meg benne, kétszer is. Gyásznapja pedig, mikor védelmi rendszerét Lipót labancai felrobbantották: akkor omlott le a Vörös torony utolsó, bástyája, emiatt csonka máig. De látott a vár babonás emlékű napot is, ami kor Bezerédy Imre és Bottka Ádám feje porba hullott. A brigadéros bátran fogadta a halált, kérésére szemét sem kötötték be: hetyke-bátran halt meg Rákóczi szeme láttára. Kivégzése után az a hír terjedt el, hogy a halott feltámadt. A fejedelem maga bontotta fel az alig hantolt sírt, s csak a közszemlére kitett holttest nyugtatta meg a babonás rémüldözőket. A vár bosszús napjait az iskola és a templom is érezte, néha egyenesen 12 megszenvedte. Az elhidegülés vitákkal kezdődött: órákig eltartott egy-egy hitbéli perpatvar a kálvinista tanárok és jezsuita páterek között, hol az iskola vagy templom előtt, hol a vár piacán összetákolt emelvényen. Főleg Pósaházi János és Sándor Mátyásigyekezett meggyőzni egymást váltakozó sikerrel — olykor egy-egy ép fog kihúzásáig is jutva — de, sajnos, egyforma eredménnyel: a vár, iskola és templom jó viszonyát sikerült elmérgesíteni. Végül a vár egyoldalúan pontot tett mindenre: Báthory Zsófia, hogy a Wesselényi-összeesküvésben részes fiát még biztosabban megmenthesse, a királyi kegy reményében a nem rég betelepedett jezsuitáknak adta a református iskolát és templomot. A képet 22 gályarab lelkipásztor — mind pataki diák volt — szomorú sorsa tette teljessé, míg de Ruyter holland admirális ki nem szabadította őket. Emléküket Dabóczy Mihály szép domborműve őrzi. A templom azóta kisebb megszakításokkal, katolikus. A kálvinisták előbb fatemplomot építettek, kétszáz éve aztán a mait, az akkori rendelkezés értelmében: mellékutcában. Az iskola, mozgékonyabb lévén, elmenekült, kétszer is: előbb Debrecenen át Gyulafehérvárra, majd Marosvásárhelyre, másodszor Göncre, onnan Kassára. Többször szívesen látó testvérkollégiumok, egyszer hirtelenében épített faház volt a szállása. Sok nyomorúság jutott ki az akkori diákoknak, de még akkor sem hagyták gondozatlanul az iskola pataki szőlejét, a féltett fejedelmi ajándékot: Erdélyből is visszavisszajártak megkapálni, rendbe tenni. Sajátjuknak tekintették az iskola minden vagyonát, mint ahogy az is volt az valóban. Ez az érzés, a diákönkormányzattal párosultan tartotta őket össze éveken át, és juttatta vissza őket Patakra egy időre Thököly, majd véglegesen Rákóczi Ferenc segítségével. De a zaklatásoknak ezután sem lett vége. Szerencsére az iskola is vár tudott lenni a maga módján, csak be kellett zárni, és dörömbölhettek a kapun a tehetetlen zsoldosok, kiket végül is a pataki asszonyok vertek el nyújtófával, meg kőzáporral a bejárat elől (1714). Csakhogy a menekülés közben tönkrement a nyomda, sok drága könyv elkallódot. Pedig egy időben, Rákóczi Zsigmond könyvtárával gyarapodva, nem volt párja a két magyar hazában. Jó idő múlva is csak töredéke került vissza, amit a menekülő diákok meg tudtak menteni. Sok a jezsuitáknál maradt, sok elveszett. De Bessenyei és Kazinczy diákkorában húszezer, ma meg háromszázezer körül jár a kötetek száma. Különösen gazdag bibliagyűjteménye, közte I. Rákóczi György Új-testamentoma, amit Szalárdi szerint a fejedelem harminckétszer olvasott végig. A könyvtár legnagyobb büszkesége a Lengyel Biblia volt, amit még Hedvig, Nagy Lajos leánya kezdett fordítani: sokszor ígér- kolai színjátszás folytatásaként szólalt tek érte pénzt, földet, de az iskola meg itt Shakespeare eredetiben, de nem adta, míg aztán a második világ- közben szüntelenül érezve és éreztetháborúban nyoma veszett. A vár mel- ve, hogy — Móricz szép szavaival — ,,a lett a Nagykönyvtár az, amit ma a Patak felett futó felhők mindég a legtöbben látogatnak. Nagytermét magyarság felhői voltak". Pollack Mihály tervei alapján építet- Volt idő, hogy több tanuló élt Paték, a falak mentén a XVIII. század gaz- takon, mint városi polgár összesen: dag termése sorakozik, aranyos bőr- ma is minden ötödik ember diák itt! kötésben. Kevesen tesznek annyit, Nincs leverőbb nyugalom, mint a vaolyan sok embernek, olyan kis lét- káció első napja a diáktalan városban: számmal, mint a pataki vár, múzeumá- szinte bántó a csendje, val, festmény-galériájával, kiállításai- Patakhoz és több százados iskolájával és a Református Egyházkerületi hoz a múltban sok név tapadt, de leg-Gyűjtemények; a könyvtár, levéltár erősebben a „szegények iskolája" él-és múzeum. Az épülőben levő mű- nevezés. Jellemző és igaz név. Patak velődési központ jó kiegészítője lesz büszke is volt rá, ma is az, s eredmémajd a múlt örököseinek. nyesen hű ehhez a hagyományhoz. Csakhogy az iskolának segítségre volt szüksége, hogy maga is segíthessen, jómódú fiakra és szülőkre is, hogy a Az eredeti kálvinista iskola a feren- szegények iskolája maradhasson. Erre ces kolostor köveiből épült: Patakon volt jó a sokféle alapítvány, szőlő, föld, iskolai hagyomány élt már a XIII. erdő, aminek a jövedelméből annyi század közepétől kezdve, jóval azelőtt, szegénysorsú diákja nőtt fel, így válhahogy Perényiék megmozdultak volna. tott valósággá a levéltár egyik adata, A reformáció előtt három kolostorról mely szerint a szegény szüle hátba is tudunk, ami virágzó egyházi és is- ütötte tanulnivágyó fiát, s azt mondta: kolai életet gyaníttat. Az eleinte al- „Menj, fiam. Patakra, az a nagy oskola sóbbrendű református iskola ha- ott egészen a tied." Most is az övék: marosan kollégiummá, anyaiskolává a város általános iskolái, gimnáziuma, fejlődött: valóságos református egye- internátusai, zeneiskolája, tanítóképtemmé nőtt, de az egyetemek nemzet- ző főiskolája, amik egységben látva — közi kiváltságai és jogai nélkül. Az mert így kell látnunk — az lllustris ábécétől a teológiáig, bölcsészetig és Schola Sáros-Patachina jogutódai jogig sok mindent felölelt, és soká, a mind! A vár is azé, akire Lorántffy XVIII. század végéig, megőrizte egye- Zsuzsanna hagyta végrendeletileg a temízű deáki társaság jellegét is: de- Rákócziak kihalta esetén: a magyar mokrati kus i ntézmény volt és maradt a nemzeté. múltban igen nehéz körülmények között is, s élő múltjából az előremutató elemeket hozta magával a jelenbe. s a jelen és jövő Sárospatakja? Sze-Itteni tanároktól való az első önkéntes repe egyre tisztul, de határai is látmunkatábor gondolata, s az első ma- szanak. Adottságainak megfelelő hegyarországi népfőiskoláé; régi hagyó- |yj üzemeivel teremtse meg azt a gazmányok nyomán az itteniek irányítá- dasági alapot, ami nélkül fejlődése sával indult meg tudatosan a tehetség- elképzelhetetlen. Fejlődjön tovább, mentés, ami akkor valóságos szellemi mint a Hegyalja egyik kulturális köztelepítésnek számított, s országossá pontja. Maradjon az iskolák városa, váló mozgalomnak lett az alapja. amihez több százados adottságai—fő-Faluszemináriumuk és néphangverse- leg, ha összefogják őket — ma is megnyeik, önképzőköri falunapjaik és re- vannak. Legyen a jövőben is bátran gösmunkájuk — mert Patak mindig kísérletező, a tavasznak elébe menő, éneklő város is volt — példakép lett sokoldalú műhelye az országnak és mások előtt. Mindez több százados, a tájhazának. Történelmi és termémáig élő hagyományokon, az iskola szetadta lehetőségeivel tartsa élőn népközeliségén és szoros kapcsolatán előremutató múltját, amivel helybenyugodott, s ezen a téren is természe- lieknek és látogatóinak a legtöbbet tes örököse a jelen a múltnak. Az is- adhatja. Fehér István felvételei