Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Száraz György: Piacozás

Az egykori Hal téri piac a Belvárosban SZÁRAZ GYÖRGY „kofának, csősznek hant alatt a lelke ..." Nagyapám a század elején még szekérrel járt Duna menti falujából a pesti piacokra. Pirka­dat előtt indultak a gazdák, csa­patban; egy-egy kocsira nyolc­tíz mázsa szőlőt is felpakoltak. A karaván csak déltájban állt meg valamelyik út menti kocs­mánál; ettek, a lovak abrakol­tak, aztán hajtottak tovább. Délután öt körül értek Pest alá, fogadóban töltötték az éjszakát, a színben aludtak, a kocsik be­deszkázott tetején. Hajnalban már szökdöstek az éberebbek, megelőzni a többit a piaci stan­dokon . . . Ma autóval ötnegyed óra a hajdani piacozó szekerek egy­napos útja. Szerencse, mert a nagyra nőtt város jókora poca­kot is eresztett azóta. Az éjjeli bárokban javában dolgoznak a zenekarok, a taxi­állomásokon tucatjával sorakoz­nak a „részegek óráját" váró kocsik, amikor a város belsejébe vezető útvonalakon már dübö­rögnek a pótkocsis teherautók, platóikon tyúkketrec-felhőkar­colókkal, krumpli- és káposzta­hegyekkel; hűtőkocsik, piros hússzállítók, friss gyümölccsel rakott fürge kombik követik egymást— hozzák a telhetetlen gargantuai gyomor egynapi töl­telékét. Reggel hatkor pedig ki­tárulnak a csarnokok vaskapui, s elkezdődik a piac ősi, minden­napi élete. Elég, ha beleszagolsz a leve­gőbe, és tudod, merre indulj, mit hol találsz ebben a labirin­tusban . . . Kotkodálás, gágogás, hápogás, válogatnak a háziasszo­nyok, egy-egy csapkodó jószágot emelgetnek, száll a pehely a leve­gőben, nézik a lába pikkelyét, fújják a tollat oldalán-hasán, sárga-e a bőre . . . Retekhalom lilában, bogyiszlói paprika, spe­nótzöld, almazöld, szilvakék, ezt kóstolja, kis nagysád, akár a csorgatott méz . . . Hagyma ko­szorúban, piros paprika füzér­ben, szobadísznek is alkalmatos... Füstölt hús, falusi kamraillat; véres nyúzott birkafejek sorban, kazalnyi vadvirág, hogy kilója, na ne vicceljen, békacomb tálon petrezselyemzölddel . . . Kék ha­sú vájdlingban hófehér tehén­túró, halak zöldes vízben, ponty szeletben, filézve, igenis . . . Tö­rökparadicsom, püspöklila; ilyet másutt nem kap, sárgálló pa­rasztvaj, tökgyalu hersegése; ciklámenvörös, meggyvörös, paprikavörös, karajvörös, csont nélkül egy kiló, csattog a bárd ... Menyasszonyi csokor és sírko­szorú, vecsési káposzta hordó-5

Next

/
Thumbnails
Contents