Budapest, 1981. (19. évfolyam)

1. szám január - Fried István: Szlovák értelmiségi mozgalmak

Lovas kocsi és szemétgyűjtő célgép A hulladékgyűjtés gépesítése a fővárosban Kezdetben lovas kocsik baktattak a főváros utcáin; s oldalt a nyílások mellett végighúzódó pallón állt a szemetes. Amikor egy-egy kapu előtt megálltak, a házmester föladta hozzá a kosarat, a vödröt, a lavórt és ki tudja még hányféle más edényt, ő pedig rutinos mozdulattal bedöntötte a szemetet a tartályba. .. A fővárosban végérvényesen elmúlt ez a világ — ma már nem is gondolunk rá, hiszen narancssárga, hatalmas szemétgyűjtő munkagépeket látunk. A csaknem három évtizedes út azonban, amely idáig vezetett, a múltban gyökerezik, s e rohamos fejlődés okát nyilván a gyorsuló urbanizációban, a változó életformában kell keresnünk. Mert vegyünk csak elsőként néhány igen szemléletes számot. A 30-as évek táján még csak valamivel több mint félmillió köbméternyi szemetet kellett elszállítani évente Budapesten. 12 évvel ezelőtt ennek már csaknem háromszorosát, a legfrissebb, a tavalyi adatok szerint pedig már a hatszorosát. Több a szemét — s mégis kevesebb, mert lazább, kisebb fajsúlyú a háztartások környékén felhalmozódó hulladék. Paradoxon — de így igaz. Elszállítani tudniillik csak azt lehet, ami van, s ez a mennyiség kétségtelenül rohamosan nő. Viszont míg körülbelül másfél évtizeddel ezelőtt egy köbméternyi szemét súlya 600—800 kilogrammot nyomott, ma már csak 200-at s a lakótelepeken olykor még 100 kilogrammot sem éri el. A magyarázat egyszerű. Korábban, a vegyes tüzelésű, nagy kályhák korszakában sok mindent eltüzelhettek a háziak. Olykor még a csontot is... A korszerű fűtéstechnika világában, a gáz-, a távfűtéses lakásokban erre már nincs mód. Továbbá: a régi háztartásokban bizonyos holmikat többször is felhasználtak, mielőtt a szemétbe dobták volna. Vegyünk egy példát, mondjuk, a zacskót. A háziasszony abban hozta a friss péksüteményt, azután abba csomagolta a gyerek iskolai uzsonnáját, s ha csak el nem szakadt, másnap is csomagolni lehetett bele. lunmQ Manapság sok a szemét, sok a hulladék — ez kézzelfogható, szemmel látható tény. S elszállítani kizárólag okos, célszerű szervezéssel, s leginkább a szállítás korszerűsítésével lehet. Ez pedig a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat dolga. Nyilvánvalóan nincs lehetőségük kétszer annyi gépkocsit foglalkoztatni, mint — mondjuk — 15 évvel ezelőtt. Már csak azért sem, mert sűrűbb a forgalom, s mind nehézkesebb a közlekedés ezekkel a robusztus járművekkel, s mert — sajnos — a fizikai munkások száma ugyanezen idő alatt mintegy a felére csökkent. Mi volt tehát a megoldás? Elsőként úgynevezett típusedényekkel látták el a fővárost. Ezekből háromféle létezik: a 110, a 240 és az 1100 literes hulladékgyűjtő. A kétszer annyi szeméthez legtöbb helyütt már nem két hagyományos, hanem egy nagyobb tartályt adtak. Ugrásszerűen nőtt ennek következtében a termelékenység, mert nyilvánvaló, hogy egy tartály mozgatásával kétszer annyi szemetet lehet kiüríteni ugyanannyi idő alatt. A lakótelepi szemétledobók alá (megfelelő ajtó, folyosó kell hozzá) az 1100 literes tartály került, és így elérhették, hogy csak másnaponként kell üríteni ezeken a helyeken. Nem beszélve arról, hogy ezek a műanyag tartályok — célszerűségük mellett — esztétikusabbak, higiénikusabbak, mint a lavór, a vödör vagy a kosár. Nézzük most a dolog másik oldalát, a szállítást. A motorizáció a Csepel típusú, ún. félpormentes tehergépkocsikkal kezdődött. Ez tulajdonképpen nem volt más, mint egy „motorizált lovas kocsi", mert a begyűjtött szemetet csak elszállította, de nem tömörítette. Mindössze öt köbméternyi fért a tartályába. 1956 után •vásárolták az első kuka rendszerű — Keller und Knappich Augsburg a cég neve, s innen a rövidítés — Skoda kocsikat. Ezek már teljesen zárt terű, forgódobos szállítójárművek voltak, s a félpormentes Csepelek rakományának háromszorosát is elvitték, sőt viszik ma is. Jellegzetes „szuszogásukról" lehet felismerni ezeket. 12 évvel ezelőtt pedig megjelentek a fővárosban az első tömörítő szemétgyűjtő gépek is. A mozgási területnek megfelelően ezekből többféle méretűt vásárolt a Közterület-fenntartó Vállalat. A legkisebb közel félszáz köbméternyi szemetet szállít egy fuvarban, s a legnagyobb, háromtengelyes gép 24 köbméteres dobjában mintegy száz köbméternyi hulladékot tömörít. Szükség is van erre, mert ma már bizony 15—20 kilométernyi utat is megtesznek a kocsik a város peremén túl levő szemétlerakóhelyekig. Kis befogadóképességű autókkal lehetetlen volna elvégezni munkájukat, s e korszerű gépeknek köszönhető, hogy napjainkban egyáltalában tisztán tartható a főváros. S van még valami, amiről feltétlenül szólnunk kell, ami a legfontosabb talán energiaszegény világunkban: az üzemanyagtakarékosság. A Csepel félpormentes gépkocsik egy köbméternyi szemetet másfél liter üzemanyag felhasználásával szállítottak. A „szuszogós" Skodák ugyanennyihez már csak nyolc decilitert fogyasztottak, s a mai, legkorszerűbb tömörítős célgépek — legyen az Rába vagy Belford — átlagosan három-négy deciliternyi üzemanyag felhasználásával végzik el ugyanezt a munkát, (x) Félpormentes szemétgyűjtő célgép Korszerű tömörítős rendszerű szemétgyűjtő munkagép