Budapest, 1981. (19. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Győriványi Sándor: Az „árukereskedelem iskolái"

helyezést. A tanítás ismét padrajárást jelentett a diákoknak, a tanárok pedig „pendliztek" a két épület között. 1942 szeptemberében a székesfőváros megszüntette a VII., Wesselényi u. 52-ben működő leány felsőkereskedelmi iskolát, s annak kétemeletes épületét jelölte ki a kereskedő tanonciskola önálló otthonául. Ez a korábbihoz képest kényelmes elhelyezést jelentett. Még ha nem is hosszú időre. „A II. világháború eseményei, az egyre sűrűsödő légitámadások, a német megszállás mind nehezebbé tették az iskola munkáját, majd amikor az épületet katonai célokra lefoglalták, az iskola oktató-nevelő munkája gyakorlatilag teljesen megszűnt" — írja az iskola felszabadulás utáni első igazgatója, Nagy Sándor Dénes az 1969—70. évi iskolai évkönyvben. Útkeresés a felszabadulás után Már 1945 márciusában megkezdődött a tanítás. A tanulók jelentős része azonban szétszóródott, majd évről évre csökkent a a szárhuk, hisz az áruhiányos időkben kevesen választották a kereskedelmet hivatásul. 1948-ban tíudapest Székesfőváros Központi Kereskedőiskola néven egyesítették a budapesti fiú- és leánytanonc-iskolákat. Az iskola létszáma azonban tovább fogyatkozott, épületének II. emeletét át kellett adnia egy zömében élelmiszeripari tanulókat oktató iparitanuló intézménynek. 1949. augusztus 31-én a tanulók a Belkereskedelmi Minisztérium közvetlen irányítása és felügyelete alá kerültek, és az iskola neve Állami Kereskedőképző Iskolára változott. Ez is csak átmeneti időszak volt, mert az 1949. évi IV. törvény alapján megalakult a Munkaerőtartalékok Hivatala, amely 1950. május elsején átvette a kereskedőképző iskolákat. Ez a változás lényegében a kereskedelmitanuló-képzés megszüntetésével járt együtt. Csupán a drogista és gyógyszeráru-kereskedő, illetve a látszerészképzés folyt tovább elenyésző tanulólétszámmal és országos jelleggel az Erzsébetszálló helyiségeiben. A kor gazdaságpolitikai koncepciójának Az iskola emblémája az 1974—75-ös évkönyvön következménye volt ez az intézkedés, amely — a többi gazdasági ág rovására — túlzottan előtérbe helyezte a nehézipart. Jellemző a kereskedelmitanuló-utánpótlás elsorvasztására, hogy például az 1950—51. tanévben még 14 osztállyal működött az iskola (5 első és 9 második osztállyal), 1951—52-ben már csak két második osztály nyílt meg. A tanulók jó részét — a fiúkat szinte kivétel nélkül — átirányították a nehéziparba. Ettől kezdve a kereskedelmi szakma mindjobban elnőiesedett — amint ezt napjainkban is tapasztalhatjuk. Miközben a kereskedelmitanuló-képzés lényegében megszűnt, alapvetően megváltozott a kereskedelem arculata hazánkban. A korábbi, családias jellegű kiskereskedelem közel százezer boltját államosították. Az egyre növekvő forgalmat mintegy 25 állami vállalat és 572 szövetkezet bonyolította le. Egyegy új vállalat átlagban 100—150 boltot működtetett 600—800 alkalmazottal. Ezek a vállalatok természetesen belső szervezési, forgalomirányítási és gazdálkodási szempontból nem hasonlíthatók a régi kis cégekhez, így az ezekben dolgozó szakemberekkel szemben is más követelményeket támasztottak, de az átszervezés lázában a munkaerőutánpótlás gondja még nem jelentkezett szembetűnően. 1953-ban már nyomasztó volt a szakképzés hiánya. A négy esztendeje működő és terebélyesedő állami és szövetkezeti kereskedelem új típusú szakembereket igényelt. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953. júniusi határozata alapján megkezdődtek az előkészületek a kereskedőképzés újbóli megindítására. A közbenső időben azonban a kereskedelmi szakoktatás intézményeit, épületeit más célokra vették igénybe, a felszerelésük elkallódott, elölről kellett kezdeni mindent. 1954 februárjában néhány iparcikk- és élelmiszerkereskedelmi, valamint a vendéglátóipari szakmában megindult az oktatás Budapesten országos jelleggel. Az iskola neve Bel- és Külkereskedelmi Minisztérium Tanulóiskolája volt. A VIII. kerületben, az Erdélyi utca 8. szám alatti Általános Iskola II. emeletén kapott helyiségeket az „új intézmény". A két műszakos oktatással működő iskolát Nagy Sándor Dénes igazgató szervezte újjá. A vidéki tanulók az iskolához tartozó, majd önállósuló Budapest Főváros Kereskedelmi Tanulóotthonában lak' ík. Ebbe kerültek később azok az érettségizett diákok, akik a csak Budapesten elsajátítható kirakatrendező és látszerész, optikai és fotócikk-eladó szakmát tanulták. A fejlődés évtizede 1954. szeptember i-től az iskola fenntartója Budapest Főváros Tanácsa kereskedelmi osztálya lett, a Bel- és Külkereskedelmi, majd a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete alatt. Az ismét túlnépesedett iskolából kivált a vendéglátóipari képzés. 1955 őszén az iskola átköltözött a VIII., Szörény u. 8. alá, az egykori neves „Százados úti polgári" III. és IV. emeletére. Ezután az iskola Budapest Főváros Tanácsa Kereskedelmi Tanulóiskolája néven működött. Ebből vált ki 1955 szeptemberében az élelmiszer-kereskedelmi tanulók képzése. Azóta az iskola az iparcikk-kereskedelmi szakmákra készíti fel a tanulókat. 1954-ig az útkeresés, átszervezés, az intézmények elhalása és alakulása jellemezte a kereskedelmi szakoktatást. Ezután közel egy évtizedes, egyenletes fejlődés következett. Ismét kiépült az intézményhálózat, amelyet új színfolttal gazdagított a kirakatrendező- és dekoratőrképzés. Ez 1955 januárjától 1956 júniusáig kezdő és haladó csoporttal a Budapest Városi Tanács Ruházati Kereskedelmi Iroda tanfolyamaként működött, és Kirakatrendező Iskola bélyegzővel adott ki bizonyítványt. 1956 szeptemberétől a Budapest Főváros Tanácsa Iparcikk Kereskedelmi Tanulóiskolája tagozataként vált az érettségizettek szakmunkásképzésének egyik nagyon népszerű, „divatos" formájává. 1972 szeptemberétől Kirakatrendező és Dekoratőr Szakmunkásképző Iskola néven önállósult. Az 1955—56-os tanévben ugyancsak országos jelleggel Budapesten kezdődött a látszerész-, optikai és fotócikkeladó-képzés érettségizettek számára. Ez az elméletigényes szakma szolgáltatóipari és kereskedelmi tevékenységből tevődik össze, így mindkét területre kiterjedt a képzés is. Az első kereskedelmi szakmunkásvizsgá-Oktatókabinet Fehér István reprodukciói és felvétele