Budapest, 1981. (19. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Győriványi Sándor: Az „árukereskedelem iskolái"

kat — a drogisták és látszerészek kezdeményezés után — 1955 júniusában, illetve 1956 februárjában szervezték meg. Nagyon fontos lépés volt ez. Közel 60 éve követelték már a kereskedelmi szaksajtóban az iparihoz hasonló szakvizsgáztatást. A kereskedelem ugyanis korábban úgynevezett „szabad ipar" volt, ahol az inas tanulóidejének kitöltése és a tanonciskola látogatásának igazolása után, automatikusan „felszabadult". Fontos lépés volt a tananyag részletes kidolgozása is. Igényes tantervek, tanmenetek, tankönyvek, tankönyvpótló jegyzetek készültek viszonylag rövid idő alatt, hogy az oktatás zavartalan legyen, a kezdetben a vállalatok profiljához szorosan igazodó 24 kereskedelmi szakmában. Jellemző a szakosítási rendszer elaprózottságára, hogy a ruházati kereskedelmen belül külön képeztek méteráru-, külön felsőruházati konfekció és külön divat-, kötött- és rövidáru-eladókat. Ez a képzés gondot okozott vidéken és az áruházakban, mert nem volt kellően konvertibilis. (1963-ban és 1976-ban ezt a szakosítási rendszert megreformálták, a kereskedelmi szakmák száma előbb 16-ra csökkent, majd pedig a jelenlegi 7-re.) A budapesti kereskedelmi szakképzés fejlődését már semmi sem tudta megállítani, pedig súlyos megpróbáltatások érték az iskolát 1956-ban. Az épület tetőzete leégett, a lángok martaléka lett a IV. emeleten levő valamennyi tanterem és a szertárak bútorzata, felszerelése, valamint az irattári anyag jelentős része. A III. emeleti termek olyan súlyosan megsérültek, hogy szó sem lehetett a tanítás folytatásáról. A megmaradt értékeket a földszinti tornateremben kellett elhelyezni. A tanévet az V., Alkotmány utca 9—11. szám alatti közgazdasági technikum épületében fejezték be, ahol rövidített órákban folyt a tanítás. Az 1957—58-as tanévben lépcsőzetesen folytatódott az oktatás az Alkotmány utcai mellett a II., Jurányi utca 3. és a VIII., Vas utca 9—11. szám alatti technikumok épületében. 1958 áprilisára helyreállították az iskola sérült emeleteit, ahová — a létszám jelentős nö-Az iskola által kiadott irodalmi antológia vekedése miatt — a kirakatrendező tagozat már nem költözött vissza. 1958-ban az iskolában megszervezték a felnőttek kereskedelmi tanfolyamait, ahol lehetőség nyílt a szakmunkás-, a boltvezető-és a bolti ellenőri képesítés megszerzésére. A tanfolyami képzés azóta is dinamikusan folyik, s fontos bázisa a munkaerő-utánpótlásnak. 1963—64-től 1968—69-ig kereskedelmi szakközépiskolai osztályok is nyütak az iskolában 4+ 2-es oktatási formában. A tanulók az érettségi mellett kozmetikai-, vegyi-, illatszer- vagy rádió-villamossági, műszakicikk-eladói képesítést szerezhettek. Az iskola neve az 1966—67. tanévtől Budapest Főváros Tanácsa Iparcikk Kereskedelmi Iskolára változott. Ebben az évben indult meg, kísérletképpen két osztályban, az emeltszintű képzés, amely lehetővé tette, hogy az itt végzett tanulók a Dolgozók Kereskedelmi Szakközépiskolájának III. osztályában folytathassák tanulmányaikat, s két év alatt érettségi vizsgát tehessenek. 1967. november 5-én ünnepség keretében vette fel az iskola a kereskedelmi dolgozók forradalmi mártírjának, egykori kiváló tanulójának, Szász Ferencnek a nevét. 1969: Szakmunkástörvény A gazdaságirányítás rendszerében 1968. január elsején bekövetkezett változás magasabb követelményeket támasztott a kereskedelmi munkával szemben. Megnőtt a kereskedelmi vállalatok szakemberigénye, lassan, egyenletesen nőni kezdett az iskola tanulólétszáma is. Ezt a fejlődést felerősítette az 1969. évi VI. (szakmunkás) törvény, amely kimondta, hogy a szakmunkásképző olyan középfokú iskola, amely befejezett alapfokú szakképzettséget és befejezetlen középiskolai végzettséget nyújt; a képzés irányításáért az iskola a felelős. A tanulók fizetett munkaerőből ösztöndíjas diákká válnak, jogaik és kötelességeik azonosak a többi középiskoláséval. A törvény megvalósítása érdekében különösen a gyakorlati képzés területén kezdődött lendületes munka. Nagy erőfeszítéseket tettek a kereskedelmi oktatásban mutatkozó viszonylagos lemaradás pótlására. 1970 szeptemberében a budapesti iparcikkiskolában alkalmazták az első függetlenitett kereskedelmi szakoktatót, s az év végére megalakulhatott az ország első kereskedelmi gyakorlati oktatási szakmai munkaközössége. Az országban másutt is működnek ma már ilyen munkaközösségek. Munkahelyeket is kellett teremteni a szakoktatók számára. Az elsőt 1971-ben hozták létre Budapesten, a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalatnál a háztartási felszereléseket eladó tanulók gyakorlati oktatásának céljából. 1972. március 15-én az iskola épületében megnyüt az ország első iskolai gyakorlati oktatási kabinetje, amely azóta a kultúrcikket, méterárut és híradástechnikai cikkeket árusító tanulók számára nyújt kiegészítő gyakorlati oktatást. Ettől kezdve gyors ütemben kiépült az iskolai és vállalati tanegységek széles hálózata. Az iskola, a szakmunkástörvény szellemében szoros kapcsolatokat épített ki azzal a 76 vállalattal és szövetkezettel, ahol tanulói elhelyezkednek. A legtöbb vállalat kollektív szerződése a tanulóidőt is figyelembe veszi a törzsgárdatagságnál. A kapcsolatot csupán az zavarja, hogy az iskola nem tudja a vállalatok szakmunkásigényeit maradéktalanul kielégíteni. Budapesten és környékén az iparcikk kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek rendkívül dinamikus fejlődésének részben gátjává vált a szakemberhiány. Az iskola, ami erejéből telt, megtette. 1971 őszétől tantermeket bérelt a IX., Lenhossék utca 24—28. szám alatti általános iskolában, ahol délutánonként és esténként — voltak évek, amikor szombat délután és este — is folyt a tanítás. De ez sem bizonyult elegendőnek, mert 1970 óta a z iparcikk-kereskedelemben a munkaerő-utánpótlás fő forrása a szakmunkásképzés. Az MSZMP -Központi Bizottságának 1972. június 14—15-i határozata kimondta, hogy „a szakmunkásképzés fejlesztésének arra kell törekednie, hogy működési feltételei fokozatosan megközelítsék a középiskoláét." A párt felismerte, hogy az arányos fejlődést gyakran partikuláris (szaktárcai, tanácsi, vállalati stb.) érdekek gátolják. Ebből a felismerésből született meg a szakiskolák egységes fenntartásának, irányításának elve. 1974 szeptemberétől valamennyi szakmunkásképző és szakközépiskola tanácsi irányítás alá került, így a magyar közoktatásügy történetében először egységes közoktatási rendszer jött létre. A Fővárosi Tanács V. B. Művelődésügyi Főosztályának szakoktatási osztálya jó javaslatot dolgozott ki, amely kiterjedt többek között a Szász Ferenc Iparcikk Kereskedelmi Iskola tarthatatlan tantermi helyzetének megoldására is. A budapesti egységes szakoktatási hálózatra vonatkozó előterjesztést a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1976. február 18-án elfogadta, s az évek óta beiskolázási gondokkal küzdő Zalka Máté Ipari Szakközépiskola korszerű épületét a budapesti iparcikk kereskedelmi oktatás rendelkezésére bocsátotta. 30 év után ismét lett a kereskedelmi szakmunkásképzésnek önálló iskolaépülete. Ezzel a hányatott sorsú, több mint 90 éves fővárosi iskola révbe ért. 41