Budapest, 1981. (19. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Győriványi Sándor: Az „árukereskedelem iskolái"

DR. GYORIVANYI SÁNDOR Az „árukereskedelem iskolái" Az első kereskedelmi magániskola, Bibanco Gyula Emánuel kezdeményezésére, 1830-ban alakult Pesten, a Szarka utcában. (Lásd: a Budapest XII. évfolyamának 8. számában dr. Győriványi Sándor; A kereskedelemoktatás úttörői című írását.) Ezután majdnem fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy a gomba módra szaporodó kereskedelmi tanfolyamok helyére intézményesített szakoktatás lépjen. Az első kereskedőtanonc-iskolát 1886 szeptemberében létesítette Budapest Székesfőváros, majd 1893-ig még hatot alapított. Ezek az iskolák, az elsőtől a hetedikig, mind a budapesti Szász Ferenc Iparcikk Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskola elődei voltak. Ez az iskola már születésekor kölcsönbölcsőben jött a világra. A virágzó községi felsőkereskedelmi iskolákban, a Ponty utcában, Izabella utcában, Mester utcában, Nagymező utcában stb. helyezték el a tanonciskolákat, az „áru kereskedelem iskoláit", ahol tulajdonképpen az „igazi kereskedőket'''' képzik. Az oktatási-nevelési cél egy régi évkönyvben olvasható: „A kereskedőinasból segéd lesz, s a kereskedősegédből nagyon könnyen lehet főnök, önálló kereskedő (?!). A kereskedő tanonc iskoláknak csak akkor van tehát értékük, ha azok a gyakorlati élethez alkalmazkodnak, a tanoncokat saját szakjuknak megfelelő oktatásban részesitik... A kereskedőtanonc szakjához kell simulnia tehát nemcsak az áruismeretnek, hanem a könyvelésnek, levelezésnek, számtannak és földrajznak is." A századfordulóig az iskolák a következőképpen szakosodtak: a II., Ponty u. 3. szám alatt általános irányú kereskedelmi tanonciskola; a VI., Nagymező u. 1. szám alatt műszaki, vas-, papír-, és bőrkereskedő szakiskola; a VI., Izabella u. 36. szám alatt a divatáru- és textilkereskedő szakiskola; a VII., Kertész u. 30. szám alatt továbbképző kereskedelmi tanonciskola; a VII., Rottenbiller ti. 35. szám alatt fűszer- és textilkereskedő tanonciskola; a IX., Mester u. 56. szám alatt divatáru-kereskedő tanonciskola volt. Emellett 1908-tól a VIII., Vas u. 9. szám alatti felsőkereskedelmi iskolában drogista tanonciskola működött, majd kirakatrendezőket képző szaktanfolyam indult. A Szász Ferenc Iparcikk-kereskedelmi Szakmunkásképző Iskola mai épülete a Szörény utcában A székesfővárosi kereskedő tanonciskolák használhatták az anyaiskolák felszerelését, árugyüjteményét, amint azonban megszerveződtek önálló tanári testületeik, egyre jobban vágyódtak arra, hogy saját iskolaépületben, függetlenül működhessenek. Erre elég sokáig kellett várniuk, hisz csak 1933-ban egyesitették a hét kereskedő tanonciskolát dr. Vértes József igazgatása alatt a VII., Wesselényi u. 38. szám alatti felsőkereskedelmi iskola épületének egy különálló részében, ahol azonban teremhiány miatt az oktatás két műszakban folyt. Csak a textiles szakmájú osztályokban tanítottak délelőtt, mert a munkaadók ilyenkor szívesebben engedték el tanoncaikat, mint a forgalmasabb délutáni órákban. 1935-től épületátalakítás folytán új tantermeket sikerült létrehozni, s így a fűszeres szakmát kivéve, minden osztály délelőtt járt iskolába. A fűszeresek esetében a délutáni oktatást az indokolta, hogy a tanoncoknak reggel tejet, péksüteményt kellett házhoz szállítaniuk. A tanoncok ugyanis a tanítás előtt vagy után „a boltokban tartoztak a nap további részét munkában tölteni." A központosítás lehetővé tette, hogy valamennyi osztályban okleveles felsőkereskedelmi iskolai, illetve középiskolai tanárok taníthassanak főhivatású tanerőként, ami jelentősen emelte az oktatás színvonalát. 1936 —37-ben ehhez a központi iskolához csatolták az 1930-ban szervezett községi kereskedő leánytanonc iskolát, amely így Budapest egyik legnagyobb létszámú iskolájává vált. Az 1941—42-es tanévben a 41 osztályból huszonkettő textil-, kilenc fűszer-, kettő papír-, három vaskereskedőnek, egy bőrösnek, egy festékesnek-illatszerésznek tanult, és három osztály vegyes szakmájú volt. Mellettük hat osztályban különálló tagozaton drogistákat is képeztek. 1941-ben, dr. Takaró Gyuláné egyetemi magántanár igazgatása alatt, ebből az iskolából kivált a leány tagozat, amely a Belvárosban, a Cukor u. 6. szám alatt, néhány saját tanteremben, de nem önálló épületben folytatta működését egészen 1948-ig. Közben, 1940-ben dr. Tamás József vette át az iskola vezetését. Mivel a központi kereskedő fiútanonciskola nyomasztó teremhiánya egyre fokozódott, a székesfőváros vezetői 1941 júliusában az iskolát a IV., Váci utca 43. szám alá — önálló épületbe — költöztették egy leánygimnázium helyére. Ez azonban csak pünkösdi királyságnak bizonyult, mert más átszervezések miatt már októberben ki kellett költözni onnan, s az iskola a VIII., Vas u. 9—11. és a VII., Wesselényi u. 38. szám alatti felsőkereskedelmi iskolában nyert ideiglenes el-39