Budapest, 1981. (19. évfolyam)

9. szám szeptember - Hollós László: Erőd a VIII. kerületben

Eifert János reprodukciói HOLLÓS LÁSZLÓ Erőd a VIII. kerületben írásomat egy nyomozás történetével szerettem volna kezdeni. Szilágyi János Halló, itt vagyok! című késő esti rádióműsorának egyik adásában idős asszony kezdett beszélni a MÁVAG-kolóniáról, az onnan kikerült híres emberekről. Beszámolója váratlanul félbeszakadt, „belefojtották a szót" anélkül, hogy a nevét elárulta volna. Keresésére indultam, s mindjárt az első kísérletemet siker koronázta. A Ganz-MÁVAG művelődési házának nyugdíjasklubjában azonnal felvilágosítottak: özvegy Dóczy Dénesné volt a telefonáló. A nyomozás tehát elmaradt, úgy látszik, túl jó detektívnek bizonyultam. A VIII. kerületben, közvetlenül a Ganz-MÁVAG mellett található kolóniát a Vajda Péter utca— Bláthy Ottó utca—Golgota út és a Delej utca határolja. A Golgota térről szemlélve a kolónia inkább erődítménynek vagy laktanyának tűnik, semmint lakótelepnek. Nem csoda, hogy 1945-ben a bevonuló szovjet csapatok katonai objektumnak nézték. Egyforma, vörös téglás háztömbjei közül előbukkanó víztornyának csak a csúcsát látni. A lakótelep alaprajza U alakú. A felbetonozott belső udvart húsz négyemeletes épület veszi Fogorvosi rendelő is volt a kolónián körül, belül van még három kétemeletes ház. A 640 lakás többsége szoba-konyhás, az udvarra nézőkhöz kis erkély tartozik. A házak előtti apró kerteket gondosan ápolják, az erkélyeken és az ablakokban virágok díszlenek, az udvart körös-körül fák szegélyezik. 13-as számú lépcsőház és ajtó nincs a telepen. A kolónia keletkezése A MÁV-gépgyár 1909-ben megvásárolta a fővárostól a gyártelep szomszédságában levő 19 500 négyzetméteres területet. Ide építtette föl a kolóniát, elsősorban azért, hogy a gyár legjobb szakmunkásai, hivatalnokai, helyben lakásra kötelezett tűzoltói minél közelebb legyenek a munkahelyükhöz. A maga idejében korszerűnek, jól felszereltnek számító munkástelep létesült, különösen, ha az 1945 előtt épült szegénytelepekkel, a Mária Valériával, a Dzsumbujjal vagy a Tripolisszal hasonlítjuk össze. Szociális és kulturális létesítményei alapján nem tűnik túlzónak a budapesti Magyar Királyi Állami Gépgyár 1928-as kiadványának megállapítása: ,,A gyár igazgatósága a munkásban nemcsak az anyagi javak termelőjét látja, hanem a családfenntartót és az állampolgárt is. Ezért a termelés fokozásával a munkás életstandardjának megfelelő anyagi jólétet kíván biztosítani, s feladatának tekinti a munkások erkölcsi és kulturális előmozdítását is." A tiszta és száraz lakásokban villany világított. Mindegyikhez külön vécé tartozott. Olcsó volt a lakbér, a tüzelő, kedvezményes vasúti jegyet kapott az egész család. A telep középső részén, a mostani művelődési házban vendéglő és étterem is működött. Az első emeleten filmvetítők és színháztermek, a másodikon a munkások önművelődési körének helyiségei, a harmadikon birkózó- és vívótermek voltak. Az épület alatti pincében helyezték el a gép- és kazánházat. Innen szolgáltatták a szükséges gőzt és meleg vizet a fürdőnek és a központi mosókonyhának. A villamos facsarógéppel, önműködő mángorlóval és kulissza rendszerű szárazgőz szárítókkal felszerelt mosókonyhát, csekély díj ellenében, naponta 48 család használhatta. A szuterénben 300 személyes fürdő működött. Előcsarnokából nyíltak a kád- és gőzfürdő kabinjai. Mögötte húzódott a kis- és a nagymedence, a zuhanyozó, a maszszírozócsarnok és a fodrászat. A telepnek külön orvosi rendelője, anya- és csecsemővédő intézete volt. Rendszeresen ellenőrizték a munkásgyerekek egészségét. A tüdőhurutos, vérszegény, rosszul táplált gyerekeket nyáron vidékre küldték. Voltak könyvtárak és olvasótermek. Gyermekfoglalkoztató, munka- és tanonciskolák, napközi és zeneiskola, sportszakosztály és méhészkör működött. Ismeretterjesztő előadásokat tartottak, munkástovábbképző- és nyelvtanfolyamokat, tanulmányi kirándulásokat szerveztek. Az analfabéta-tanfolyamok előadásait a munkaidő alatt tartották, így szorítva rá a hallgatókat a részvételre. Munkásjóléti és kulturális intézményeit tekintve a kolónia túlmutatott a századeleji viszonyokon. De hogy valójában milyen volt itt az élet akkoriban, arról csak a szemtanúk vallhatnak. Sokan már meghaltak, mások elköltöztek azóta. Ottjártamkor A fürdő egyik medencéje