Budapest, 1981. (19. évfolyam)

8. szám augusztus - Barkoczi Péter: Hátha még nem hallották...

BARKOCZI PÉTER j^látlia még nem hallották... Emlékek, pletykák a pesti vendéglátásról Amikor 1714 február havában — egy telekkönyvi bejegyzés szerint —: „Blasius der Cavesieder, ein Ratz Catolich" házat vett a pesti rácnegyedben (a mai Molnár utca táján), és először töltötte tele frissen pörkölt kávéval vendégei findzsáját, nyilván nem sejtette, hogy a körötte növekvő várost két évszázad elmúltával — csúfolódva bár, de szeretettel — a „kávéházak városának" fogják nevezni. Azt pedig legkevésbé, hogy elszáll további néhány évtized, és a most már kétmilliós városban nem lesz belőlük található egy sem. A néhai kávéházaknak számos történetírója volt. Közülük az' adatok sokaságával, de terjedelmében is legjelentősebb Borsodi Bevilaqua Béla 1936-ban kiadott kétkötetes munkája. A könyv oldalainak száma 1634 — maga a mutató 116 oldal —, és nem kevesebb, mint 269 illusztrációt közöl. Azt hihetnők, hogy a téma alaposan ki van merítve, pedig korántsem. A vendéglátás krónikása volt az újságíró Lestydn Sándor is. Amellett regényhős. Ő a nagyokat mondó szigligeti horgász Örkény István Négykezes regényében, ahol csak epizódfigura, ám főhős ifjúkora szereimi regényében. Partnere a színpad makrancos kedvence, a későbbi filmsztár, Gál Franci. A valahai Silberspitz Franciska — egy tabáni korcsmáros leánya— dacból vette fel a Gál nevet, hogy színiakadémiai tanárának, a neves színésznek, Gál Gyulának, aki nem éppen magyaros hangzású neve miatt piszkálgatta, megmutassa, hogy kettőjük közül ő lesz a híresebb. Regényüket 36,9 címmel Nádas Sándor, a hírhedt Pesti Futár szerkesztő-tulajdonosa írta meg. Nádas egyébként máshol is szerepel a kávéház-literatúrában: a Vígszínházban mutatták be a Kávéház című vígjátékát. A kávéházak krónikásai közé tartozik Balla Vilmos, a Pesti Hírlap nagy jövedelmű közgazdasági rovatvezetője is, aki a Kávéforrásban meséli el régi és új kávéházakról régi és új anekdotáit. Nemrég megjelent Az első pesti diákkávéház: „A Philosophushoz", 1841. szakmai bestsellerjében Gundel Imre, a vendéglátás tudós muzeológusa engem is, Rallát is idézi a Rákóczi út és Szentkirályi utca sarkán állott hajdani Balaton kávéház leírásában. Balla szerint a falak balatoni tájait „Neumann szobafestő pingálta", én pedig mint kortárs szemtanú azt állítom, hogy e tájak csempe falburkolata a pécsi Zsolnaygyár művészi munkája volt. Micsoda különbség! Szerintem e muzeális értékű anyagok valamelyik pince mélyén kallódhatnak, mert a kávéházak államosítása után a hozzá nem értés áldozatai lettek: a Belvárosiból tervezőiroda, a New Fordból sportüzlet, a Balatonból textilbolt lett. A kivitelező építőmester pedig hasztalan kínálta a lebontott csempéket fűnek-fának. A kávéház tulajdonosának fia volt a ma is rangosnak elismert festő, a félig-meddig süketnéma Tihanyi Lajos. „Egyike ama kevés festőnknek, akik végigcsinálták korunk irányzatainak gazdag és változatos műsorát''' —• írja róla Lyka Károly. Ám kevésbé elismerőleg emlékezik nagyobbik életregényében, az ítélet nijicsbcn Déry Tibor: ,,. .. miért gyűlölte Tihanyi az apját?. . . Idegenek előtt kíméletlenséggel kibeszélve? S este apja kávéházában, melyben ingyen étkezett. .. maga ment ki a konyhára, kiválasztani a kedvére való ételt, például egy tányér disznósajtot, s azt borssal, paprikával, sőt karikára vágott hagymával oly gondosan kicifrázta, mintha Ady arcképére rakná fel az utolsó ecsetvonásokat.'''' A Balatonban lehetett kapni meleg vacsorát is, de nem volt „cafe restaurant". Nem volt étlap, a pincér itt — és más kávéházban — meleg étel rendelésekor asztalt terített, de étkezés után leszedte az abroszt. Mindez évtizedek harca volt a kávés, a hentes, a vendéglős céh, majd ipartársulat, ipartestület között. A „hideg konyha" és a „meleg konyha" harca akárcsak a fehér és piros rózsáé. Csak itt nem vérre ment, hanem anyagiakért folyt a küzdelem, amely végül is valamiféle Treuga Deivel — isten békéjével ért véget, mert rájött a vendég, hogy jobban jár, ha kávézni nem vendéglőbe, étkezni pedig nem kávéházba megy. Mindezt egyben film- és tv-játék rendezőink figyelmébe is ajánljuk, bár igaz, hogy 1809-ben a Kristóf téri Paradicsom kávéházban felszolgáltak színház utáni vacsorát is, ám Fillinger apó Pilvax kávéházában megrökönyödést és hahotát váltott 34