Budapest, 1981. (19. évfolyam)

8. szám augusztus - Barkoczi Péter: Hátha még nem hallották...

volna ki a Petőfi tv-filmsorozat titkosrendőre, ha valóban pörköltet rendel. A Szentkirályi utca másik sarkán ugyancsak kávéház volt: a Mátyás király (egyébként szemben is, az Ostende). Mint fogadónak nagy múltja volt. Müller Károly vendéglátóhelyekről írt német nyelvű csasztuskáiban így örökítette meg 1855-ben: Mátyás királyba ha lépsz, teát kaphatsz menten, hozza a kellner, kérés nélkül, máris sebten. Céhháza ez a rác s görög sertvéskereskedőknek, Akik ősi módra a rumba néhány csepp teát is töltnek. Mikor 1906-ban Kalina Mór tervei szerint, Mayer Endre gyengén sikerült Mátyás királyszobrával díszítve felépült az új bérpalota, a földszintjén természetesen ismét kávéház nyílt. (Most élelmiszeráruház van a helyén.) A barátságtalan, át nem fűthető helyiségben rosszul ment az üzlet. így a húszas években egyik tulajdonosa az évtized politikailag is kínos bűnügyének egyik szereplőjét szerződtette dizőznek. Horthyéknak azért volt kínos az eset, mert röviddel előtte még kegyeltjük volt báró Prónay Pál és különítménye. A banda egyik legaktívabb tagját, Lederer Gábor főhadnagyot „érdemei elismeréséül a csepeli gyárat is ellenőrző csendőrparancsnoksághoz osztották be.'" Ledererné régóta szeretője volt Kodelka hentesnek, ám ez az intim kapcsolat korántsem zavarta abban, hogy buzgón segítve férjeurának, meggyilkolják a házibarátot. A történet befejezése: Lederert felakasztották, felesége a hosszú börtönbüntetés után — Török Imre memoárkönyve szerint — szenvedélyes lóversenylátogató lett. A vagyonából kifosztott Kodelkáné pedig a Mátyás király pódiumán énekelte a legújabb slágereket, köztük nyilván a ligeti daloskönyv legnépszerűbbjét, mi szerint: Lédererné, mi van a kosárba? Kodelkának keze meg a lába. A Rákóczi út másik oldalán, az Akácfa utca sarkán üres telket találunk (itt, a legforgalmasabb, legnépesebb útvonalon négy van belőlük). Az ostrom pusztította el a hajdan rajta állott Orient Szállodát, mely a legpoloskásabb lévén, a 14-es háború alatt a Bahnhofcommandónál szállásért prepotensül jelentkező tisztek viszonzásul ide kapták a beutalót. Utóbb Ámor szállodája lett, majd a szocdem. párt fogyasztási szövetkezetének irodaháza. De ekkor már régen lebontották szemben azt az irdatlan, nagy földszintes házat, melynek gazdája Kasselik építőmester volt, többek között a gellérthegyi Citadella építési vállalkozója. Az épület töretlen egyenes vonalban haladt a kórház frontjától a színházig, amelytől csak egy keskeny utca választotta el. Akkor ott még Blaha Lujza játszott a népszínművekben, a partnerének csak alig pár lépést kellett megtennie, hogy gyakori szomját eloltogassa a Kasselik-ház sarkán, a Szkublics kocsmában. Blaha Lujza az EMKE-ház (Lenin körút 2.) első emeletén lakott, s onnan láthatta, hogy bontják a nagy földszintes házat, hogy ott, ahol ma a Corvin áll, mozit — kabarét építenek, s hogy Tinódi Lantos Sebestyén pengeti lantját a ház helyén létesült ligetkében. De még azt is fejegyezték, miként zokogott a Nagyasszony, mikor az erkélyéről nézte: új táblákat aggatnak az utcasarokra, s ezekre a táblákra az ő nevét írták, mivel szemben a teret róla nevezték el. Itt, az Orient-szállóban nemcsak vendéglő, hanem kávéház is működött. Híres asztaltársaságáról sokat írtak. Elnöke Pósa Lajos Az 1795-ben alapított Orczy Kávéház, 1935. volt, sok aranyos gyerekvers költője, az En Újságom szerkesztője. Ide írta Sebők Zsigmond a máramarosi tekintetes földesuraságnak, Mackó Muki és bocsai, Zebulon és Dorka országjárásának kedvderítő kalandjait. Pethes Imre is jelentkezett tagul. A felvételi kérdés: „Mi a különbség Fedák Sári és Pósa Lajos között?" Válasz: „Fedákot, ha énekel, zenekar kíséri, Pósát, ha énekel, csak egy rendőr — de be..." Ankétokat is rendezett a vidám asztaltársaság. Mielőtt átmegyünk egy másik kávéházba, némely „határozatukról" referálok. Mi már rég elfelejtettük Lampérth Gézát, ám az ő idejükben jó neve volt. Egy sokat szavalt költeménye négy soráról megállapították, hogy akármelyiket tetszés szerint fel lehet cserélni: az értelme (sic!) ugyanaz marad. „Igazad van nagyvárosi barátom / Tévelygésem szégyenszemre belátóin / Szírtigazság mind amit írsz felőlem / Utat veszték — semmi sem lesz belőlem." De ideje tovább menni! A Metropolba érünk. Jó hírű szálloda, éttereme az üveggel fedett udvaron. Egy századvégi útikalauzban így hirdet: „Villanyvilágítás. Ebédek személyenként 3 koronától feljebb pontosan szolgáltatnak. Kedden és csütörtökön este roastbeaf az angol kocsiról." Vagyis a vendég előtt spirituszlángon sütötték a húst. A német megszálláskor Gestapo- és SS biztonsági tisztek szálláshelye lett az addig főleg vidékiek látogatta szálloda, a Miksa (ma Osvát) utcai kávéház pedig a Tiszti Kaszinójuk. A fegyveres ellenálló Szir-csoport az épülőben lévő óvóhelyről eleinte szerette volna felrobbantani az egész szállodát, de az ott dolgozó kőművesek nem mertek részt venni az akcióban, mert szigorúan ellenőrizték őket. Egyetlen mód maradt, hogy a kávéház ablakai elé helyeznek ekrazitbombákat. A Szír fedőnevű Weinberger Dezső ifjúmunkás volt a biztosító a Rákóczi út felől, magát a robbantást Csillik Gábor és az „Ag", Fürst Gábor hajtották végre. A gyújtózsinór nehezen fogott tüzet, majd parányinak tűnő, ám halálos akadályok gátolták a menekülést: kerékpárjaik beakadtak, járókelőket kellett ellökdösni, építőanyagba botlottak... A vége teljes siker volt. Mint ahogy akkori felső kapcsolatuk, Fehér Lajos írja: „A magyar partizánok kezétől 19 német tiszt kapta meg megérdemelt sorsát: a halált." A kávéházakat az ostrom után többnyire az alvilág szállta meg. A Balatont is. Idézet a „Napi hírek" rovatból 1946 inflációs tavaszán: „••• a vendégek összevesztek: az erkélyről a nehéz márványasztalokat a földszintre dobták, széjjelszedték a zenészek dobogóját, verekedtek a mikrofonállványokkal, a hangszerekkel, a székekkel, a fogasokkal, a kávéház egész berendezésével. A helyiségek mintegy kétszáz vendége borospalackokkal, szódásüvegekkel, minden kezükbe eső tárggyal ütötte egymást." A vége mindenesetre az lett, hogy 35