Budapest, 1981. (19. évfolyam)

8. szám augusztus - Gábor Eszter: Leborotvált homlokzatok

Schütz Rezső: Eskü tér 6., sion-épület „arany káposztának" csúfolt vagy becézett kupolájára emlékeztet.) Ma ehhez hasonlót nem találunk Budapesten. A jelenlegi toronysisak, amely az eredeti kupola alapjának formáját követi a lánctagok nélkül —, fejbe húzott sisakra emlékeztet, nyomja az épületet, míg a fénynyel és levegővel átjárt, „fémcsipke" könnyedségü eredeti felfelé emelte. Leborotválták a Radnóti Miklós utca 4—6. számú házat is. Az eredeti épületet Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte. A századelőn igen jelentős műveket alkottak. Nevükhöz fűződik a szabadkai városháza és zsinagóga, a marosváráshelyi városháza és kultúrpalota, a budapesti Palace-szálló és az egykori Népopera (ma: Erkel Színház), amely azóta sok átalakításon esett át, és amelyet Márkus Gézával, a Bakács téri Erdey-szanatórium építészével közösen terveztek. A Sziget (ma: Radnóti Miklós) utcai bérházról, sajnos, nem maradt fenn a teljes épületet megörökítő fotó de a részletfelvételek is bizonyítják, hogy milyen gondos, minden részletet összehangoló volt a terv. A népművészetből táplálkozó növényi ornamentika vonalvezetése nemcsak az ablakkeretezések ábrázoló jellegű díszítésére volt jellemző, hanem a felső emeleti falszakasz ezeknél sokkal stilizáltabb osztó motívumaira és páratlan gondossággal megmunkált kapuszárnyaira is. Ugyanez a vonalvezetés jellemezte a tetőzetet, sőt, a kapualj lámpáját és festett dekorációját is. A ház utcai homlokzatáról csaknem minden eltűnt. Mindössze az alacsonyabb szárny ívesen hajló zárópárkánya és a földszinti nyílások keretezése jelzi, hogy ez a homlokzat valaha mívesebb lehetett. Ha a faragott fa és kovácsoltvas kombinációjából alkotott egykori kaput felváltó alumínium-üveg kapun átmegyünk, meglepődve tapasztaljuk, hogy a kapualj falambériája még megvan. (Csak postaládák éktelenítik.) A mennyezetet azonban a régi dekoratív festés helyett mindössze egy falvésés nyoma és a beázásoktól málló vakolat „díszíti". Az udvaron a függőfolyosó vasrácsa, a lakásajtók, -ablakok, sőt, azok keretezése is szinte mindenhol eredeti — az elegáns összképet csupán az elhanyagoltság fakítja. A Visegrádi utca 17. szám alatti ház (a Vágó fivérek tervezték a század első éveiben) túlélte nyolc évtized viszontagságait, most veszti el lassacskán páratlanul finom díszítését, amely vakolatával együtt lepotyogóban van. A Lechner-iskola egyik leggondosabban, legharmonikusabban tervezett alkotása volt az ifjú Nagy István tervezte Szűz utca 5—7. számú ház. A pinceablak alakjától és belső osztásától a negyedik emeleti műtermet magában foglaló oromzatig minden forma és minden díszítő motívum gondos mérlegelés során, az egészen belül játszott szerepének meghatározásával került a helyére. A Lechnertől tanult szűrmotívum megtalálható a lábazat záródásán és a koronázó tag zárómotívumán. Ez a formakincs határozza meg a kapu keretezését és belső ablakának rácsát, akárcsak az első és második emeleti erkélyek mellvédjét. Az épületnek olyan rejtett kincsei vannak, mint az emeletenként változó inda vagy növényi szár motívumú ablakosztások, párjukat csak a szecesszió kiemelkedő alkotásain lehet látni. Az épület elé, a földszinti párkány magasságában tetőzetet ácsoltak, hogy a járókelőket megóvják a lehulló vakolattól. Úgy tűnik, ezt a házat lassú halálra ítélték. Talán azt várják, hogy idáig érjen a józsefvárosi lakótelep, és akkor szanálhassák. Pedig még meg lehetne menteni, sőt, meg is kellene menteni, hiszen alig van párja az egyre sivárodó városban. A Mátyás pince épülete (Március 15. tér 7.) a ritka szerencsés épületek közé tartozik. Ügy vészelte át az évtizedeket, hogy oromzata és plasztikai díszeinek zöme megmaradt. Ha a vendéglő utólag épített előtetejének vízszintese nem vágna bele könyörtelenül az épület könnyed, hullámzó vonalvezetésébe, talán csak a szép kovácsoltvas kapu és néhány ablakzáró motívum elvesztését sajnálnánk. A Szűz utcai épület bejirata, amikor még nem takarták el az omladékoktól védő tetőzettel — és napjainkban ma Március 15. tér 7., a Mátyás pince épülete. 33