Budapest, 1981. (19. évfolyam)

8. szám augusztus - Módra László: Értelmiségiek a fővárosban és vidéken I.

MÓDRA LÁSZLÓ Értelmiségiek a fővárosban és vidéken 1. Jövedelem és lakásviszonyok Magyarországon az 1960-as évek végén, a 70-es évek elején — szinte az empirikus szociológia hazai térnyerésével egyidőben — indult meg a különböző társadalmi nagycsoportok, köztük az értelmiség helyzetének vizsgálata. Az értelmiség körében végzett kutatások az alábbi főbb kérdéscsoportokra igyekeztek választ találni: 1. Hogyan alakult hazánkban az értelmiség társadalmi súlya, szerepe az elmúlt évtizedekben, és hogyan érzékeli ezt maga az értelmiség ? 2. Milyen az értelmiség helyzete más társadalmi csoportokhoz képest, azaz milyenek az „értelmiségi lét" gazdasági, társadalmi, politikai feltételei? Ezzel összefüggésben: hogyan differenciálják az „értelmiségi lét" feltételrendszerét a települési viszonyok, a speciális szakterületek, az életkor, a nemi hovatartozás és az iskolai végzettség — hogy csak a legfontosabbakat említsem. Vagyis szociológiailag az az egyik legizgalmasabb kérdés: milyen tényezők idézik elő az értelmiségen belül meglevő differenciálódást ? Az első nagyobb arányú vizsgálatot az értelmiség körében a Társadalomtudományi Intézet szociológiai kutatócsoportja végezte, mégpedig olyan módon, hogy először a vidéken élő értelmiség helyzetét vizsgálta meg (1969), majd ezt követően (1972) a budapesti értelmiségét. Ez a „két lépcsőben" végzett vizsgálat is jelzi a hazai települési viszonyok sajátos szerepét, vagyis azt, hogy a különböző szintű települések eltérő „életlehetőséget", „életesélyt" biztosítanak a népesség számára. Feltételeztük, hogy a települési szintből származó egyenlőtlenség az értelmiségre is hat, mégpedig olyan módon, hogy a települési szint csökkenésével, az „urbanizációs lejtővel" az értelmiségi „életesélyek" is csökkennek, legalábbis néhány összetevőt tekintve. Hozzátéve ehhez még azt, hogy a településformából adódó objektív hátrányokat, talán az értelmiség éli át legmélyebben. Távolról sem lehet véletlennek tekinteni, és nem lehet kizárólag tudati tényezőkkel magyarázni azt a törekvést, amit a felsőfokú diplomával rendelkező fiatalok fejtenek ki annak érdekében, hogy elkerüljék a vidéki, különösen a falusi munkavállalást, és ha egy mód van rá, a fővárosban helyezkedjenek el. Nem térhetek itt ki a vizsgálati kérdések mindegyikére, ezúttal a kutatási tapasztalatoknak egyetlen dimenziójáról szólok: a települési viszonyokról, még közelebbről arról, hogy milyen előnyöket és hátrányokat jelent az értelmiség számára a budapesti, illetve a vidéki élet. Más oldalról úgy is meg lehetne fogalmazni a kérdést: milyen árat fizet egy adott települési szinten élő értelmiségi — persze, nem csak ő — azokért az előnyökért, amelyeket élvez? Vagy milyen mértékben kompenzálódik számára a települési viszonyokból származó hátrány? Nem szaporítom tovább a kérdéseket, hiszen az olvasó nyilván érzékeli a mögöttük meghúzódó tényleges problematikát. Nézzük a tényeket! A településtípusok különböző gazdasági szerkezete, urbanizáltsága, intézményellátottsága, kulturáltsága stb. következtében az alábbi főbb tendenciát találjuk: Budapesttől a falvak felé haladva erősen csökken az értelmiség aránya a lakosságban (a felsőfokú végzettségűek aránya a fővárosban 7,1, a vidéki városokban 4,3, a falvakban pedig 1,4 százalék). Megváltozik az értelmiség foglalkozás-szerkezete, mégpedig úgy, hogy a fővárostól az alsóbb fokú települések felé haladva egyre csökken a magas presztízsű, illetve nő az alacsony presztízsű foglalkozások aránya. Ismeretes, hogy Budapesten él a tudósok, írók, művészek túlnyomó többsége, hiszen ide koncentrálódnak a kutatóbázisok, oktatási és kulturális intézmények, a könyvkiadók és szerkesztőségek stb. De több a fővárosban az orvos, a műszaki, a jogász is, míg a falvakban a pedagógus és az agrárértelmiség van többségben. Az 1972 óta végzett különböző vizsgálatok is egybehangzóan bizonyítják: a fővárostól a falu felé haladva egyre nő a rossz közérzetű értelmiségiek aránya. Erre utalnak azok a válaszok, melyek elköltözési szándékról és nem megfelelő munkahelyi közérzetről vallanak. Adataink szerint a megkérdezettek 13,1 százaléka szeretne faluról városba kerülni, városból falura csupán 0,6 százalék készül. Az okok sokrétűek. Kiemelkedő szerepet játszik az a tényező, hogy a fővárostól a falu felé haladva csökken az egyének számára az alternatívák lehetősége. Ez különösen az értelmiséget érinti érzékenyen. Ebből a szempontból a legfontosabb létmeghatározó elem a munkahely megválasztása és változtatása. Minél kisebb ugyanis a település, annál szűkösebb a munkahelyválaszték, annál kevesebb a változtatási lehetőség. Ennek arányában nő a kiszolgáltatottság és a kiszolgáltatottság érzete. Azután: a kisebb települések felé haladva emelkedik a nők aránya az értelmiségen belül — főként, mert a pedagógusok többsége belőlük rekrutálódik. Az értelmiségi nők külön problémája vidéken, hogy férjhezmenési esélyük (legalábbis értelmiségihez) csökken. Ismert probléma vidéken: a gyermekek iskoláztatása, tovább taníttatása. Tény, hogy a vidéki értelmiségiek közül sokan azért akarnak városba, sőt, a fővárosba költözni, hogy javítsák gyermekeik továbbtanulási esélyeit. Az eddig említettekkel távolról sem merítettük ki az értelmiség életszférájának azt a körét, amelyet a települési szintek erősen behatárolnak, hiszen ott van még az anyagi és szellemi javak széles terrénuma. A félreértések elkerülése végett megjegyzem: nem állítom azt, hogy a városi és fővárosi értelmiség lehetőségei korlátlanok. Ami a vizsgálatok alapján megállapítható, az csupán annyi, hogy a települési szintek csökkenésével az élet különböző területein kevesebb a választás lehetősége. S még valamit: a kisebb települések felé haladva a vezetés színvonala is esik (egyes kivételektől eltekintve). Vizsgálati adatainkból kitűnik, hogy a megkérdezett vidéki értelmiségiek több mint 15 százalékának alacsonyabb végzettségű közvetlen felettese van. Közismert viszont, hogy a kvalifikálatlan vezető gyakran féltékeny a magasabb végzettségű beosztottakra, nehezíti munkájukat, előrehaladásukat, érvelés helyett hatalmi szóval dönt. Ilyen konfliktusok különösen kedvezőtlenül hatnak az értelmiség közérzetére. Mivel pedig a negatív tényezők leginkább az igényesebb, a magasan kvalifikált értelmiségiek közérzetét rontják, az ő körükből törekednek a legerőteljesebben a kisebb településről a nagyobb településre, vidékről a fővárosba. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nagyobb városok, különösen a főváros — érthetően —, sokkal inkább vonzzák a kvali-10