Budapest, 1981. (19. évfolyam)

8. szám augusztus - Szatmári Jenő István: A huszonkettedik.. .

korszerűsítsük, hogy a modern családi házakat ne sártengeren át kelljen megközelíteni! Persze ehhez segítség is kellene, mert járdát még csak-csak lehet társadalmi munkával, lelkesedéssel építeni, de úttestet már nemigen... — A metróval kapcsolatban emlegettek egy-két dolgot, például: a leendő végállomás körüli új vásárcsarnokot. Vagy: megszüntették a Duna-parti régi sportpályát, mert oda tervezték a metrókocsiszint. Pedig ide sokan jártak. Most mindez húsz évet várat magára. Mi lesz így a vásárcsarnokkal és a sportpályával, illetve ennek a helyével? — A vásárcsarnok gondolata egyszerűen nem volt reális. Nem mérték fel hozzá kellően az igényeket. Csarnok nem lesz, hanem a piacot fejlesztjük néhány pavilonnal, hiszen sokan így is a Fehérvári úti csarnokba járnak vásárolni. A sportpálya helyén, pontosabban az egész Duna-parti zöldterületen pedig, amíg nem veszik igénybe más célra — és ebben az évszázadban valószínűleg nem —, szabadidő-parkot lehetne létesíteni, vagy határozott időre bérbe adni parcellázással hétvégi házak számára. Ezeket a lehetőségeket még meg kell vizsgálnunk. — Ha már a Duna-parti hétvégi házakról esett szó: szép volt az a napilapokban hangoztatott elképzelés, hogy „itt lesz a déli Rómaipart". Csakhát van egy akadálya: ujjnyi vastagon úszik a kátrány itt a Dunán, és lerakódik a partokon. Az olajkikötő rézsút szemben van a budafoki városközponttal, és érvényes rendelet ide, környezetvédelem oda, a hajókat viszonylag egyszerűen tisztítják: vizsugárral a Dunába mossák a kátrányt, a pakurát. Ideje lenne már, hogy a MAHART végre érvényt szerezzen az idevonatkozó rendeleteknek, akár külföldi, akár hazai hajókról van szó, mert ez a szennyezés lassan a déli ivóvíznyerő berendezéseket is veszélyezteti! Arról is volt egy időben szó, hogy a Háros-szigetet üdülőszigetté fejlesztik. Azután ez lekerült a napirendről. — Nem egészen így van. A Háros-szigeti holtág jobb partján virágzó üdülőövezet jött létre hétvégi házakkal, stranddal. Az ilyen övezetek fő gondja, hogy előbb-utóbb mindenfelől teleépítik őket, és az emberek csak azt nem találnak itt, amiért telket vettek: szabad természetet. Nos, a legjobb megoldás: a bal partot, azaz a Háros-félszigetet meghagyni érintetlenül, a maga természetességében, szemközt a hétvégi házakkal, így természet is van meg civilizáció is... — Két-három éve nagy port vert fel a Csepel Müvek Metallochemia Vállalatának súlyos környezetszennyezése, ami miatt emberek betegedtek meg, a talajt ólom szennyezte, sok gyümölcsöt, zöldséget kellett megsemmisíteni. Mi most a helyzet? — Szerencsére időben történtek intézkedések, így most már csak rossz emlék mindez. A talajban, a mérések szerint, már nincs ólomszennyezés, és megszűnt az „utánpótlása" is. A zöldségek, gyümölcsök, amelyek a környéken teremnek, nyugodtan fogyaszthatók. A vállalat más technológiára áll át, rezet fog feldolgozni. De körültekintően kezdenek hozzá, csak akkor termelnek majd, ha előzetesen megoldották a környezetvédelmi berendezések felszerelését. Az is gondot okozott, hogy a Dunát súlyosan szennyezte a nagytétényi sertéshizlalda szennyvize. Most szerelik fel a Húsipari Hizlaló Vállalat segítségével azt a szennyvíztisztító berendezést, amelynek révén e szenynyezőforrás is megszűnik majd. (Az újságíró megjegyzése: vajha az olajat, kátrányt, ciánt vízbe küldő szennyezők is így dolgoznának ... Mert a hizlalda szennyvizétől csak a halak híztak. De a többi szennyezéstől felfordulnak.) — A telefonnal is sok volt a baj. Ha egy napig esett az eső — négy napig el volt vágva a városrész a külvilágtól. Volt úgy, hogy egy építőgép okozta kábelsérülés miatt másfél hétig a tanácsnak sem volt telefonkapcsolata a főváros többi részével. Ez már szerencsére a múlté. A nemrég felszerelt két konténer-telefonközpont — ha sok számváltozással járt is — megoldotta, hogy most már biztonságosabb, jobb hangminőség mellett használhatók a meglevő telefonok. De a mennyiségi hiány...? — 320 új állomást lehetett bekapcsolni a konténerközpontok révén. 18 000 lakással számolva ez nem kis eredmény. Csakhogy az új állomásokat nem ott kapcsolták be, ahol kellett volna, például a hegyen, ahol orvosoknak sincs telefonja, kevés a nyilvános készülék is, orvos, mentő, tűzoltó, alig hívható. És a kerület „fehér foltjai" felé a VI. ötéves tervben sem tervez bővítést a posta. Pedig kellene ide jó néhány nyilvános „életmentő" állomás. — Van szerencsére nem egy olyan területe az életnek, ahol alig akad már megoldatlan kérdés a kerületben. Az egyik a kereskedelmi ellátottság. —-Valóban, azzal, hogy az új lakótelepekkel párhuzamosan 3— 4 új ABC-áruház épült, a komoly vásárlásokat van hol elvégezni. Az ÁFÉSZ is segít, ahol tud. Az áruválaszték megfelelő. (Mi több — teheti hozzá saját tapasztalatából az újságíró nyugodtan —, itt sokszor olyasmit is kapni, ami a belvárosban éppen hiánycikk...) Ami még hátravan: korszerűsíteni kellene 40—45 kis boltot, és a nyitva tartási időt a vásárlók igényeihez igazítani. Sokat várunk a szerződéses, illetve a bérbeadásos rendszertől is. — Szándékosan hagytam a kérdések végére a kultúrát, a közművelődést, mert ebben a számsor szerint utolsó kerület a legelsők közé tartozik, ha ugyan nem éppen a legjobb a nagyságához, adottságaihoz viszonyítva. — Nos igen. Itt szerénytelenség nélkül van miről beszélni. A Tétény—Promontor kulturális napok tavaszi eseménysorozatai hírükben és látogatottságukban is évről évre messze túlhaladják a kerület határait. A sajtóban is országos eseménynek megfelelő helyet kapnak a koncertek, tárlatok, rendezvények. A sok, lelkes társadalmi munkás, a kerületünkben élő szép számú lokálpatrióta képzőművész, művész munkájának megérdemelt eredménye ez. A rózsakiállítás már-már világhírű, és a kulturális napok időbeosztása mindig ehhez igazodik, hogy a kiállítás ennek szerves része lehessen. De nemcsak tavasszal van itt pezsgő kulturális élet. A képzőművészkör, a zeneiskola és a gyermekzenészek, kórusok, a munkásdalosok egész évben szerepelnek kerületi rendezvényeken, fellépnek a fővárosban, vidéken, külföldön. Szépre sikerült az ideiglenes zeneiskola, ahol sokan és nagyon sok társadalmi munkát végeztek, amíg egy elhagyott felvonulási épületből korszerű iskola lett... Idén elkészül az új kerületi kulturális központ első része, az ifjúsági ház, aminek az átadási határidejét — a kivitelező miatt — többször kellett módosítani. Az ifjúsági ház — egyelőre — egyben betölti a művelődési központ feladatait is, hiszen meglevő művelődési házaink igencsak idősek... Jövőre a kulturális központ második „eleme", a tanuszoda nyílik meg, és később ezt a központot fokozatosan továbbfejlesztjük ! — Van még egy sajátos kérdés is. Fővárosszerte gondot okoz, hogy egy-egy kerület a szanálásokkal sok lelkes társadalmi aktívát, kádert elveszít, akik új környezetükben nemigen találják a helyüket, míg a máshonnan érkező új lakótelepi lakókban nehezen alakul ki az a társadalmi aktivitás, lokálpatriotizmus, amelyre a kerületek közéletében szükség lenne. Itt hogyan mutatkozik ennek a folyamatnak a hatása? — Ismét azt kell mondanom: szerencsés kivételek vagyunk. A budafokiak, tétényiek lokálpatrióták. Olyannyira, hogy szanálás ide vagy oda, egyszerűen nem akarnak elmenni. Ami az új ide költözőket illeti: lakótelepenként különbözik a helyzet. A Rózsakert utcai lakótelepen például az új lakók 60—70 százaléka fizikai munkás. Vannak viszont OTP-lakótelepeink, ahová jobb módú, zömmel értelmiségi családok költöztek. A munkások megítélése egyértelműbb: akarnak és tudnak is aktívan beilleszkedni, igen tevékenyek a Rózsakert utcai lakók, lakóbizottságok, ez megmutatkozott például a játszótér építésénél. Az „OTP"-sek hozzáállása már nem ilyen egyértelmű. Sok olyan művész, alkotó vagy termelő értelmiségi jött a kerületbe, aki tevékenyen bekapcsolódott a közéleti munkába — és került ide sok önző, magának való ember is. Szerencsére nem ők vannak többségben. És a lakóterületi felajánlásokból tudjuk: a társadalmi munka értéke a mostani ötéves tervben az eddiginek duplájára, évi 10—12 millió forintra emelkedik. Csak járdából 12 kilométernyi épül. És akkor még nem beszéltem környezetrendezésről, szépítésről. A kerületi vállalatok munkáskollektíváit is könnyebb a társadalmi munkába bevonni, mert dolgozóik fele kerületi lakos. (De örülne ennek az aránynak néhány kerületünk! — Sz. J. I.) Körüljártuk a kerületet. Megismerkedtünk eredményeivel, gondjaival. És azt hiszem, nem túlzás úgy elköszönni a tanácselnöktől: ugye, nem bánta meg, hogy idekerült ? 6