Budapest, 1981. (19. évfolyam)

7. szám július - FriedIstván: „Kelenföldnek koszorús zengője"

F. Jaschke: A Gellérthegy és a királyi palota 1825-ben FRIED ISTVÁN Kelenföldnek koszorús pengője" A „szent öregnek" nevezett Virág Benedek néhány évet töltött Pesten, majd harmincnál többet Budán, a Tabánban, az egykori Apród utca lo-es számú házban. Alig-alig hagyta el kedves városát; s ha mégis, akkor is rövid időre, kényszerűségből. Mint például az 1810. szeptember 5-i, rácvárosi tűzvész után. A Rácfürdő mellett lévő kádárműhelyben támadt tűz, melynek terjedését a viharosan fúvó szél segítette, hamarosan belekapott a szomszédos házakba, s tovább harapódzott végig a Duna partján. Ekkor égett le a költő lakása, benne minden holmija, s amit a szegényes-kopottas bútoroknál jobban sajnált: tömérdek jegyzete. 1810 szeptemberét nem Budán töltötte. De október 4-én már ismét ott volt, hogy folytassa, amit elkezdett: költői, fordítói, történetírói munkálkodását. így a maga példájával is tanújelét adta a budaiak töretlen hitének a megújulásban. A XVIII. század végén, a XIX. század elején Pest és Buda, e két külön-külön igazgatott és csupán hajóhíddal összekötött város, még nem volt irodalmi központ, jóllehet itt találjuk az Egyetemet, az Egyetemi Nyomdát. Még főváros sem volt olyan értelemben, mint majd Kisfaludy Károly évtizedében lesz. De már látjuk az épülő házsorokat, főleg Pesten a dinamikus városrendezés igyekezeteit. Az ország írói, költői a messzi Széphalomra, Kazinczy Ferenc szerény lakása felé tekintgettek vagy éppen Kisfaludy Sándor tekintélyesebb nemesi kúriája felé. Éppen Virág Benedek vendégszerető hajléka az egyik ösztönzője a két testvérváros irodalmi központtá válá-39