Budapest, 1981. (19. évfolyam)

7. szám július - Győri Péter—Győri Éva: Vita a rekonstrukcióról

GYŐRI PÉTER-GYŐRI ÉVA Vita a rekonstrukcióról Vajon milyen mechanizmusok segítik elő, hogy míg bizonyos tervezési (várostervezési) elgondolások hosszú időn keresztül fennmaradnak, addig mások rendre háttérbe szorulnak, nem jutnak el a megvalósulásig? Ez az igen általános kérdés motoszkált bennem, míg végighallgattam a Belső-Erzsébetváros és Terézváros rehabilitációjával foglalkozó társadalmi vitákat, elolvastam a régebbi és újabb keletű terveket, tanulmányokat, cikkeket. A kérdésre csak részleges, újabb és újabb kérdéseket felvető választ kaptam. De kezdjük az elején! Budapest belső városrészeinek, s ezen belül is a Belső-Erzsébetvárosnak számtalan városépítési problémája közül majdnem találomra emeljük ki a Madách Imre út esetét annak érdekében, hogy lássuk, milyen hosszú, buktatókkal teli folyamat — előretörések és visszalépések sorozata — vezethet el egy városépítészeti gondolat megvalósulásáig, vagy meg nem valósulásáig. 1900-ban dr. Morzsányi Károly — a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tagja — a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagjaival együtt indítványt nyújtott be a törvényhatósági közgyűléshez, hogy közegészségi, körforgalmi, szépészeti okokból nyissanak egy új — akkor még Erzsébet sugárútnak nevezett — utat a mai Madách Imre tértől a mai Majakovszkij és Dob utca között. Az indítvány alapján a főváros mérnöki hivatala tervet terjesztett a közgyűlés elé, melyet az részben elfogdott. A Közmunkák Tanácsa — jogaival élve — a tervet felülvizsgálta, a közgyűlés határozatához hozzájárult — azzal a megjegyzéssel, hogy az eszme (a terv) belátható időn belül nem valósitható meg. 1905-ben a főváros mérnöki hivatala újabb tervet készített, de ez a megtárgyalásig sem jutott el. 1907-ben dr. Morzsányi Károly és társai ismét indítványt tettek a sugárút megvalósítására, a pénzügyi fedezet biztosításának felvázolásával együtt. A közgyűlés az indítványt elvben elfogadta, de felhívta a figyelmet arra, hogy ,,legelsősorbon az Erzsébetváros belsőségein kell segíteni". 1909-ben az illetékes tanácsi ügyosztály egy módosított javaslatot terjesztett elő, mely már figyelembe vette a sugárút esetleges meghosszabbítási lehetőségét is. A javaslat — személyi és szervezeti változások miatt — nem került a közgyűlés elé megtárgyalásra. 1912-ben a főváros illetékes ügyosztálya — a belvárosi Fórum új rendezési tervén belül — új tervet mutatott be a most már sugárútból ..egyszerű" úttá vedlett Erzsébet út megépítésére. A Fórum körüli viták miatt azonban a benyújtott terv Erzsébet útra vonatkozó részét felül kellett vizsgálni, s új tervet kellett készíteni. Az újabb, három variációban elkészített terv — ellentétben az előzővel — az útnak nem főforgalmi, hanem helyi, üzleti jellegét sorolta első helyre, s így elsősorban a Belső-Erzsébetvárosra gyakorolt várható hatását és a Fórummal való kapcsolatát vette figyelembe. 1913-ban a törvényhatósági bizottság a tervet elvben elfogadta, de 1914-ben ezt a határozatát hatályon kívül helyezte, lényegében pénzügyi, anyagi problémák miatt. Új terv készült, melyet a Közmunkák Tanácsa és a Fővárosi Tanács is — kisebb korrekciókkal — elfogadott. Ekkor azonban ..közbejött" az első világháború, s az azt követő hosszú építési pangás időszaka, ezzel az ügy 15 évre lekerült a napirendről. 1929-ben gazdasági okok. nem utolsó sorban a rendezési terv hiányában pangásra ítélt Belső-Erzsébetváros újjáépítésének sürgetővé válása miatt a Közmunkák Tanácsa újra felvetette az út megépítésének kérdését — annak ellenére, hogy az akkori pénzügyminiszter szerint „az idő nem alkalmas messzemenő városrendezési tervek végrehajtására, és teljesen szükségtelen a mai időkben egész városrészeket megvásárolni, drágán megváltani és o lebontott részeken sugárutat építeni". A bemutatott terv alapján a régebbi terveket is felhasználva a főváros illetékes ügyosztálya módosított tervet készített, melyet a törvényhatósági bizottság el is fogadott. Ezt újra megtárgyalta a Közmunkák Tanácsa, újabb módosításokat javasolt, s egyben előállt azzal a nagy jelentőségű javaslattal, hogy az egész terv megvalósítását, a pénzügyi fedezet biztosításával együtt magára vállalja. 1930-ban a törvényhatósági bizottság — kisebb technikai korrekciókkal — a Közmunkák Tanácsának szabályozási tervjavaslatát elfogadta. Ezek után a Közmunkák Tanácsa nagy lendülettel fogott hozzá az építészeti, pénzügytechnikai kérdések feltárásához és megoldásához. Ezt a munkát zavarta meg a főváros illetékes ügyosztályának egy kapcsolódó ügyben kiadott szakvéleménye, metyet érdemes egy kicsit hosszabban is idézni: ..Megfontolandónak tartjuk, hogy tekintettel az Erzsébet út megnyitósónak ma is fennálló nyilvánvaló nehézségeire, nem kellene az Erzsébet út nyitását elejteni, és ehelyett annak a városrésznek, amelyen át az Erzsébet út vezetendő volna, egészséges újjáépítéséről más, megfelelőbb módon gondoskodni. Az Erzsébet út eredetileg a főváros egyik fő kivezető útjának volt szánva: a tárgyalások folyamán és kétségtelenül a viszonyok változásónak a hatása alatt is ez az út . . . forgalmi útnak keskeny, kereskedelmi utcának széles, a vidék egészségügyi problémáját gyökeresen meg nem oldó útvonallá vált, amelynek nyitása a vele járó áldozatot, különösen a mai és a várható viszonyok között nem éri meg. Budapest pesti részének központi városrendezési és városfejlesztési problémája nem az Erzsébet út, hanem a Bazilikától a Kálvin térig terjedő körútszakasz monumentális kialakítása. (A Majakovszkij és Dob utca között akkor még meglevő hatalmas épülettömb) . . . rendezése sokkol hasznosabban úgy oldható meg, ha . . . nagy közös kertes udvarokra nyíló bérházak épülnek, ahol egészséges és szép környezetben lakhatnak azok, akiknek a környéken üzleteik vannak. Ez a megoldás az Erzsébetváros belső részének újjáépítési problémáját egyszerűbben, olcsóbban, gyorsabban és úgy az érdekelt terület, mint a főváros szempontjából helyesebben oldja meg. mint a tervezett Erzsébet út megnyitása." Ez a vélemény paradox — vagy épp természetes? — módon a véleményezők szándékával homlokegyenest ellentétes hatást váltott ki. A helyi magánépitési tevékenység fellendülését az Erzsébet út megépítésétől váró építési vállalkozók hadjáratot indítottak a sajtóban, s a hivatalos szerveknél az út megépítése érdekében. Ennek hatása alól természetesen a Közmunkák Tanácsának a felülvizsgálattal megbízott mérnöki osztálya sem vonhatta ki magát. A Közmunkák Tanácsának is érdekei (nem utolsó sorban presztízsérdekei) fűződtek ahhoz, hogy az út megépítésével kapcsolatban pozitív elvi döntés szülessen. Mindennek eredményeképpen a mérnöki osztály olyan háromalternatívás tervet terjesztett elő, melyben a — most már Madách Imréről elnevezett — út megépítését javasolta. A tervet elfogadták, s megint hozzáláttak a gyakorlati kivitelezési problémák megoldásához — azonban csak a Madách téren álló, klinker-téglával borított ún. Madách házak megépítéséig jutottak. Ezzel a Madách út és a belső-erzsébetvárosi felújítás történetének első — eredménytelen — korszaka le is zárult. 1 Harrer Ferenc: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1930-1940. 2 Belső-Erzsébetváros és Terézváros részletes rendezési terv». BVTV, 1980 32