Budapest, 1981. (19. évfolyam)

7. szám július - Aczél Kovách Tamás:Városházi tudósítások

Városházi tudósítások Magánerős építkezés a fővárosban Ú| HATÁROZATOK. A nyolcvanas évek első felében mintegy 90 ezer lakást kívánnak felépíteni Budapesten. Ebből magánerős építkezés keretében — a korábbitól eltérő adat szerint — körülbelül 36 ezer új otthont terveznek. A nagy szám is indokolja a magánerős építkezés támogatását. Ezért a legutóbbi időben a főváros vezetése több új határozatot fogadott el. A határozatok egyértelműen kimondják, hogy a 36 ezer lakás nem magánerőből, hanem magánerővel épül. A telepszerű építkezésen kívül a társasházhoz vagy a családi házhoz is olyan számottevő segítséget nyújt a főváros, amely már minőségi változást jelent sok vonatkozásban. Az új szemlélet és az új gyakorlat lehetővé teszi, hogy a különféle szervezési megoldások között eltűnjenek a merev határok — egyebek között a gyárak, az intézmények is terveztethetnek családi házat —, hogy megfelelően befolyásolhassák az egyedi magánerős építkezést is. TANULSÁGOK A MÚLTBÓL. Már korábban is sok lakás épült társasházban és családi házban. A telepszerű magánerős építkezés a hetvenes évek elején kezdődött el, de nagyobb arányban csak a legutóbbi öt évben bontakozott ki. A több szintes házakhoz a Fővárosi Tanács készítteti elő a területet, építteti meg a a közműveket, és gondoskodik más közösségi beruházásokról is. A telepszerű magánerős építkezés iránt jóval nagyobb volt az igény, mint ahány lakást tervezhettek. De a tervben megjelölt számot sem érték el. Először úgy vélték, hogy húsz-huszon kétezer lakás. Később megállapították, hogy csak 17 500 lakásra van lehetőség. Végül 12 094 otthont adtak át telepszerű magánerős építkezésen. A tapasztalatok elemzése már több évvel ezelőtt megkezdődött. Részben, hogy csökkenthessék az elmaradást, részben, hogy jobban előkészíthessék az új tervet. Egyöntetű a vélemény, hogy az 1976-os javaslat meghaladta a valóságos lehetőségeket. A nagy igény nem pótolhatta a hiányzó eszközöket. Nem volt meg a megfelelő tanácsi szervezet sem, hogy irányítsa, összefogja a nagy munkát. Az elmaradás legfőbb okát abban látják, hogy nem volt elég építő. Az állami ipart lekötötte a nagy tanácsi negyedek építése, a szövetkezeti ipar pedig nem teljesítette még a vállalt kötelezettségét sem. Kiderült az is, hogy a szövetkezet nem gyorsabb, nem rugalmasabb, mint az állami vállalkozó. A legfontosabb következtetés: a telepszerű, magánerős építkezésen is döntő a Fővárosi Tanács kezdeményező-irányító szerepe. Ez kiterjed az egész beruházási folyamatra. Alapja: „az építtetők -kel való szoros, érdemi együttműködés, melyben a jogok és kötelességek szükséges megosztása a közös felelősségnek felel meg, és nem a felelősség áthárítására szolgál." Levonták a tanulságot arra vonatkozóan is, hogyan segíthetik a legeredményesebben a nem telepszerű építkezést. A legsürgetőbb tennivaló az építési telek biztosítása, részben állami telkek bevonása útján. Az ingatlanok magas, „maszek" ára ugyanis jelentősen megdrágítja, s ezzel megnehezíti az építkezést. TERVEK 1986-IG. Az új határozatok abból indulnak ki, hogy a következő ötéves időszakban a magánerős építkezés jelentősen meghatározza: felépül-e a tervezett 90 ezer lakás? Ezért a messzemenő támogatás mellett minden feltételt meg kell teremteni ahhoz, hogy elkészülhessen a 36 ezer magánerős lakás. Az egyik legérdekesebb változás: jelentősen növekszik a telepszerű építkezésen készülő lakások száma. Mintegy 20 ezer új otthon tervét hagyták jóvá, ami 66 százalékkal több, mint amennyi 1976 és 1980 között felépült. Nem telepszerű építkezésen — úgy számítják — 16 ezer lakás adható át. Ezek között mintegy kétezer csoportos elhelyezésű, kétszintes családi házban. Nyugaton, főként Angliában a kétszintes családi házakkal sok helyet takaríthatnak meg, s építésükkel olcsóbb a közművesítés is. A legutóbbi öt évben 27 ezer magánerős lakásba költöztek be. A következő időszakban 36 ezer lakás csak akkor építhető fel, ha javul az építkezés szervezettsége, ha nő a tanács irányító tevékenysége, ha mérséklődik az építési költség. Ezért adnak át több lakást félkészen is. A befejező munkákat a lakók vagy az építtető gyárak vállalják. Várhatóan mód nyílik arra is, hogy az állami ipar több családi házat házgyári elemekből rakjon össze. ÉPÍTÉSI IGÉNYEK. Legutóbb a Budapesti Pártbizottság várospolitikai munkabizottsága megvizsgálta: megvannak-e a feltételek, hogy a magánerős építkezések tervét megvalósíthassák? A Fővárosi Tanács beruházási főosztályának jelentése beszámolt arról: milyen nagyok az igények, hol vannak építési területek, milyen forrásból támogatják az építtetőket, kik vállalják az építést, és hogyan fejlesztik a szervezési munkát? A telepszerű építkezés keretében 27 ezer lakásra érkezett fizetőképes igény. Hétezerrel több, mint ahány lakás építhető. Pedig ez csak a kívánságok alsó határa. A továbbiakban újabb igények bejelentése várható. A gyárak, munkahelyek igyekeznek lakáshoz juttatni dolgozóikat, ezzel is csökkenthetik a munkaerő-vándorlást. De a lakás hatásos ösztönző a jobb munkára is. Az egyedi társas- és családi házak építési igénye szintén meghaladja az előirányzatot. Ezt bizonyítja egyebek között az építési telkek iránt megnőtt kereslet is. S ha a gyárak telepszerű építkezésen nem jutnak lakáshoz, vállalják a csoportos elhelyezésű családi házat is. TERÜLET. A telepszerű magánerős építkezéseken 15 600 lakásra már van, 6200-ra pedig most készül beruházási terv. A kerületi tanácsok által javasolt területeken most 5100 helyezhető el gazdaságosan. Együttesen 26 900 lakást tervezhetnének. Tehát a 20 ezer telepszerű lakáshoz bőven van terület. De a beszámoló azt is bizonyítja, hogy megfelelően halad az építkezések előkészítése. 1981 elején már a lakások 75 százalékára volt jóváhagyott beruházási terv. S a terület nagy részét meg is kapták a kivitelezők. A 16 ezer nem telepszerű lakásból mintegy kétezer épülhet csoportos elhelyezésű, kétszintű családi házban . Ezekre 1981—82-ben biztosít telket a főváros. Esetleg a telepszerű építkezésre kijelölt helyen, hiszen ez utóbbi a szükségesnél jóval nagyobb. Ezenkívül 14 ezer lakáshoz kell terület. Emeletráépítés, tetőtér-beépítés útján 2700 lakás készíthető. Magántelken háromezer, állami telken szintén háromezer családi házas lakás építhető. Magántelken társasházban 3500, állami telken társasházban 2500 otthon. Együttesen 14 700 lakáshoz van hely. Vagyis a nem telepszerű építkezéshez is biztosítva van a terület. FŐVÁROSI TÁMOGATÁS. Rendelkezésre állnak a pénzügyi források is, hogy a Fővárosi Tanács megfelelő támogatást adjon. A telepszerű építkezésen a megszavazott összegből megfelelően előkészíthetik a területet. A főváros kapcsolja be az építkezést a közlekedés hálózatába. A terület közmüveit megépíti a tanács, de a költség egy részét az építtetők vállalják. Az építtetők a korábbinál több pénzt és munkát adnak a parkosításhoz. ÉPÍTŐK. Okulva a tapasztalatokból a telepszerű építkezésen a legfontosabb feladatként jelölték meg: időben biztosítani kell, hogy legyen elég építő. A húszezer lakás közül várhatóan 15 ezret a budapesti és a vidéki nagyvállalatok építenek fel. A kisipari szövetkezetekkel előzőleg több mint ötezer lakásra kötöttek megállapodást. Az újabb egyeztetés szerint mintegy 4 ezer lakást adhatnak át. Viszont más vállalatok, sőt a mezőgazdasági szövetkezetek építési ágazatai s egyes budapesti gyárak is bekapcsolódnak a fejlesztésbe. A nem telepszerű építkezéshez lesz elég építő. SZERVEZÉS. A beruházási főosztály megszervezése óta mód van arra, hogy a Fővárosi Tanács megfelelően irányítsa a telepszerű építkezések előkészítését és megvalósítását, hogy kellően befolyásolja az egyedi magánerős építkezést. Sok új kezdeményezés történt, hogy gyorsítsák a beruházási munkát, fejlesszék az állandó ellenőrzést, s az érdekelt felekkel a helyszínen egyeztessék a feladatokat. A nem telepszerű építkezés befolyásolása sok új követelményt támaszt. Elengedhetetlen, hogy már a tervezéstől segítsék az építtetőket. Ezért szükség lesz olyan szervezetre, amely minden szolgáltatást megad. Közreműködik a telek kiválasztásában, a jogi és pénzügyi előkészítésben, az építő megszerzésében, s ha kell, a teljes lebonyolításban. Ezt a szervezetet a beruházási főosztály irányítaná. Észak-pesti fejlesztés HUNGÁRIA-GYŰRŰ. Az 1980./1. számunkban már beszámoltunk arról: a Budapesti Pártbizottság javaslatára a Fővárosi Tanács vezetése tervet dolgozott ki, hogy Angyalföldön meggyorsítsák a fejlesztést. Az elképzelések megvalósítása elkezdődött, és a nyolcvanas évek első felében sok új lakás készül a XIII. kerületben. Ez megkívánja a közlekedés gyorsabb fejlesztését is. Ebben a tekintetben a leglényegesebb fejlemény, hogy a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága májusban jóváhagyta a Hungária-gyűrű építési tervét. Az észak—déli földalatti vasút új szakasza a Deák tér és az Élmunkás tér között 1981 végére elkészül. Közben folytatódik a metró építése a Váci úton. A vonat 1984-re eléri az Árpád-hidat. Közismert, hogy 1984-re befejeződik az Árpád-híd szélesítése is. Ezért halaszthatatlan volt, hogy eldöntsék: a Hungária körút melyik szakasza épüljön meg 1984-ig. A Hungária-gyűrű valójában a Bécsi úttól halad a Vörösvári út, a Róbert Károly, a Hungária és a Könyves Kálmán körút vonalában egészen a Dunáig. Az első szakaszban — úgy tervezték — a Bécsi úttól a Kerepesi útig épül meg. A most jóváhagyott elképzelés szerint 1984-ben a Hungária-gyűrű észak felől eléri a Lehel utat, majd később, 1986 végén a Kerepesi utat. A tervezett gyorsvillamos 1984 végén indulhat meg a Bécsi úttól az Árpád-hídon át a Hungária körúton a Lehel útig. Az első gyorsvillamos az 1-es számot viseli majd. Javaslat hangzott el, hogy külön térként vegyék jegyzékbe a Váci út és a Hungária-gyűrű kereszteződését, és megfelelő nevet kapjon. Aczél Kovách Tamás 27