Budapest, 1981. (19. évfolyam)

1. szám január - Kertész Péter: Az államigazgatás diplomatája

KERTÉSZ PÉTER Az államigazgatás diplomatája „Okos, jó államigazgatásra mindennél nagyobb szükség van." Munkanap-fényképezésre készültem 1980. október 15-én. De már a startnál beláttam, hogy dr. Békési László erre nem megfelelő alany. Tudniillik veszteségidő nélkül, lankadatlan intenzitással, derűsen dolgozik. Vagyis ha hozzá igazítanák a normát, a legtöbben bedobnák a törülközőt. Ezt ő úgy fogalmazza, hogy „a fix programok közötti hézagokat igyekszik megfelelően kitölteni, hogy azért napi dolgokra is jusson ideje". Tűszikár, szenvedélyes, elegáns férfi, rendkívüli affinitással minden emberi megnyilvánulás és szituáció iránt. Meggyőződésem, hogy még a kiéhezett kannibálok között is képes lenne kialakítani valamilyen rangú-rendű társas kapcsolatot. Szóval ott ültem nála.,,becsengetéstől déli harangszóig" magnetofonnal, jegyzetfüzettel, s igyekeztem kihasználni az időmorzsákat. Beszélgetésünk így két főosztályvezetői raport vagy valamilyen főhivatali elvtárssal folytatott telefondialógus között bonyolódott. Másképpen szólva: a hirtelen csend termékenyítő sodrásában, amikor éppen „üres volt a színpad". * — Azt olvastam az ajtaja fölött, hogy a végrehajtó bizottság elnökhelyettese és tanácselnök-helyettes. — Az öt tanácselnök-helyettes egyike vagyok, de a vb-nek már régen nincs elnökhelyettese. Véletlenül maradt ott a tábla, valamikor 1970. december 31-én kellett volna levenni. Eifert János felvételei — Van az öt helyettes között valamilyen sorrendiség? — Sorrendiség nincs — feladatmegosztás van. — Mi az ön szakterülete? — A közgazdaság. Azaz a város gazdasági életének irányítása. Tehát: tervezés, pénzügyek, munkaügyek. • — Milyen végzettsége van? — Közgazdász doktor vagyok és a közgazdasági tudományok kandidátusa. — Mi volt a disszertációja? — A társadalmi közös fogyasztás életszínvonal-politikai és területi kapcsolatai. — Mikor védte meg? — 1979-ben. — Tehát már e mellett az asztal mellett, ahol jóformán minden perce be van osztva.. . — Nézze, ez tulajdonképpen egy halmozódó szellemi tőkének az összegzése. Lényegében két évtizede foglalkozom pénzügyekkel, ezen belül kifejezetten a közös fogyasztás ügyeivel, ezt tanítom tíz éve a Közgáz valamennyi szakán, a pénzügyi és számviteli főiskolán, sőt, néha még a jogtudományi egyetem pénzügyi jog szakán is. Szóval most érett be. — Ne haragudjon a szubjektív megjegyzésért, de nekem úgy tűnik, hogy a szakágak közül, amelyeket közgazdászként gyakorolhatna, mintha éppen az államigazgatás lenne a legszürkébb. — Először is, nem szürke. Ellenkezőleg: rettenetesen színes. Ennél sokrétűbb tevékenység ebben a műfajban aligha képzelhető el. És ezt nem azért mondom, mert savanyú a szőlő. Én itt tulajdonképpen amellett, hogy a szakmát gyakorlom, mégiscsak közgazdasági irányítást, ellenőrzést végzek, meg hát ilyesfajta ügyeknek a végrehajtásában próbálok szerepet játszani, találkozom az élet úgyszólván minden területével. Nálam megjelennek az egészségügy gondjai, a színházaké, a sporté. Foglalkozom beruházásokkal, a város fejlesztésével, távoli jövőjével, népgazdasági és helyi összefüggésekkel, szó van itt életszínvonalpolitikáról, urbanizációról, gazdasági szabályozásról, tehát olyan tágan értelmezett közgazdasági kategóriákról amelyekkel profi közgazdászként csak részelemekben találkozhatnék. Ugyanakkor nem egyszerűen szakmai munka ez, hanem egyfajta — ne tartsa nagyképűségnek — politikai munka is. Nem hiszem, hogy indokolt az államigazgatást pejoratív módon értelmezni. Hacsak valaki nem ért alatta kizárólag bürokráciát, valami olyan szükséges roszszat, amit mindenki berzenkedve szemlél, és amire kvázi nincs szükség. Holott okos, jó államigazgatásra mindennél nagyobb szükség van. Az államigazgatási szervezet jó értelemben vett szervező tevékenysége nélkül elképzelhetetlen normális gazdasági és társadalmi lét. — Mégsem hinném, hogy már kamaszfejjel tanácsi dolgozó szeretett volna lenni. . . — Eszembe se jutott. Tele voltam romantikus álmokkal, világéletemben irodalomtörténésznek készültem, magyar irodalmat és valamilyen nyelvet akartam tanítani. A bölcsészkar magyar irodalom és német nyelv szakára jelentkeztem, s miután második lettem az országos középiskolai tanulmányi versenyen, és kormánykitüntetéssel érettségiztem Cegléden, nem kellett