Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Vági Gábor: Derekak vagyunk?

VÁGI GÁBOR Derekak vagyunk...? Százezres példányszámban kinyomtatott kérdőív fekszik előttem, a címe: LAKÁSIGÉNY-BEJELENTÉS. Szociológus vagyok, a kérdőívek szakmai okokból is érdekelnek. De ezt különösen kíváncsian forgatom: ritkán készül ennyire fontos űrlap. Kitöltése, beadása százezreket foglalkoztat. Egységesített palackposta ez, úsztatja a reményt a lakásügyi osztály biztató partjai felé. És február óta folyik a vízre bocsátás. Az íveken szereplő válaszokat számokká alakítják (kódolják), majd számítógépre viszik, s a gép segít megállapítani a kiutalások méltányos sorrendjét. A gép pártatlan — amióta a sorban álló lakásigénylők kérelmeit ,,ő" bírálja el, a döntéseket hajlamosak vagyunk objektívebbnek elfogadni, mint amikor még nem működött közre gép ezek meghozatalában. Talán így is van. De a gép csak'azt tudhatja, amit az ember közöl vele, és csak arra válaszolhat, amit kérdeznek tőle. Nem a gép dönti el, hogy mit kérdeznek az igénylőktől, hogyan kérdezik azt (hogyan kell és lehet válaszolni), és hogyan értékelik (vagy értékelje ő, a gép) a válaszokat. Közismert, hogy a lakásigénylések benyújtása és elbírálása milyen gazdasági és jogi feltételek között folyik. A legfontosabb — és legsúlyosabb — „adottság" a lakáshiány. Ezért nem — már csak ezért sem — beszélhetünk tisztán a szükségletek szerinti elosztásról. Igénylést csak az nyújthat be, aki meghatározott ideje a fővárosban él (vagy dolgozik). Az igénylőket azután jövedelmük szerint csoportosítják. Az egy főre jutó havi jövedelem határozza meg, hogy az igénylő család a lakáselosztás különböző formái közül melyikre pályázhat, melyik sorba állhat be. Ettől függ majd, mekkora összeget kell befizetnie a lakás kiutalásakor, és ezt milyen további fizetési kötelezettségek követik. A tanács tehát elsőként nem az igénylők jelenlegi lakáshelyzete, a „naturális" rászorultság mértéke, hanem a megoldási módokat meghatározó jövedelmi és vagyoni helyzet alapján válogatja szét a kérelmezőket. Csak ezután következik a többi adat figyelembevétele és elbírálása. A lakásigény-bejelentésben a kérdések nagyjából kétféle információra vonatkoznak: „adminisztratív" rendeltetésű adatokra, melyeknek nincs szerepük az értékelésben (név, lakcím stb.), és olyanokra, amelyeket már „pontoznak", amelyek hatással lesznek a kérvény elbírálására. (Van néhány olyan kérdés, amely nem „hoz" pontot, csak minőséget, megkülönböztetést tesz. Például az, hogy egészségi okokból kér-e földszinti vagy első emeleti lakást?) Az üres kérdőív azt mondja el, hogy a lakáselosztó hatóság mit és hogyan kérdez meg az igénylőtől. Áz értékelés pontos menetéről, arról a pontszámrendszerről, amely végül egynemű számértékké alakítja — például — a családtagok számát és a jelenlegi lakás komfortját, ez az űrlap nem tájékoztat. De így is tartalmazza a lakáselosztás ma érvényes szempontjait, értékrendjét, az elérni kívánt célokat. Az igazságosnak tekintett elosztás főbb elvei, a prioritások iránya szerepel benne, csak a részletes arányok, súlyok nem. Az, hogy mit kérdeznek és hogyan, azt is elárulja, hogy mi okból és mi végett kérdezik. Ezért, bár különösnek tűnhet, erről az üres, kitöltetlen kérdőívről — amely maga kérdez — kérdések tehetők föl. Elöljáróban megemlítem, hogy a kérdőív néhány pontját nem könnyű kitölteni, illetve a kérdés nem egyértelmű, s ez a feldolgozást is nehezíti. Például a családi állapot változásai között nincs megemlítve az elváltak státusa. A jelenlegi lakáshasználat jogcímére vonatkozó kérdés nem teszi lehetővé, hogy a külön lakó házastársak mindegyike félreérthetetlenül megjelölje: melyikük milyen jogcímen lakik. Ez azért okozhat bonyodalmat, mert a jelenlegi lakás méret- és komfortadatait ezekben az esetekben csak az egyik fél lakásáról kell megadni. Vajon hogyan dönti majd el a lakásügyi osztály, hogy — például — egy albérlőként vagy egy családtagként lakó személy lakásadatait értékeli éppen? Az efféle kitöltési — s várhatóan értékelési — bonyodalmaknál is fontosabb azonban, hogy az űrlapon szereplő, az értékelésben szempontként részt vevő kérdések mire terjednek ki és mire nem? Jó néhány kérdés, úgy vélem, fölösleges, míg néhány feltűnően hiányzik a kérdőívről. Induljunk ki abból, hogy azok, akik öt évnél rövidebb ideje laknak Budapesten, nem igényelhetnek lakást, a többiek igényeinek besorolásában pedig vagyoni-jövedelmi helyzetük és rászorultságuk mértéke, továbbá e!ső kérvényük benyújtásának időpontja dönt. Miért kell akkor megkérdezni, hogy pontosan hány éve laknak állandó bejelentővel a fővárosban? (7. kérdés) Talán csak nem jelent előnyt, ha valaki régebben lakik itt? Például azért, mert idősebb vagy mert régebben költözött Budapestre? És mivel a feleségéről (élettársáról) is megkérdezik ugyanezt: melyik házas fél fővárosi honossága „ér" többet? Talán csak nem a férjé? Talán csak nem a feleségé? Miért nem elegendő, ha kijelentik, hogy az igényléshez megkívánt öt esztendő már eltelt? Miért nem differenciál kellően — az öt év fölött — az, hogy mikor adták be első igényüket? Azután: megkérdezik, hogy az igénylővel együtt költöző személyek (ha nem házastárs vagy gyerek) milyen családi kapcsolatban állanak az igénylővel. Vajon a pontozásnál többet ér majd egy költözni szándékozó apai nagyapa, mint egy sógor? Vagy fordítva lesz igazságos? És a családnál maradva: miért szükséges megtudakolni, hogy hány élő testvére van az igénylőnek és házastársának (18. kérdés)? A sok testvér a lakáshoz jutás dolgában jelenthet nagyobb családi segítséget (tehát előnyt), de jelentheti azt is, hogy a szülői támogatás többfelé oszlik meg (tehát hátrányt). Meg lehet állapítani, hogy éppen melyik esetről van szó? S ha végig nem vétetik figyelembe a testvérek vagy a szülők segítési „kötelezettsége", akkor mi értelme megtudni, hogy vannak-e testvérek? Miközben — mellesleg — az, hogy a házaspár szülei élnek-e, a kérdőívből csak akkor derül ki, ha egy fedél alá kívánnak költözni. Ha a házaspár az igénylés benyújtását megelőző öt éven belül lakást változtatott, meg kell mondani, hogy ez mikor történt és miért. A mikor még hagyján1

— bár értékelését, pontozását, ráadásul hónapra pontosan, nehéz elképzelni. De hogy miért hagyták el előző lakásukat (lakóhelyüket), annak tudakolását végképp fölöslegesnek érzem. Az az „univerzális" felelet, hogy „merftelegünk volt", vajon hány tizedpontot ér? És ha a számítóbbak ezt így árnyal-28