Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Borsos Károly: Katalógus híján...

Katalógus híján... Módom volt rá mostanában, hogy Budapestet egy külföldi szemével is lássam, Ausztráliából jött a vendégem. Napokon át jártuk a főváros múzeumait, utcáit, jelesebb és kevésbé ismert helyeit. Szentendrére is kimentünk. Elinor, akinek van odahaza néhány magyar ismerőse, alaposan felkészült az útra. Meg akarta érteni, mi vonzza barátait olyan erősen az „őshazához". Olvasta Az ember tragédiáját, Radnóti-versek fordítását, átnézett néhány Budapestről szóló könyvet, és — mivel zenész — ismerkedett a modern magyar zenével is. El volt ragadtatva Budapesttől, az eklektikus épületek változatosságától s pompájától meg a szecessziótól. Nagyon tetszett neki a Hungária kávéház, a Lotz-terem, a Széchenyi fürdő előcsarnoka, a Gellért pezsgőfürdő, a Néprajzi Múzeum és a Szépművészeti Múzeum nagyszerű lépcsőháza, a Nagykörút és a Népköztársaság útja, a Felszabadulás tér és környéke. Megérezte, hogy Pest-Buda egyesítésétől az első világháborúig tartó négy évtizedben Európában építészetileg és műszakilag példa nélkül álló fejlődés játszódott le, s ennek utolsó lépései szükségszerűen vezettek a modern építészetig. Azt azonban nem tudta megérteni, hogy agazdag örökségre miért nem szánunk több szeretetet és megértést, miért kell elpusztulnia a művészi kiképzésű kapualjaknak, miért van mindenütt szemét és elhanyagoltság A múzeumok gazdagsága meglepte, de hiányolta a katalógusokat. Elfogadható katalógust csak Szentendrén a Kovács Margit Múzeumban találtunk. De, sajnos, ezek a múzeum bővítését megelőző időből származnak. Angol nyelvű kiegészítést is csak ehhez az egyhez lehetett kapni. Meg akartuk nézni Szentendrén a szerb egyházművészeti gyűjteményt is, de zárva volt. Szomorúan állapítottuk meg, hogy a püspöki székesegyház pusztul, a törött ablakokon bever az eső, kívül-belül hámlik a vakolat. Részben vagy egészben bezárt múzeumok Budapesten is akadnak. A Szépművészeti Múzeum sok termébe a renoválás miatt nem lehet bejutni, és ez várhatóan még évekig eltarthat. Be van zárva az országos zsidó vallási és történeti gyűjtemény is. Amikor idegenforgalomról beszélünk, általában szállodaépítésekre, a Balaton vizének megtisztítására, autópályákra, több szintes parkolóhelyekre, városrészek rekonstrukciójára gondolunk. Mivel pedig az ezekhez szükséges százmilliók hiányoznak, bele is nyugszunk a változtathatatlanba. Pedig vannak az idegenforgalom megtartásának és növelésének olcsóbb eszközei is. Ilyen például a takarítóeszközök használata, a múzeumok gyors ütemű rendbehozatala stb. Az idegenforgalmat serkentené katalógusok és ismertetők megjelentetése. Jó minőségű katalógusok kiadása mint üzleti vállalkozás sem szükségszerűen ráfizetéses. Rómában, Firenzében és sok más városban ízléses és tartalmas múzeumi katalógusokat, ismertetőket árulnak. Nálunk miért nem lehet ilyeneket kapni? A Magyarországra beutazók száma 1960-tól így alakult: Év 1960 1965 1970 1975 1978 Ide érkezett külföldiek száma (1000 fő) 525 2136 6320 9404 16 960 Ez az idegenforgalom nem hasonlítható Olaszországéhoz vagy Görögországéhoz. Az ő művészeti emlékeik és tengerpartjuk évszázadok óta vonzza az utazókat. Nálunk az idegenforgalom más jellegű, nagy részét az átutazók teszik ki, másoknál az utazás célja vásárlás, rokon látogatás, hivatalos ügy, üdülés stb. De feltételezhetjük, hogy az utazók 5 százaléka kultúránk iránt is érdeklődik. Mondjuk, a 17 millió külföldi látogatóból egymilliót érdekelnének művészeti és történeti emlékeink is. De vajon az egymillió közül hányat riaszt vissza, vagy kedvetlenít el a jó tájékoztató kiadványok hiánya? A katalógus nem lehet valamilyen fakó nyomtatvány rossz reprodukciókkal, korszerűtlen tipográfiával. Kitűnő minőségű nyomtatványnak kell lennie, amely helyet kaphat a családok könyvespolcain, s az ismerősöknek éppúgy megmutatható, mint a külföldi gyűjtemények leírásai. Példa lehet a görögországi The Greek Museums-sorozat. A füzetek mérete 245 x 308 mm, terjedelmük 48—100 oldal, áruk 100—150 drachma, vagyis egynapi szállodai díjnak egynegyede-egyhatoda. Ezek nem adnak részletes jegyzéket tárlóról tárlóra, teremről teremre, de a múzeumról és környezetéről olyan színes összképet nyújtanak, amely évek múlva is felidézheti a látottakat. Nem szoros értelemben vett katalógusok ezek a kiadványok, de jól érzékeltetik a gyűjtemény jellegét és leghíresebb darabjait. Például a Vatikáni Múzeum egyik népszerű leírása 200 x 245 mm méretű, 96 oldalon 100 színes képpel. Ez olasz, angol és német nyelven kapható. Részletes, tárgyankénti katalógusra azoknak van szükségük, akik behatóan foglalkoznak a látottakkal; ezek viszonylag kevesen vannak. Őket érdekelhetik a Nemzeti Galériának egyes művészek emlékkiállításaira kiadott katalógusai (Mednyánszky, Bortnyik stb.) Ezek a magyar és francia nyelvű kiadványok jó szolgálatot tesznek a 3—4 hónapig nyitva tartó tárlatoknál. S a két nyelv elegendő is, hiszen a látogatók túlnyomú része budapesti. Más a helyzet nagyobb múzeumok állandó kiállításainál. Ezeket a hazai látogatókon kívül sok külföldi is nézi Katalógusaikat a magyaron kívül oroszul, angolul, franciául, németül kellene kiadni, de ezek mellett csehül, lengyelül, szerbül és románul is. Feltehető, hogy néhány éven belül a szomszédos országok is követnék példánkat, s ők is kiadnák katalógusaikat több nyelven, így magyarul is. Ezt a folyamatot esetleg a kulturális egyezmények keretében gyorsítani is lehetne, de természetesen csak azután, ha néhány magyar múzeum már megtette a kezdeményező lépést. A kisebb múzeumok katalógusainak szintén egységesnek és jó minőségűnek kellene lennie. Olyan helyeken, ahol a környezet szerves kapcsolatban van a kiállított tárgyakkal, ott a katalógusban is utalni kellene erre. A pécsi Zsolnay-gyűjtemény ismertetőjében például be kellene mutatni a köztéren látható műveket és az épületeken alkalmazott díszítő elemeket is. A kirándulóhelyeken álló műemlékek ismertetői is érzékenyen hiányoznak. A Tájak — Korok — Múzeumok-mozgalom az autósturizmussal együtt gyors ütemben fejlődik. A gyerekek és a felnőttek szorgalmasan gyűjtik a „pecsétet", de csak a pecsétet, mivel tájékoztató vagy levelezőlap nem kapható. Ha ezeken a helyeken a pecséten kívül „trófea" lehetne egy kisebb — mondjuk — levelezőlap méretű két- vagy négyoldalas, kitűnő minőségű kiadvány, mely tájékoztatást adna a műemlék koráról, jelentőségéről, méreteiről, továbbá a helyreállítási munkákról, lényegesen fokozódna a helyreállítások hatékonysága, az emlékek megbecsülése. Ezeket a füzeteket jól meg tudnák szerkeszteni a helyreállítást végző, többségükben fiatal muzeológusok, mérnökök, akik kellő szakmai tudással, felmérési anyaggal és jó fényképekkel rendelkeznek. Jól szerkesztett, mutatós katalógusok és műemlékleírások fölkeltenék mind a belföldi, mind a külföldi turisták figyelmét. Hiányukból viszont semmi jó nem származhat. Egy Magyarországról hazatérő turista mit tud megmutatni barátai körében a látottakról: egy üveg barackpálinkát vagy egy álmagyaros babát. Az iskolai kirándulás résztvevői pedig a megszerzett pecséteket. Borsos Károly 27