Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Városházi tudósítások Nagyobb felelősség — nagyobb tekintély Az oktatás-nevelés fontosságát korábban is tükrözte a fővárosi költségvetés és a fejlesztési alap elosztása. Most új vonás a tervben: a négy legsürgetőbb tennivaló között jelölték meg, hogy biztosítsák az általános iskolai oktatás feltételeit. Mi tette szükségessé? Elsősorban az, hogy jelentősen megnőtt a tanulók száma. Ezért új iskolákat kell építeni, a régieket pedig bővíteni. De nemcsakanyagiakban lesz több lehetőség. Számottevő változásoknak vagyunk tanúi az iskolák életében is. Erről beszélgettünk dr. Mezei Gyulával, a Fővárosi Tanács művelődési főosztályának vezetőjével. — Ma az iskola belső átalakulása nem olyan látványos, mint amikor szerkezetét változtatták meg — mondja dr. Mezei Gyula. — A közvélemény sem ismeri eléggé a folyamatot. Pedig az új követelmények nagy hatással vannak a pedagógusok életére is. Új tárgyakat kell tanítani, s ehhez az oktatóknak is tanulniuk kell, új ismereteket szerezniük. Alapvetően meg kell újítani egész tudásukat. Növeli a pedagógusok gondját a nagyvárosi fejlődés, a belső vándorlás is... — Erősen érezhető az iskolák életében a pedagógusvándorlás? — Budapesten évenként 18 ezer lakás épül. Az új lakótelepek iskoláiba tanárokat kell alkalmazni. De nemcsak ez okoz állandó mozgást, hanem a sok lakáscsere is. A költözködések következtében évenként 20— —25 ezer gyerek kerül új iskolába. Régi közösségek felbomlanak, s a pedagógusok gondja, hogy új közösségeket teremtsenek, s megkönnyítsék az újonnan jött gyerekek beilleszkedését. — Milyen arányú a pedagógusok mozgása? — Számottevő a költözködéstől függetlenül is. Sokan mennek nyugdíjba, s helyükbe sok új oktató lép. — Szaporítják-e a pedagógusok munkáját a nagyvárosi életmódban történt változások? — Megnőtt az igény az egész napos foglalkozások iránt. Mind többen elvárják, hogy a tanítás után is ők szervezzék meg a gyerekek életrendjét. Ez fokozza munkájuk jelentőségét és egyben felelősségét is. Szélesedik az iskola szűkebb értelemben vett közművelődési lehetősége, a gyerekek a szabad időt úgy tölthetik el, hogy új ismereteket szereznek. Ez ugyanúgy többletmunkát jelent, mint az, hogy a tanulócsoportok létszáma megnőtt, vagy az, hogy felkészítik a gyerekeket a pályaválasztásra. Általában elmondhatjuk, hogy minden területen nagyobbak a követelmények, és ez sok erőfeszítést kíván a pedagógusoktól. Kezdeményezően léptek fel a budapesti oktatók, hogy tartalmilag is megújítsák az iskolát. — Melyek a legfontosabb eredmények? — Fővárosi kezdeményezés az iskolaérettségi vizsgálatok bevezetése, csakúgy, mint a klubnapközis és az iskolaotthonos foglalkozás megszervezése. Az új törekvések nemzetközi elismerést vívtak ki. A pedagógusok újító-alkotó kedvét jelzi ez is: temérdek ötlettel, javaslattal járultak hozzá, hogy korszerűsítsék az oktatás módszereit. — A többletmunkán kívül okoz-e gondot a sok változás? — Vannak, akikben nem tennivágyást, inkább félelmet vagy aggódást keltenek az új követelmények. Félnek, hogy nem tudják követni ezeket, aggódnak, hogy nem túl gyors-e a fejlődés, megvannak-e már például a feltételek az ötnapos oktatáshoz? Ezért fontos, hogy biztonságot adjunk munkájukhoz, és csak jól előkészített, megalapozott módszereket alkalmazzunk. Meg kell oldanunk, hogy a pedagógusok jól felkészülhessenek az új feladatokra. — Gyarapodtak a tennivalók, emelkedtek a követelmények. Vajon ezzel arányban nőtt-e a pedagógusok tekintélye is? — Sajnos nem. Ellenkezőleg. A múltban tudatosan erősítették, hogy az oktatónak megfelelő tekintélye legyen, szavára odahallgassanak, mindig kellő bizalommal tekintsenek rá a gyerekek is, a szülők is. Ma erre aránylag keveset gondolunk. Mi több: olykor a nem megfelelő helyen elhangzott, át nem gondolt túlzó megjegyzésekkel a pedagógusok tekintélyét is rontják. Társadalmi érdek, hogy ezen változtassunk. Nem a jogos bírálatot kifogásoljuk. De tudni kell, hogy ezt hol és hogyan mondják el, hogy ne a gyerekek lássák ennek kárát. — Véleménye szerint ma hogyan erősíthetnék a pedagógusok tekintélyét? — Minél jobban meg kell ismertetni az új törekvéseket, az iskola átalakulását, s azt, hogy ennek milyen hatása van egész fejlődésünkre, társadalmunk életére. Kétségtelen, hogy az iskolák sokat kaptak, felszereltségük korszerűsödött. A pedagógusok anyagi elismerése is nőtt — a lehetőségekhez képest. De szükség van nagyobb erkölcsi megbecsülésre is. S el kell érni azt is, hogy az oktatóknak, nevelőknek megbecsültebb helye legyen társadalmunkban. Egy szoba — több fél szobával A főváros egyik legnagyobb vállalkozása a Káposztásmegyeren tervezett százezer lakosú negyed felépítése. Elsősorban nemcsak méreteiben különbözik ez a korábbi építkezésektől, hanem, hogy tervezői már hasznosították a kelenföldi, óbudai, újpalotai, kőbányai stb. építkezések tanulságait, és sok új megoldást alkalmaznak. Miután a Fővárosi Tanács jóváhagyta az egész terület rendezési elképzeléseit, legutóbb megvitatta az első szakaszban átadásra kerülő hétezer lakás beruházási tervét. Már a tervezés közben széles körű vita bontakozott ki az elgondolásokról. A Budapestben is többször foglalkoztunk a javaslatokkal. Vajon az építkezés most elfogadott beruházási terve milyen választ ad a vitákban felvetett kérdésekre? Egy új lakónegyed életének lényeges meghatározója a közlekedés. Óbudán vagy Újpesten — más-más okból — a főutak az új negyed szívében vezetnek át, s ezért nagy az átmenő forgalom. Káposztásmegyeren a főút, a tervezett MO-ás elhalad a lakónegyed mellett, a belső utak pedig nem alkalmasak átmenő forgalomra. Egy-egy szakaszt a közúti hálózatba bekötő alaputak vesznek körül. Az első, hétezer lakásos rész az MO-ás gyűrűtől a Farkas-erdőig terjed. A vitákban szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy a város nagyságú település csak földalatti vasúttal kapcsolható be a tömegközlekedés hálózatába. Ezért a metró később megépülő káposztásmegyeri szárnya az új negyed tengelyében halad majd. így minden lakó gyalogosan nyolc perc alatt elérheti valamelyik állomását. A már napvilágra került tervek szerint az eddigieknél érdekesebb, vonzóbb lesz az új negyed arculata. A metró állomásai mellett tizenöt, távolabb hat-nyolc-tíz, a zöldterület szélén pedig három-ötszintes, sőt, kétszintes házak sorakoznak majd. Sokan kifogásolták, hogy az új parkokkal tarkított negyedekben úgyszólván nincsenek a hagyományos utcák, terek, általában hiányzik a városias jelleg. Káposztásmegyeren a házak utcák mentén helyezkednek el, és ez megkönnyíti a tájékozódást is. S mire az első lakók beköltöznek, megnyílnak agyermekintézmények és a boltok is. Az első építési szakasz határánál terül el a Farkas-erdő. Innen zöld ékekként nyúlnak be a parkok lakott területre. Megőrzik a Farkas-erdő fáit, pihenőhelyeket és több szabadtéri tornapályát terveznek ide. Változatos, a különböző életkorú gyermekek számára más-más felszereléssel építenek játszótereket, a felnőtteknek pihenőparkokat. A gyermekintézmények a zöldterület mentén nyílnak meg. Tervezésük lehetővé teszi sokoldalú hasznosításukat. Mellettük építik meg a sportpályákat is. A viták egyik legfontosabb állásfoglalása az volt, hogy alapterületét és beosztását tekintve is változatosabbak legyenek a lakásarányok. Továbbra is ugyanúgy szükség van az egyszobásra, mint a nagyobb otthonokra. Ennek megfelelően 1200 egyszobás lakás épül — főként garzon- és nyugdíjasházban. A legmeglepőbb, hogy kétszobásat már nem építenek, de sok olyan lakás lesz, amelyben az egy-két szobán kívül két, sőt három fél szobával teremtik meg a lehetőséget a lakás jobb kihasználására. Aczél Kovách Tamás 26