Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Frank János: Törvény — törvényszegés

Hentze Tamás 40 éves, 1978 vei ezek a művei egyoldalasak, talpukon állnak) két és fél vagy öt és fél centiméterre növekedett, nem beszélve a tömör tárgyak tekintélyes súlyáról. De nemcsak léptékváltás történt itt, formájukban és tartalmukban is különböznek ezek a klasszikus éremtől. Először úgy gondoltam, hogy a fenti plasztikákat felosztom „érmekre", ez a kerek darabokat foglalná magába, és négyszögletes „plakettekre". Nem sikerült, mert a művek között a műfajbeli rokonságnál erősebb az Csigó László eszmei együvé tartozás, s ami vele jár, a felvételei stílusbeli kötelék. Egy-egy ciklusába, soroza,.tette a Csiky-érem, a Csiky-plakett fogalmát. Az érem átmérője — úgy tudtuk — általában hét-kilenc centiméter, Csiky ezt a méretet tizenegy, sőt, tizenhét centiméterre növelte; a hagyományos medált akár zsebre dughatjuk, mindössze fél centiméter a vastagsága, Csikynél ez a magassági méret (mi-Rába '78. ba mind kör, mind négyzet keresztmetszetű alkotások beleférnek. A szériák között van a Tér és az Idő csoportja, máskor annak a munkahelynek a megnevezése, ahol a művész az illető darabokat alkotta. Ezeket lehetetlen volna gyáron kívül, üzemi felszerelés és alapanyag, fém nélkül elkészíteni. Az egyik évben a győri Rába-művek, a következőben az ajkai alumíniumkohó adott módot Csikynek, hogy megvalósítsa elképzeléseit. így a Rába- vagy az /4/foz-sorozat címe tiszteletkör az otthont nyújtó gyár előtt, emellett, még pontos is. Könnyű, szimpla dolog volna úgy regisztrálni, hogy a Tér-sorozat egy-egy tagjának alaprajza négyszögletes, az Idö-soré — hiszen az óra-számlap parafrázisai ezek a példányok — kerek. Inkább a tervszerű, szívós fejlesztés állomásait figyelje meg bennük a néző. A Rába '7<S telitalálat. Jó nagy, kockacukor formájú acéltömb, mintegy ékszerként belé illesztett ob jet trouvé-val: egy golyóscsapágygyal. Az Ajka-sorozat körös vagy szögletes protagonistáit, akár bronzból, acélból vagy alumíniumból vannak is, megkoronázzák a beléjük süllyesztett úgynevezett koronás csavarok. Egy csavar, két csavar, három csavar, négy csavar. Nemcsak üzemek előtt tiszteleg Csiky, hommage-1 ad művészettörténeti rangú modern művészeknek, építészeknek vagy barátainak, kortársainak, harcostársainak. Csiky hommage-ai talán még a szerzők művészetére is utalnak. Malevics, Gropius kompozíciója, Tange Kenzomk ajánlott asszonánca is trouvaille, nemkülönben az összetettségében is annyira egyszerű, mérnöki, mikrométernyi precizitásában is lírai Hencze Tamás 40 éves című érme vagy egy évvel későbbi, Bak Imrét köszöntő, ugyancsak születésnapi plasztikája.* Csiky Tibor műveit a bennük rejlő és a nyílt ellentétek teszik annyira élővé, elevenné. Felületi kezelése hol ékszerészmunkára utal, hol rusztikus vagy éppen a finom és a durva közötti átmenetnek találja meg azt a pontját, melyre akkor és ott szükség van. Sokszor egyazon művön belül is találkozunk a kétféle megmunkálással. Tárgyai között sok a két vagy több részes, esetleg a mozgatható, tehát mobil darab. A művész gyakran él a fő formák mellett olyan rekvizitumokkal (golyóscsapágy, koronáscsavar, Imbusz-csavar), melyek inkább csak az iparban használatosak, művészetét azonban mégsem, sohasem sorolnám a gépesztétika körébe, bármennyi költészetet talál is a szobrász a technikában. Csiky par excellence szerkezezetes, mégsem riad vissza az asszociatív mozdulatoktól, persze, a csábítás csak egy szemernyi, inkább kevesebb, mint több az ilyenféle trilla a konstrukcióiban. Csiky tudnillik bármit tesz, áttételesen teszi. Azt hiszem — eltökélt programja mellett —, nála az áttétel mint olyan ösztönös is. A gépek, amelyekkel dolgozik, megszabják tárgyainak alakját s a méretét is, mégsem képesek monotóniát parancsolni. Csiky sohasem ismétel. Szigorú törvényeket kodifikál saját maga számára. Már-már mi is behódolunk végletes törvénytiszteletének, mikor a legváratlanabb pillanatban rájövünk, hogy ő maga vált törvényszegővé. Ettől olyan széles a Csiky-spektrum. 25