Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Magyar László: A főépítész álmai

latát előreláthatólag 1985 után cserélik ki. A korzó díszburkolatát negyvenszer negyven centiméteres világos- és sötétszürke mííkőlapokból készítik. Néhány utca forgalmi rendje megváltozik majd. Az Apáczai Csere János utcát a Március 15. térig egyirányúsítják; a Galamb utca egyirányú marad, de a maihoz viszonyítva ellenkező irányban. (Az új forgalmi rendről a napilapok részletesen tájékoztatják majd olvasóinkat.) Hogy a járókelők folyamatosan és biztonságosan közelíthessék meg, illetve hagyhassák el a korzót, a Vigadó utca—Apáczai Csere János utca sarkán nyomógombos gyalogos átkelőhely lesz. Megőrzik és felújítják, ahol szükséges újraöntik, a korzó korlátját és a hozzátartozó régi lámpatesteket. Mivel ezeknek az öntöttvas kandellábereknek a fénye kevés a korzó megfelelő világására, a Kígyó utcai lámpatestekhez hasonló, kétkarú, bronzszínű alumínium oszlopokat helyeznek el. Egyedileg tervezett, a legjobb szecessziós és eklektikus hagyományainkat felújító víznyelő- és fa védőrácsokat szerelnek föl. Az eredeti minta alapján újból elkészítik a századelő kényelmes, ülőbútorait, az egykor slágerben is megénekelt Buchwald-székeket. Arra is ügyeltek, hogy a Fórum-szálló Roosevelt téri oldalán újból felállításra kerülő Eötvös-szobor lánckorlátja stílusos, a míves környezetbe illő legyen, ezt is egyedileg tervezték. Belátható ideig nem bontják le a hajdani eklektikus házsor utolsó mohikánját, a Thonet-házat. Tatarozzák, földszintjén kis üzleteket, hangulatos eszpresszókat nyitnak, utcai teraszokkal, ahová ugyanúgy ki lehet ülni, mint régen. Ilyeneket létesítenek máshol is a környezetbe nem illő, kitelepítésre kerülő üzletek, irodák, raktárak helyén. A 2-es villamos acélviaduktja alól elköltöztetik a raktárakat. A Műemléki Felügyelőség munkatársai szeretnék megmenteni ezt a vasszerkezetet. Helyreállítása némileg növelné a költségeket, de sokkal szebb lenne egy helyette épített vasbeton alkotmánynál. A viadukt alatt remek parkolási lehetősége lenne az amúgy is szűkölködő belvárosi autótulajdonosoknak és a szállodák vendégeinek. De ez már egy másik téma, mert a 2-es villamos felújítására csak később készülnek el a tervek. Még van idő megtalálni a megoldást a villamos zajának csökkentésére. Erre ma már szlmos lehetőség kínálkozik. Milyen lesz az új Duna-korzó? A korzó fénykorának hangulatát akarják a tervezők visszavarázsolni alaposan megváltozott életünkbe. Fölmerül a kérdés: divatba lehet-e újra hozni a korzózást? Vajon nem tűnt-e el örökre az az életforma, amelyhez hozzátartozott? Hamarosan választ kapunk majd a kérdésre, hiszen a munkát már elkezdték. 1981 végére elkészül a Fórum-szálló, 1982 tavaszára az Átrium, ezért a Roosevelt tér és a Vigadó közti szakasz befejezése a legsürgősebb. Aztán a Petőfi térig terjedő rész következik, és végül, 1982-ben a Vigadó téren is befejeződik az átépítés. Újból birtokukba vehetik a pestiek a Duna-korzót. 8 MAGYAR LÁSZLÓ A főépítész álmai Minden szakmáról él valami leegyszerűsített kép a tudatunkban, köztük az építészről is. Ahogy mondani szokás, ő az az ember, aki megálmodja a jövőt. Fehér köpenyben ül a tervezőasztalnál, zörgő és áttetsző pauszpapírok, hegyes ceruzák, redisztollak fölött. Szép új házakat, városrészeket rajzol le, s azok úgy épülnek meg, ahogy elképzeli... Az ember évtizedeken keresztül átsiklik az ilyen mondatok felett, ám egyszer megáll — és eltöpreng. Igaz lehet ez? Valóban úgy alakul minden, ahogy eltervezi, nem szól bele sehol senki és semmi? A kérdésfeltevésben már benne volt a gyanú is! Gáspár Tibor, Budapest főépítésze is észrevette, s már elöljáróban megjegyezte: kissé naiv felfogás él róluk a közvéleményben. Ugyanis minden álmunkat „megzavarja" valahogy a valóság. Hogy miként, milyen mértékben és milyen következménnyel, arról szívesen elmond néhány történetet. Alegjobb, ha sétát teszünk Budapest Belvárosában, s megnézzük először a Fórumot. Ilyen Fórum nincs ugyan, de az ne zavarjon bennünket. A szakmabeliek már egy emberöltő óta arról álmodoznak, hogy egyszer majd lesz. Akkor, ha lebontják a Szent István tér, az Alpári Gyula, a József Attila és a Bajcsy-Zsilinszky út által határolt épülettömböt. Ez esetben — írták le már az apáink idejében — kialakul a Belváros szívében egy óriási térség, amely összefüggő egésszé formálja a Szent István teret a Deák s az Engels térrel, egészen a Városházáig. S ezzel egyidőben kiszabadítja a Szent István-bazilikát is a házak gyűrűjéből. Erre már azért is szükség volna — fejtegették —, mert az impozáns barokkos szentélyű egyházi műemlék csak a hátsó, félkörívű részét tárja a Kiskörút felé, miközben elrejti az oldalhomlokzatát és főként timpanonos főbejáratát. Az építészek annyira komolyan vették ezt a gondolatot, hogy harmincöt esztendeje nem engedték beépíteni az Engels tér és a Deák tér között fekvő, hajdani Marokkó-udvar helyét, s ma is gépkocsiparkolásra használják. S ugyanez okból üresen maradt a Bajcsy-Zsilinszky út—József Attila utca sarkán fekvő telek is. így, ilyen várakozások között jött el az 1980-as év, amikor Gerő Balázs, a BUVÁTI tervezőmérnöke azt javasolta: vessék el ezt a tervet, mindent, ami ezzel együtt jár — építsék be a területet mutatós irodaházakkal vagy hasonlókkal. Az ok: sok lakást kellene lebontani, szanálni kéne a postahivatalt meg több más intézményt. Hát szabad ilyesmit csinálni a mai lakáshelyzetben egy álomért? Fel kell ébredni egyszer már! Gáspár Tibor is belátta: bizony, fel kell... De milyen nehéz egy mély álom után! Hiszen ő is azok közé tartozott, akik Egy álom, ami megvalósul: a tervezett Madách Imre út