Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Dr. Beck Béla: Mérleg

DR. BECK BÉLA MÉRLEG A főváros fejlődése az elmúlt öt évben A Fővárosi Tanács a napokban tekinti át Budapestnek az ötödik ötéves tervidőszakban elért fejlődését, veszi számba, miként valósultak meg a középtávú terv célkitűzései, mivel gazdagodott a város és hogyan javultak az itt élő emberek életkörülményei. A dinamikus városfejlesztés az élet minden területén — lakás, közlekedés, közmű stb. — eredményeket hozott, és mert Budapest kiemelt fejlesztése az egész ország ügye, a főváros terveinek teljesítése is az. A fő célkitűzések megvalósultak A főváros 1976—1980. évekre szóló ötödik ötéves fejlesztési tervét jó kétéves tervezőmunka előzte meg. Az Országos Tervhivatal és az érintett ágazati tárcák több lépcsőben összehangolták elgondolásaikat, amelyeket 1975 szeptemberében a Minisztertanács is megtárgyalt, majd a célokkal egyetértve tudomásul vett. A Fővárosi Tanács által elfogadott ötödik ötéves terv fő céljait az alábbiakban foglaljuk össze. — A legfőbb cél a nyomasztó menynyiségi lakáshiány csökkentése volt. Ezért a rendelkezésre álló anyagi eszközökből 90—100 ezer korszerű lakás építését tervezték. (Ebből célcsoportos 54—59, egyéb állami 5, több szintes, telepszerű vállalati támogatású munkáslakás 20—22 és egyedi társasház, illetve családi ház 12—14 ezer lakás.) — A nagyarányú lakásépítéssel öszszefüggő közművesítési és útépítési feladatoknak, illetve az új lakótelepek tömegközlekedésének a megoldása. — A népesedéspolitikai határozat következtében szükségessé vált szülőágyak biztosítása, a nagyobb gyermeklétszám elhelyezésére a bölcsődék, óvodák és különösen az általános iskolák nagyarányú fejlesztése. — Az egészségügyi ellátás javítása, különösen a fekvőbeteg-ellátás fejlesztése révén. A fővárosban a kórházi rekonstrukciófolytatása mellettáj kórházat is kellett építeni. — Az egyes kerületek lakosságának alapellátásában mutatkozó különbségek csökkentése a rendelkezésre álló anyagi erőforrások figyelembevételével. A tanácsi fejlesztési tervek végrehajtásának körülményei az ötödik ötéves tervidőszak egyes éveiben sem voltak azonosak, és változtak a terv elfogadásakor elgondolthoz, feltételezetthez képest is. A fővárost ezek a változások talán még az ország más térségeinél is jobban érintették, tekintettel a város gazdasági súlyára és a gazdasági fejlettség adott színvonalából fakadó specifikus (munkaerőhelyzet, lakásellátottság stb.) jellemzőkre. Az öt évre előirányzott fejlesztési eszközök évenkénti eloszlása a jóváhagyott tervben sem volt egyenletes: a népgazdasági terv az ötéves időszak első felére szerényebb mértékű fejlesztést, az időarányosnál kevesebb anyagi eszközt, az utolsó két évre az átlagosnál erőteljesebbet irányzott elő. Mivel a népgazdaság fejlődése az első három évben nem követte mindenben az ötödik ötéves tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai irányvonalat, megfelelő elemzések és kormányszintű döntések alapján 1979—1980-ban lényeges módosításokra került sor a belső és külső egyensúly javítása érdekében. Ezek az intézkedések 1979-ben — valószínűleg a tervszerű átmenet biztosítása érdekében — még nem érintették a főváros fejlesztésére tervezett előirányzatot. 1979-ben a Fővárosi Tanács jóváhagyott beruházási színvonala — a különböző ágazati minisztériumoktól ötéves terven felül átvett beruházási feladatokkal együtt — valamelyest még meghaladta az ötéves tervben jóváhagyott éves ütemet. A népgazdaság helyzete 1980-ban már nem adott lehetőséget erre, és a tanácsi beruházások színvonalaafővárosban nem növekedhetett 1979-hez képest. Változott a tanácsi fejlesztési alap szabályozása. A tanácsi beruházási tevékenység jobb körülhatárolása érdekében az első két év után. 1978. január 1-től bevezették a tanácsok területén a beruházási színvonal szabályozást. A tanácsok rendelkezésére bocsátott fejlesztési eszközök alapszerű kezeléséhez képest ez a szabályozás lényeges változást jelentett. A végrehajtás körülményei közül nem szabad megfeledkezni a főváros térségében kialakult építőipari kapacitáshiányról. Az építési igények és az építőipari kapacitás közti különbség a fővárosban igen kiéleződött. Volt olyan év is, amikor a kivitelezők által elutasított megrendelések aránya megközelítette a 20 százalékot. Az utolsó két évben — a vidéki építőipar bekapcsolódása és a beruházási tevékenységet mérséklő országos intézkedések hatására — valamelyest csökkent a feszültség. A gazdasági körülmények változása nehezítette a végrehajtást, és az érdekelt tanácsi szerveket évről évre nagyobb erőfeszítésre, körültekintőbb gazdálkodásra ösztönözte. Nem állítható, hogy ez minden vonatkozásban sikerült. A korábbiakhoz képest rugalmasabban gazdálkodtak a fejlesztési alappal. A rendelkezésre álló pénzeszközök hatékony és tervszerű felhasználása érdekében az egyes épülő létesítmények helyzetét évente többször is fölülvizsgálták, és ahol a kivitelezés nem haladt a tervezett ütemben, onnan átcsoportosítottak anyagi eszközöket oda, a

hol megvoltak a gyorsítás feltételei. Az építőipari kapacitáshiányból fakadó negatív hatások mérséklésére, az adott gazdaságirányításon belül lehetséges kapacitásgazdálkodás megvalósítására, jelentős szervezet, intézkedésként a Fővárosi Tanács létrehozta a Beruházási Főosztályt. Ennek eredményei különösen a lakásépítés komplexitásának javulásában mutatkoztak meg. A statisztikai adatokon nyugvó elemzések azt mutatják, hogy a főváros ötödik ötéves tervének fő fejlesztési célkitűzései megvalósultak. A rendelkezésre álló anyagi és szubjektív erőforrásokat a kiemelt fő feladatokra koncentrálták, és a tervidőszakban majdnem teljes egészében megvalósították az eredetileg tervezett beruházásokat. A tanácsi fejlesztési alapból 61 milliárd forintot, állami nagyberuházásként pedig (metró, sportcsarnok, szemétégetőmű) 13 milliárd forintot fordítottak beruházásra. Néhány kivételtől eltekintve teljesültek a jóváhagyott ötéves terv főbb naturális előirányzatai is, bár több területen csak a terv alsó határainak a közelében. Ezek között kell említeni a telepszerű magánerős lakásépítést, a kereskedelmi és a bölcsődei hálózatfejlesztést, a szakorvosi rendelő építést és néhány kórház rekonstrukcióját. Az alapellátást azonban sikerült megvalósítani a legtöbb területen. (Például: bölcsődei ellátás, nettó lakásszaporulat.) Több naturális cél teljesítése megközelítette, sőt, egy-két területen meg is haladta a felső határt. A terv főbb arányait tekintve nincs számottevő elmozdulás. A kisebb arányváltozások főként két tényezőre vezethetők vissza. Egyrészt az elmúlt években bekövetkezett, illetve a beruházási árszínvonal 1980-tól tervezett változására, ami a belső arányokat is módosította; másrészt a már említett rugalmasabb gazdálkodásra, a tervidőszak utolsó éveiben. Végső soron a jóváhagyott tervhez képest növekszik az egészségügy fejlesztésére, valamint a lakásépítésre, terület-előkészítésre és lakóház-felújításra fordítható összes eszközök részaránya. Az eredeti tervhez képest valamelyest növekszik — elsősorban az autópályák fővárosi bevezető szakaszának építésére a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumtól kapott támogatás révén — a közlekedésre fordítható eszközök részaránya. A többi ágazat — a kereskedelem kivételével — körülbelül az eredeti arányban részesedik. Lakásépítés és állagmegóvás Hogy az ötéves terv fő céljai között első helyen szerepelt a lakásépítés, nem tekinthető kizárólag felsorolási sorrendnek. A mennyiségi lakáshiány volt a főváros legfeszítőbb társadalmi kérdése, amely az elmúlt másfél évtized óriási, a korábbiakhoz messze nem hasonlítható ütemű lakásépítései ellenére is — 1961—1 975 között 187 ezer lakás épült a fővárosban — nagyobb mértékű volt az országosnál. Ezért a fejlesztési alap nagyberuházások nélküli részének több mint kétharmadát erre a célra irányozta elő a terv. A megvalósítás — a fővárosi építőipari kapacitás feszültségei, az egyre kevesebb munkaerő és a megnövekedett terület-előkészítési (szanálási) feladatok miatt — igen nagy erőfeszítéseket követelt mind a kivitelezőktől, mind a Fővárosi Tanács illetékes szerveitől. A Minisztertanács két ízben is foglalkozott a fővárosi lakásépítés Megnevezés Terv Tényszám A teljesítés Megnevezés előirányzat 1976—1980 %-a Célcsoportos és egyéb ezer állami lakás 58-64 57,9 100 Telepszerű magánerős ezer 20—22 12,1 61 lakás Egyéb magánerős ezer 12—14 15,6 130 lakás Lakásépítés összesen ezer 90—100 85,6 92 lakás Lakásmegszűnés ezer 27,7 22,2 80 lakás A lakásépítés és megszűezer 62—72 63,4 102 nés egyenlege lakás 2