Budapest, 1981. (19. évfolyam)

5. szám május - Vörös Károly: Tüzes a bor, tüzes a lány— A Király utca története 2.

Itt mindig tejszínhabbal adták a kávét Jókai kortesei a Király utcában unicum! Kora hajnaltól kezdve késő éjfélutdnig itt a nap és az éj minden órájában akad publicum." Már csak azért is, mert ez a forgalom és a nyüzsgő közönség természetszerűen vonzza a Király utcába a kereskedőket, ha nem is a legelőkelőbbeket. , .Fényes kirakatokról — folytatja tovább Kiss József — a Király utcában persze szó sincs, itt inkább az olcsóságban versenyeznek egymással. Az egyik boltban egy ruháravalót 2 forinton kínálnak, a szomszéd nagy fekete betűkkel 1 forinton hirdeti. Praktikus nép! Amerika Budapesten. De aki azt hiszi, hogy a Király utcában olcsón vásárolhat az nagyon felült. Itt nincsenek szabott árak, itt az árakat egyéniségekhez szabják. Ha elegáns kabát van rajtad, szépen meg fogod fizetni az adót e kiváltságért, és ha kopott a kabátod és mégis,,zöld", azaz impraktikus vagy, megérdemled, hogy bírságot fizess!" A kortársak tanúságtételét a pezsgő életű és zsúfolt utcáról megerősítik a statisztikák objektív adatai is. 1857-ben a Király utcának a későbbi Nagykörúttól befelé eső szakaszán 4828, attól kifelé, a Ligetig terjedő szakaszon 979 ember lakik: összesen 5807 fő. Ez a szám 13 év múlva 7596-ra nő: ebből a külső szakaszon 2384 személy lakik, jeleként annak, hogy a belső rész telítődni kezd: a növekedés java része az utca külső szakaszára jut. 1881-ben a Király utca lakóinak száma eléri a 9559-et, és ettől kezdve stagnál: 1891-ben 10 050, 1901-ben 10 918 személyt számolnak össze házaiban. E házak zsúfoltságát jól mutatja, hogy már az 1870. évi adatok szerint az akkor 1. számú házban, az Orczy-házban 141 szobában 359 személy lakott, a 20. számú házban pedig 103 szobában 411-en, a 24. számúban 110 szobában 365-en, a 47. szám alatt 138 szobában 356-an. A szobák számát a személyekével elosztva, és tekintetbe véve azt is, hogy a jobb módú polgárok nyilván kevesebbed magukkal laktak egy szobában, mint a szegények, az utca jól mutatja Budapest lakásszerkezetének jellemző vonását: a viszonylag kevés, ritkán lakott nagy lakás mellett a zsúfolt, az egykori statisztika által túl népesnek nevezett tömegszállások magas arányszámát. A Király utcát 1901-ben mint Budapest legnépesebb utcáját emlegetik. Ekkorra már korábbi kétes előkelősége is megkopott. A városnak a Ligettel való összeköttetésére a vele párhuzamos fényes Sugárút (később Andrássy út, ma Népköztársaság útja) szolgál. A Király utcán már nem torlódnak össze előkelő fogatok, klasszicista házainak stilusa is divatjamúlt, beléjük egyre inkább szegény emberek költöznek, előkelő üzletek helyén működő boltjai szerény tömegárukat, szórakozóhelyei — egyre inkább elszaporodva — a leghitványabb szórakozást kínálják látogatóiknak. Lumpok tanyája Az utcának ilyen átváltozása a XIX. század első felében megindul. Ebbe a negyedbe tolódnak át már korán a városi élet olyan elemei is, melyeket a rendezettebb Belváros és Lipótváros polgára nem szívesen tűr meg közvetlen környezetében. Az öreg színész, Balog István, visszaemlékezve ifjúkorára, a Király utcai Schwarze Redoutot, a „Fekete Vigadót" emlegeti, mely 1806 körül úrfiaknak, jurátusoknak, mészáros- és borbélylegényeknek, néha katonatiszteknek, olykor pedig „jux"-ból vidám mágnásoknak is kedvelt, bár meglehetősen alantas szórakozóhelye, táncterme volt. Itt csak a férfiak fizettek belépődíjat, a nők nem. Éjfélig még csak csendesebben ment a tánc, de ilyenkor szoktak megjönni a belvárosi előkelő Hét Választóból a pénzesebb gavallérok; „itt azutan nagyban ittak, tivornyáztak, az edényeket, poharakat földhöz, falhoz csapkodták, néha még a csillároknak sem kegyelmezve". Ez a mulató, úgy látszik, nevezetes helye volt a városnak, mert egy német utazó, aki 1814 körül járt Pesten, szintén megemlékezik róla — de már súlyosabb szavakkal: „Kivétel nélkül az összes női vendégek Phrynék voltak (a szép görög kifejezés itt egyszerűen szajhákat jelöl. V. K.) a legközönségesebb fajtából. A férfi vendégek: henteslegények, diákok, jurátusok, hellyel-közzel a főnemesség ifjai, akik itt ildomos szórakozást kerestek, ám leereszkedtek afféle vonatkozásokban is, amelyek bármely pillanatnyiak voltak is, nem is olyan ritkán az illető nemes ifjúnak leszármazóira is eredményes hatást gyakoroltak. A földszinten levő táncteremhez egy tágas kert szögellett, amelyet a táncban felhevült párok gyakorta felkerestek, hogy itt tetszésük szerinti módon lehűtsék magukat. Ennél a pontnál megbénul minden leírás: ezt a kertet látni kellett, hogy az embernek fogalma legyen arról, hogy milyen mélyre süllyedhet az ember." A táncesték emellett igen gyakran verekedéssel végződtek a hentesek, diákok és jurátusok között. És bár e jeles intézmény a tízes évek végén, úgy látszik, megszűnt, támadt helyette más: 1830 körül az ,,Új Szála" hívja fel magára afigyelmet: „a Király utca kezdeténél barátságosan nevet a közeledő felé, parodisztikusan jótékony leányegyletnek lehetne nevezni, mintégy párjául a pesti jótékony asszonyegyletnek" — írja egy ironizáló kortárs. A tánc itt délután öt órakor kezdődik, éjfélkor még tart a bál, majd a párok eltűnnek a tánctermet körülvevő szobácskákban. A Király utcának és közvetlen környékének ez a profilja az idők folyamán csak tovább erősödött. 1848 történelmi nyarán egy jurátus naplója így számol be egy a Kék Kakas (a mai Székely Mihály) utcában tett látogatásáról: „Itten majdnem ház ház mellett csak vagy 4 olcsóbb rendű bordély házakat: ugyanannyi tivornya tanyákat látogattunk meg. Az egyik helyen seres asztalok körül egy lant és gitár hangjait hallgatva kéjhölgyektől környezett férfiak ültek, a másikon pongyolás kéjhölgyektől dühösen veszekvő Kossuth katonák csillapíttattak; míg a harmadik helyen szinte gitár és lant zenéje mellett víg fiúk táncoltak a szüzesség nyílt ellenségeivel. A 4-ik helyen mit láttunk, már magam sem tudom. Mi mindenütt a megszólításnak kitérőleg felelve csak néhány percig mulattunk, s mindenütt a félig megvilágított kéjszobákat is észrevéve, tovább folytattuk utunkat — igenis tovább, mert még Pest leghíresebb és -látogatottabb, 12— 13 kéjhölggyel dicsekvő rendszerösített, a vidékeken is oly igen ösmeretes Luft Rézi bordélyházát is kívántuk megtekinteni. Soha sem hittem volna, hogy ennek elérésére ily jó alkalmatosságot fogok találni, mert megvallom, hogy ilyesmire felszólítani restelltem volna ösmerőseimet. Társam azelőtti ösmeretsége következtében bebocsájtatva a már csukva volt bordélyházba, itten azon szobákba lépénk, hol — mint tudtomra esett — az összegyűlt szépségek közt a választás szokott megtörténni. Beléptünkkor itt csak 3-an voltak jelen: egy csinos, fiatal, fejfájásra panaszkodott leány; Luft Rézi, egy 35—40 éves, durva tekintetű kövér asszony s ennek szobaleánya, ki főnöknőjét fésűié, s valamint két idegen férfi. A főnökné reánk keveset ügyelve nemsokára elment, s most húzódni kezdtek egymás után a snepfek (szalonkák — V. K.), számra mintegy 8-an. V Bár közülök egy sem volt olyan szép s olyan vonzalom teljes, mint a pozsonyi, mindamellett céljok elérésére elég kecscsel és kellemmel bírtak. Ha egy rendes háznál lettem volna, azt kellett volna hinnem, hogy ezek mind a ház leányai, hiszen azon kívül is kedves és ajánló külsővel bírván, jelenleg (kivévén, hogy egyik kalapomat fejére tevésével fertőzteté meg, másik, hogy egy férfi által füzeté ruháját, s hogy harmadiknak, ki egyedül volt, pongyolában vállát a leesett ing engedé láthatni), mondom, ezeken kívül meglehetősen viselték magokat." (Megjegyzendő, hogy a naplóíro szigorú er-V 39