Budapest, 1981. (19. évfolyam)

5. szám május - Havas Gábor: Szerkezetek szerkezete

HAVAS GÁBOR Szerkezetek szerkezete Az olló veszedelmes szerszám. Az volt már az egyszeri szabó kezében is, aki a nadrág két szárát Hol az egyik, hol a másik kurtításával próbálta egyenlő hosszúra szabni. Nem kecsegtet több sikerrel az a kezdetleges elképzelés sem, mely szerint úgy tehetjük arányosabbá a magyar gazdaság szerkezetét, ha itt is, ott is felszámoljuk az alacsony jövedelmezőségű vagy éppenséggel veszteséges profilokat. Mintha ezzel a népgazdaság, mint valami homokzsákjaitól megszabadult léghajó, a magasba lendülne. Kolonc persze van a mi járművünkön is elég, de a szabadulás tőlük nem ilyen egyszerű. Viszonylag könnyebb a dolgunk, ha a mérlegre helyezett veszteséges termék külföldre megy. Ilyenkor „csak" azt kell megfontolnunk, hogy az eddig érte kapott devizát meg tudjuk-e szerezni más, jövedelmezőbb termékkel, és a vevő érdekeit nem sértjük-e annyira, hogy ez egyéb, kedvezőbb exportunkat is veszélyeztetné. Nehezebb a dolgunk akkor, ha a veszteségesen előállított termék valós hazai igényt elégít ki. Ilyenkor meg kell vizsgálni: ha az előállítás eddigi helyén nem lehet megszüntetni a veszteségtényezőket, nem teremthetők-e meg a gazdaságosabb termelés feltételei más vállalatnál, szövetkezetnél, vagy éppenséggel e célra létrehozandó új kisvállalkozás keretében. És máris beleütköztünk az első ellentmondásba. Hiszen egy adott termelővállalat csak azt tudhatja, melyik terméke hozza, -nelyik „viszi el" a nyereséget; az már kívül esik a látókörén, hol lehet gazdaságos a szóban forgó termelés. Még kevésbé képes áttekinteni azt, hogy az adott profil országos szintű felszámolása esetén nem járna-e a népgazdaság számára a veszteséges termelés fenntartásánál is nagyobb áldozattal az a többletexport, mellyel a pótlást szolgáló többletimportot ellentételeztük? Az ország méreteihez képest túlságosan széles termékspektrum szűkítése, a kutatási, fejlesztési, termelési kapacitásoknak a számunkra legjobb üzletet kínáló profilokra való összpontosítása tehát nem képzelhető el az import és az export, vagyis a gazdasági nyitottság egyidejű növelése nélkül. „De hiszen — vethetné fel valaki —, a KGST-n belül már ma is a mi gazdaságunk a legnyitottabb". Igaz. Az egy főre jutó külkereskedelmi forgalom nálunk két és félszerese a megfelelő lengyel és hatszorosa a szovjet mutatónak. Mégsincs más utunk, mint a nemzetközi munkamegosztásba való fokozottabb bekapcsolódás. Profilokat csökkenteni és importot csökkenteni egyszerre nem lehet. A második ellenmondás a vállalaton belül jelentkezik. A vállalat is szerkezet. Ha három üzeme közül ma leállítja a legkevésbé jövedelmezőt, holnaptól a másik két üzem nyeresége is számottevően csökken. Oka egyszerű: vannak a termelés volumenével nem arányosan változó (ún. rezsi jellegű) költségek (amortizáció, gyáron belüli szolgáltatóüzemek fenntartása stb.); növekedés esetén a termelés egységére ezekből kevesebb, volumencsökkenés esetén több jut. Ezért önmagában a termelés bővülése nyereség-, mérséklése veszteségtényező. Vagyis: előbb kell kimunkálni, előkészíteni a hasznot hajtó új profilra vállalkozást, aztán lehet csak mérlegelni a ráfizetéses régi abbahagyását. , A gazdasági nyitottság is, a „rezsihordozók" problémája is felveti: kinek a feladata a termelési szerkezet javítása? A vállalatoké? A gazdaságirányításé? A foglalkoztatottak ágazati megoszlását, főleg az iparban dolgozók arányát tekintve már megközelítettük a fejlett országok struktúráját. Erre hivatkozva sokan állítják: a főbb arányok Magyarországon már kialakultak, most a vállalatokon a sor, hogy a termékszerkezet javításával hatékonyabbá tegyék a gazdálkodást. A hazai struktúrajavítás szem-Az aktív keresők százalékos megoszlása a hetvenes évek végén Ipar, építőipar Mező- és erdőgazdaság Forgaloma Egyéb Egyesült Királyság1

5 37,5 2,5 27,1 32,9 NSZK" 44,2 6,4 25,1 24,3 Ausztria0 40,9 11.7 47,4 Japánc 34,6 11,6 31,5 22,3 Csehszlovákia1

1 48,1 14,6 17,2 20,1 Lengyelország*1 39,1 30,8 13,9 16,2 MAGYARORSZÁG« 42,3 18,5 17,8 21,4 Szovjetuniór

t 38,7 20,7 16,9 23,7 pontjából alapvető jelentőségű a Központi Bizottság 1977. október 20-i határozata: „o termékszerkezet fejlesztésére vonatkozó döntések túlnyomó része a vállalati jogkörbe tartozik. A végrehajtás az irányító szervek növekvő felelősségének érvényesítése mellett a vállalati önállóságra és a szocialista vállalkozó szellemre épüljön". De maga a vállalat is ezer szállal kötődik a népgazdasághoz. Csak egy példa: a TAURUS Gumiipari Vállalat, amely mintegy tízezer terméket gyárt, legújabb termékeivel az alábbi átfogó fejlesztéseket szolgálja: hevederek: a bányászat fejlesztése („eocénprogram"); abroncsok, profilszalagok, légrugó: a közúti járműgyártás fejlesztése; profilszalagok: a könnyűszerkezetes építés elterjesztése; hajlékony falú konténerek: konténerizációs program; vízszigetelő lemezek : a vízgazdálkodás fejlesztése. A fentiekből látható a vegyipar egyik kiemelkedő vállalatának és öt másik ágazatnak szoros kapcsolata. Ezek a kölcsönhatások — és a külgazdaság — együttesen adják egy ország gazdasági struktúráját. Hogy a szolgáltatásban dolgozók (Id. az utolsó két oszlopot) aránya a fejlődés tendenciáinak megfelelően tovább növekedjék, annak az a záloga, hogy az anyagi termelésben javuljon a termelékenység, élőmunka szabaduljon fel. (Az USA-ban már 30 százalék alá csökkent az iparban,, négy százalék alá a mezőgazdaságban dolgozók aránya.) Ez az összefüggés világít rá annak szükségességére, hogy az ipar egyes ágazatai eltérő ütemben fejlődjenek. A hazai növekedés utóbbi három évtizede ezt jól tükrözi. Míg az ipar megtízszerezte egész termelését, addig egyes ágazatokban az 1979/1950 index (1950 = 100) a következő: Bruttó Foglaltermekoztalés tottak Bányászat Gépipar Vegyipar Könnyűipar 376 158 1426 260 3444 368 647 256 a Közlekedés, kereskedelem és pénzügyek b 1976 c 1977 d 1978 e 1980 Legdinamikusabban a vegyipar nőtt, és ugyanitt javult legmeredekebben a termelékenység is; 28