Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Kertész Péter: Vasevő és a többiek

feldolgozzák, és ahol lehet és értelme van, ott változtatnak. A XX. kerület egyik konyhájában fél éve kísérleteznek kétféle menüvel. Az újításnak sikere van, bár nem könnyű pár nappal korábban tájékozódni, hogy a kiszemelt két ételből hány adagot készítsenek. Ezért jelenleg ugyanannyit főznek tarhonyás húsból, mint valamilyen főzelékből, amelyhez sertésfeltétet tálalnak. Persze jól kell párosítani, mert félő — különösen az első turnusokban —, hogy éppen a tápanyagban gazdag főzeléket választják jóval kevesebben. A tapasztalatok azonban biztatóak, s reméljük, egy-két éven belül polgárjogot nyer a gyermekétkeztetésben a kétféle menü. Dr. Ferenczi György igazgató elmondta, hogy igyekeznek a szülők ízlésén is változtatni. Több nyílt napot rendeztek már eddig is az iskolákban, ahol a szülői munkaközösségek és a pedagógusok elmondják észrevételeiket. Az elmúlt évben kétszer hívták össze Budapest valamennyi általános iskolájának igazgatóját és a kerületi tanácsok illetékes osztályvezetőit, hogy nos alapanyagú ételek. Ezen túlmenően az egészségügyi osztály félévenként kiértékeli egy-egy több ezer adagos konyha étlapját. Hat közegészségügyi szakorvos járja rendszeresen a hálózatot, s pontosan regisztrálja a szükséges és a biztosított tápanyagok közötti eltéréseket. Ha belefér a keretbe, utasítják a konyhavezetőt, hogy például több zöldfőzeléket adjon a gyerekeknek: csökkentve ezzel az optimum és a lehetőségek közti távolságot, így jött divatba leves helyett a rostos ivólé, amelyben nincs szénsav, s vitaminban igen gazdag. Tulajdonképpen mindennap örömmel meginnák a gyerekek, de ez ma még luxusnak számít. Szó van arról is, hogy a közeljövőben számítógép állítja majd össze az étlapot, kiválasztja azokat az ételféleségeket, amelyeket a legcélszerűbb adni a gyerekeknek. Persze az lenne a legideálisabb, ha végül az kerülne a tányérokba, amit a legjobban szeretnek a gyerekek, de ma még olyan nagyok az ízléskülönbségek, hogy gyakorlatilag ez megvalósíthatatlan. Az elrontott ízlésű gyerekekkel meg kell kedveltetni a táplálkozás-élettanilag értékes ételeket, mint például az annyit „cikizett" spenótot vagy finomfőzeléket, mert ezek valóságos vitaminbányák. Hasonló tartózkodás tapasztalható a sajtféleségekkel szemben - hála az otthon kialakult jó szokásoknak —, ha engedtek volna a gyerekek nyomásának, a sajt rég lekerült volna az uzsonnaétlapról. Megoldást itt is a normajobbítás jelentene, akkor ugyanis lehetne egy kis vajat is kenni a kenyérre, elvégre a sajt vajjal csúszik jobban. Hamarosan sor kerül reprezentatív ízlésvizsgálatra. Ennek során mintegy tízezer gyerek húzza majd alá a kérdőíven kedvenc ételeit. A kérdőíveket tovább bővítsék azt a nyilvánosságot, amely az elérhető, tápanyagban gazdag ételféleségek és a gyerekek ízlésének közelítését szorgalmazza. Hamarosan további félszáz olasz tejautomatát szerelnek fel az iskolákban. A Gyermekélelmezési Vállalat szeretné citromos teához is juttatni kis vendégeit. Ám az iskolák nem lelkesednek túlságosan érte. Mivelhogy ez többletmunkával járna: meg kellene szervezni, mosogatni, s mindez bizony nem nagyon fér bele az amúgy is kicentizett munkabeosztásba. Pedig jó lenne a gyerekeknek a több folyadék. Ferenczi György 18 éves korában, éppen negyed százada került a vendéglátó szakmába. Szakács szakmunkás, később elvégezte a jogi egyetemet, majd tanári szakon a Politikai Főiskolát. Azt próbálja megértetni dolgozóival, hogy a gyermekétkeztetés hivatás, nem egyszerűen munkaviszony. 7 Eifert János felvételei