Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - Szabó Endre: Városgyógyászat

a) Meglevő lakások I. táblázat MINŐSÉG Db Értékszorzó Eszmei érték szerinti db Komfortos 145 1.00 145 Félkomfortos 124 0,66 82 Komfort nélküli 23 0,27 6 Összesen: 292 — 233 b) Keletkező összkomfortos lakások 274 1.11 304 bonyolultabb, mint a már begyakorolt lakótelepépités. Ezért a VI. ötéves tervben nem építenek állami erőből új házakat a rehabilitációs területen. Csak felújításokat és lakásösszevonásokat végeznek. Még részleges épületbontásokra is alig van mód. A jelenlegi gazdasági helyzecben érthető a megvalósítás elhalasztása, illetőleg a kompromisszumos (csak felújításra szorítkozó) megoldás. Érthető, de nem fogadható el. Az épületek katasztrofális állapotán kívül az is a halasztás ellen szól, hogy a beruházási költség 1986-ra 14 százalékka (80,5 millió forinttal) emelkedik — már a tervezés befejezése óta is 12,4 százalékkal növekedett. Az idő nemcsak pénz, hanem további állagromlás okozója is. A kompromisszumos megoldásban éppen a rehabilitáció lényege vész el: a lakásfelújítás önmagában nem eredményez minőségjavulást városi léptékben, sőt fokozza az ellentmondást. Ha megtakarítjuk a rehabilitációt, nem leszünk gazdagabbak, inkább szegényebbek. A puszta diagnózistól még egyetlen beteg nem gyógyult meg. Hol a kiút? Engedélyezzenek a rehabilitációs területen is magánerős építkezést. Indokolatlan — és szegregációs hatása A tervezett beépítés. A bontással zöldterület, a tűzfalakból homlokzatok alakíthatók ki miatt káros — a telepszerű magánerős építést a város szélére, a társasházakat a zöldövezetbe szorítani. A megújult értékes belső városrészek, az üzletek, intézmények közelsége bizonyára vonzaná a magánépíttetőket, ugyanakkor a belvárosi bérlakások ellátottsága utolérné a lakótelepiekét. Tételezzük föl, hogy az új lakások a telepszerű magánerős építési formában, az „idegen" területek (üzlet, iroda, raktár, garázs, pince stb.) használóik anyagi hozzájárulásával készülnének, a „telekár" pedig (kártalanítás, lakáspótlás, közmű-, út- és kertépítési költség) a különböző építtetőket terhelnék területük arányában. így a II. táblázat (I. a 31. oldalon) mutatóit kapnánk: (A bérlakások átlagos alapterülete 74,6 négyzetméter, az újaké 55,4. Az egész tömbre a kettő középarányosa: 62,7 négyzetméter. Az állami lakások összterülete 8360, a magánerőseké 8970 négyzetméter, az „idegen terület" 4730 négyzetméter. Megoszlásuk az összterület arányában: 38, 41, illetőleg 21 százalék.) Az új ötéves tervben örvendetesen felemelt összegű felújítási alap megfelelő forrás lehetne a régi bérházak ily módon 235 milliót kitevő költségének előteremtéséhez. Az új lakásoknál, a telepszerű magánerős építés állami támogatását indokolt biztosítani. Ha ezt lakásonként kereken kétszázezernek vesszük, az állami támogatás 32 és fél millióval kompenzálná az új épületek itteni magas „telekárát". Ez esetben az új lakások átlagosan 850 ezer forintba kerülnének az építtetőknek, az egyéb kedvezmények nélkül. A támogatás szükséges és reális, mivel körülbelül enynyibe kerül a társasházi öröklakás is. így a magánépíttetőkre 138 millió forint jutna. Az „idegen" területek százmillióját célszerű volna megelőlegezni állami, ún. rehabilitációs alapból. Ezt követeli a helyiségek rendeltetésének sokfélesége, az építés komplexitása. Bérbeadásuk vagy eladásuk révén hamar megtérülne ez az összeg, ami így lényegében egyszeri befektetés. Fedezhetné később a többi tömb „idegen" területeinek költségeit, illetőleg az ún. „külső" költséget. A tömbön kívüli tízmilliós területi költség (telekár) ugyanis megoszlik az erszébetvárosi rehabilitációs terület egészén, a többi tömb külső költségeihez hasonlóan, nem különíthető el, így a rehabilitációs alaphoz tartozik. Az Elektromos Művek és a felekezeti épületek homlokzattatarozása a felújítási alapot terhelné 35 millióval. Az iskolai tornaterem építéséhez szükséges 25 millió pedig a tanácsi fejlesztési keretet. Mivel a VII. kerületnek 2,7 milliárd forintja van felújításokra a VI. ötéves tervben, talán ennek egytizedét, 270 millió forintot, e tömb rehabilitációjára áldozhatná. Központi keretből szükséges előteremteni 187 és fél milliót: rehabilitációs alapra, tornateremépítéshez és a telepszerű magánerős építés támogatásához. Ebből százmillió — az „idegen" területekre fordított összeg — belátható időn belül visszatérül, illetőleg folyamatosan újra felhasználható. A jelenlegi állapot