Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - Gergely Ágnes: Két szonett

kaviárok, feketék, pezsgők, napóleonok, USA-cigaretták, dekorációk, a foglalkoztatott tizenkét bárhölgy tiszteletdijáról nem is beszélve), valahonnét talán csak venni kellett ezekre azt a kis pénzmagot, — ennyit igazán meg lehet érteni — hát nem ? — Fentiek alapján bizton várom a mélyen t. Bíróság felmentő ítéletét, s javaslom védencemnek „A korral haladva" kitüntető érdemérem (nos, ennyire távol áll tőlem minden túlzás !) bronz fokozatára való felterjesztését. Végezetül pedig végigtekintve e termen, hol imé, szem nem maradt szárazon: nehogy ügyfelemnek, a reá háramlott rendkívüli kiadások folytán bekövetkező anyagi leromlása okán vissza kelljen térnie korábbi sivár és korszerűtlen életformájához, felkérem a mindenekfelett t. Elnök Urat, miszerint ezúttal természetszerűen szigorúan magánemberi minőségben, de roppant tekintélyére támaszkodva, ezen önhibáján kívül sorsüldözött kiváló személyiség javára e könnyekig megindult és adakozni vágyó kis közösség nyájas körében jótékonysági gyűjtést indítani szíveskedjék ! ESSZÉ VAGY A KÓRÓ ÉS A KISMADÁR — Maga, barátom, ezt meg kell mondanom: tudományosságunk jeles ígérete. A doktori értekezése kiváló. No persze, a maga nemében, persze. Ez így csak vázlat. Vázlatocska, hehe. Nyilván tovább dolgozik a témán, fiatalember ?! Rendíthetetlen kitartás (ezt jól jegyezze meg!), vasszorgalom, tévedhetetlen pontosság, semmi kávé és cigaretta, alkoholról — apage Satanas! — nem is beszélve! Kemény fekhely, sok zöldfőzelék! És csakis tisztes házasság jöhet szóba, semmi több, érti fiam! Nna. Ez a biztos szakmai siker titka, barátocskám! Mert a tudomány, az nem majális, kérem. Hehe. És nem is juniális, hehehe! — Igenis, professzor úr. Nagyon hálásan köszönöm. — És ne felejtse: egy napban huszonnégy óra van. Sőt, ha nagyon akarjuk, huszonöt is, hehe! Éjszaka szintén lehet ám dolgozni! Dolgozgatni, hehe. — Tessék, szerkesztő úr, itt van a monográfiám Gyulai Pálról. Több mint két évtizedes kutatásaim, megfeszített munkám eredménye. Négyezer oldal. Mindeti benne van. Részletes kortörténet, családfa az Árpádkortól, az összes életrajzi adat és valamennyi mű tüzetes elemzése és értékelése. — Á, ne hagyja itt! Borzasztó. Hisz az kétszáz ív! Annyi papír a világon sincs, kérem. — Tessék, az új kéziratom! Istenem, szinte nagyobb munka volt öszszesűríteni, mint megírni az egészet. Hatszáz oldal. Az csak nem sok. Egy Gyulai Pálról? — Hát... éppen talán nem. Az attól függ. Nézzük csak, nézzük csak... De uram, önnek nincs koncepciója, ez így futó bepillantásra is látszik. Egymás után leírja a céduláit, még mindig nincs szíve eleget eldobni ! Válogasson, sűrítsen, selejtezzen, kérem. Képezzen súlypontokat! + — Tessék. Gyulai Pál személyiségrajza. Erre igazán nem mondhatja, hogy nincs benne koncepció! Válogattam, selejteztem, gondolkodtam. Rájöttem, hogy ez a Gyulai egy torzult lélek volt, kérem. Nagy költő akart volna lenni mindenáron, az istenadta, de belátta, hogy Arany János mellett neki nem terem babér, hát a kíméletlen kritikával kompenzálta magát. Ettől lett aztán irodalmi pápa. Millió adattal, nyilatkozattal, levéllel, önvallomással bizonyítom! — Na ne vicceljen! Háromszáz oldal? Egy ilyen részproblémára! — Tessék, százötven oldal! Ez már igazán nem sok! — Nem, ezt valóban nem lehet mondani. De nézze kérem, ez a Gyulai mégiscsak egy nemzeti nagyság. Iszonyú szakmai botrányt kavarna 1 Sőt az újságok... Na nem! Ezt egy olyan komoly kiadó, mint a mienk. .. ugye megérti? Próbálja meg talán egy folyóiratnál! — Tessék! Harminc oldal az egész. A téma érdekes, nem? — Igen, tényleg nagyon érdekes. De kevés az adat, a bizonyíték! Így nem eléggé meggyőző. Ez nekünk túlságosan esszészerű! Próbálkozzék valami népszerűbb lapnál, kérem! — Húsz flekk, közlik, vagy nem közlik ? — Persze, hogy szívesen közölnénk, de értse meg, ez nekünk túl nehéz! Tudja, olyan tudományos. De mondja, nem írná meg egy hatnyolc oldalas esszének? Úgy egyébként a, valljuk meg, túlontúl merész mondanivalójának is más lenne az akusztikája. Nincs igazam? Mert esszében, ugye, szinte mindent lehet! Ennek írtam meg. Gergely Ágnes versei KÉT SZONETT Tóth Eszternek HÁROM GÉSA EGY RÉGI PORCELÁNON Egy gésa teát kínál mindhalálig, lábát rejtve a másik ül s figyel. A harmadik csak áll és nem teázik: itt megegyezés történt, ő a jel. A narancsszínű pagoda falának nekilódul majd a cselekedet. A csésze törhet, aki ül, felállhat — de ő, ki jel volt, semmit sem tehet. Körötte^vízpart, lampion, faágak (fulladás-, égés-, akasztásveszély); a tárgyakból az alkalom kiárad, a többieket elszívja az éj, csak ő van itt. Mert őrzi az ecset. Mert egyszer fontos volt valakinek. HANGSÚLYELTOLÓDÁS Mert egyszer fontos volt valakinek, csak ő van itt. Mert őrzi az ecset. A többieket elszívta az éj, a tárgyakból az alkalom kiárad: fulladás-, égés-, akasztásveszély (körötte vízpart, lampion, faágak), de ő, ki jel volt, semmit sem tehet? A csésze törhet, aki ül, felállhat; nekilódul majd a cselekedet a naracsszínű pagoda falának — itt megegyezés történt, ő a jel — a harmadik csak áll és nem teázik, lábát rejtve a másik ül s figyel: egy gésa teát kínál, mindhalálig. 23