Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - Tarkövi István: Mészáros Lászlóra emlékezve

MÉSZÁROS LÁSZLÓRA EMLÉKEZVE találkoztunk, még nem volt huszonöt éves, és már ismerték nevét, beszéltek róla, emlegették a szobrait. Gyorsan összebarátkoztunk. Gyakran eljött hozzám, mesélt munkájáról, vázolta terveit, s olykor beszélt problémáiról is. És elhozta megmutatni új kisplasztikáit és szobrainak fényképét. Mészáros ugyanis minden művét lefényképezte, és a fényképeket egy vastag albumba ragasztotta. Hóna alá szorítva majd mindig magával vitte az albumot. Szívesen felnyitotta, lapozgatott benne, mutogatta. Akkor ezt gyerekesnek tartottam. Azóta sokszor eszembe jutott, talán előre megérezte, hogy alkotásainak jelentős része elpusztul, elkallódik, csak az albumban összegyűjtött fényképek őrzik meg az utókornak. Mészáros sokat tanult. Gyakorlott kezű, éles szemű, kitűnő stílusérzékkel, kifinomult ízléssel megáldott szobrász volt. Tiszta, igaz, becsületes gondolkozású, mélyérzésű ember. Ez sugárzott műveiből is. Sikerében szerepet játszott megnyerő egyénisége, szerény modora, egyszerű öltözéke, termesze-Önarckép, bronz, 1929 körül. Magyar Nemzeti Galéria Mészáros László szobrászművész most lenne hetvenöt éves. A Magyar Nemzeti Galéria ez alkalommal emlékkiállítást rendezett műveiből. A Galéria földszinti kiállítóhelyiségeiben a művész megmaradt és fellelhető alkotásaiból két önarcképet, húsz szobrot, tizennyolc portrét, egy domborművet, négy plakettet, egy síremléket, valamint harminckét grafikát mutattak be. Csap Erzsébet osztályvezető rendezte az emlékkiállítást. ő állította össze a katalógust is, melynek előszavát Kontha Sándor írta, aki két könyvében már részletesen foglalkozott Mészáros életút jávai. Művészettörténetünk Mészárost századunk legkiválóbb szobrászai között tartja számon. A kortárs szemével nézve érdemes és érdekes visszaidézni, milyen volt a fiatalon, rövid idő alatt nagy sikereket elért, hirtelen feltűnt és a siker csúcsán hirtelen eltűnt művész. * Ötven év távlatából jelenik meg előttem a fiatal szobrász rokonszenves alakja. Amikor TARKÖVI ISTVÁN Tékozló fiú, bronz. 1930. Magyar Nemzeti Galéria tes viselkedése. Legtöbbször már az első találkozásnál megkedvelték és szívükbe fogadták az emberek. Őerkovits Gyula Adyhoz hasonlította. Kreol bőre, fényes fekete haja, beszédes szeme valóban emlékeztetett rá. Ady keményebb, magabiztosabb volt, Mészáros lágyabb, békésebb, megértőbb. Az egyik lángolt, a másik égett, de mindkettő fényesen világított. Adyt az indulatai vezérelték, Mészárost az érzelmei. Eleinte a vallásos érzelmek, később a politikaiak. Ady bort ivott, néha pezsgőt is, Mészáros vizet. * A peremváros gyermeke volt: Kőbányán született 1905. szeptember 18-án. Később Csepelre költöztek, ahol apja vasöntőként dolgozott, ő pedig elvégezte az elemit és a polgári iskolát. Ezután Kispestre mentek lakni, és tejboltot nyitottak. Vidékről kapták a tejet vasúton, és kocsival kiszállították az üzletekbe. A nehéz munkából korán kivette a részét László is. Hajnalban kelt, megcsutakolta a lovat, befogta, és elszállította a tejeskannákat a vevőkhöz. Azután sietett a Belvárosba, a Kristóf térre, ahol Kiss Ferenc ötvösmesternél inaskodott. Zárás után pedig rohant az Oroszlán utcai rajziskolába, ahol rajzolni tanult. Késő este volt, mire hazakerült. Az ötvösmesterség azonban nem elégítette ki — szobrász akart lenni. Tehetséget érzett magában. Amint felszabadult, otthagyta az ötvösműhelyt, és beiratkozott az Iparművészeti Iskola szobrász tanszakára. A tanuláshoz azonban pénz kellett, ezért esténként eljárt dolgozni az ötvöshöz is. Tékozló fiú (részlet) Petrás István felvételei